Ti mit gondoltok arról, amikor egy könyvben az egyik főszereplő vagy más nagyon kedvelt szereplő hal meg?

Én se szeretem, ha meghal az egyik kedvenc szereplőm, a Trónok harcán nagyon kivoltam, az valami borzalmas mennyiség :D

Spoiler!

Az Éhezők viadalában Finnick és Cinna volt szerintem felesleges, Primre számítottam, bár minden halált megkönnyeztem.

Szerintem nem szükséges halál egy jó könyv megírásához, de nem lesz egy könyv attól rosszabb, hogy a történetben sokan halnak meg.

Szerintem pont ezért csinálnak ilyeneket, mert ez megmarad az emberben. Ha mondjuk nem hal meg egy szereplő, lehet hogy kedveled, de nem marad meg emlékezetesnek.

Lehet, hogy nem a legjobb példa, de a HP utolsó kötetében, mikor Piton meghal, nekem azzal vált az egyik kedvenc szereplőmmé. Persze, kiderül, hogy nem gonosz, de, ha nem halt volna meg, akkor nem éreznem ennyire szerethetőnek.

XD

Az Éhezők Viadalát még nem olvastam (majd tervezem), de a Tűz és Jég Dalát már kipörgettem, és a Trónok Harcában Eddard, és a többiek halálának nagyon is volt értelme, hiszen ez volt Észak lázadásának az oka. Ha Ned nem hal, hanem a tömlöcben szenvedi végig az eddigi 5 kötetet, akkor Robbék nem lázadhattak volna fel, féltvén apja életét.

Ami pedig a Kardok Viharában történik, annak egyrészt az az oka, hogy később az északiak még fondorlatosabb módon, még kegyetlenebb bosszút állhassanak. Másrészt, ha a Lannisterek összlétszáma nem ritkult volna néhány fővel, akkor egyértelművé vált volna a győzelmük, s nem lenne már izgalmas a történet.

Felvágás az egész, többek között emiatt (de természetesen nem csak emiatt) ábrándultam ki a Harry Potterből. Rowling a homlokára csap, hogy hupsz, irtani kéne a népszerű szereplőket, hogy az olvasók meghatódjanak, és a negyedik-ötödik-hatodik kötetben tessék-lássék kinyír pár embert, de még úgy szolidabban, a hetedikben meg elszáll az agya és lehenteli a fél szereplőgárdát. Na, ez már kész röhej volt.

Nem kellenek halálok ahhoz, hogy egy könyv jó legyen. Sőt. Csak akkor haljon meg egy szereplő, ha ennek valami elengedhetetlen oka van - mint például Faria Abbé (Monte Cristo grófja). Na, az ő halála TÉNYLEG elengedhetetlen volt a történet menete szempontjából. Ilyen egy jó halál, írói szempontból.

Ha nem lehetne számítani a főszereplők halálára a regényekben, akkor végig unalmas lenne ezeket a történeteket olvasni. Már pedig, ha a főszereplők némely regényekben nem halnának meg, akkor ez lenne a helyzet: rohadt unalmas lenne végig, hisz már nincs félsz, hogy a kedvencem akár fel is dobhatja a pacskert.

Arról nem is beszélve, hogy egy-egy főszereplő halála, igencsak felpörgetheti az eseményeket, s utat nyithat új szereplők/ addig elképzelhetetlen események belépéséhez a történetbe; lásd.: Tűz és jég dala, ahol minden pov, és híresebb mellékszereplő szereplő halála felkorbácsolta a vihart, s ez által egy újabb szintre léphetett a sztori. :)

Halálok nem (feltétlenül) kellenek egy jó könyvhöz, de nem is teszik rosszabbá őket. Viszont vannak olyan műfajok, ahol elengedhetetlen a feszültség és ha nem is halnak meg a kedvenc szereplőid, de az a jó, ha nem tudod, hogy mi lesz velük, benned van a félsz, hogy akár meg is halhatnak. Már pedig ha sosem hal meg senki, akkor egy idő után ez az érzés elmúlik, nem aggódsz annyira a szereplőkért és már nem annyira izgalmas a történet.

Mindig nagyon sajnálom, amikor egy szeretett szereplőm meghal, de van akinél ez sorsszerő, másnál meg előrelendíti a sztorit, ettől függetlenül azért haragszom az íróra, hogy kinyírta a kedvencemet, de ettől többnyire csak még jobban szeretem, jobban ragaszkodom a szereplőhöz.

Szerintem szükséges,h néhány meghaljon közülük, legalábbis én nagyon nem bírom az olyan történeteket, amelyekben csak a "rosszfiúk" halnak meg, vagy a főszereplőknek nem esik bántódásuk.

Am a Tűz és Jég Dalában (Trónok harca) csak egy 2 "főszereplő" /POV karakter halt meg, Ned és Catelyn. Pl. Robb halála meg szükséges volt.