E/1-ben (egy szereplő mesél) vagy E/3-ban (kívülről látjuk a történteket) íródott könyveket olvastok szívesebben? És miért?

Az E/3-ban sokkal több lehetőség van. Tudok olyan történetet, ami felidézésénél rengeteget kellett gondolkodjon azon, hogy E/1-Ben vagy E/3-ban volt. Az E/1 szerintem elég unalmas és egyhangú, szerintem E/3-ban is meg lehet ismerni a szereplők lelki világát. (Tűz és jég dala, Csodaidők...)