Írnátok véleményt a novellám elejéről?

Tudom néha kicsit morbid. Őszinte véleményeket várok.

apró izzadságcseppek potyogtak a karomra. Türelmetlenül vártam, hogy megszólaljon a hangszóró és elkezdődjön a vizsga, amitől a jövőm függ. Egyenesen a mosdókagylókhoz indultam és megmostam az arcomat és a kezeimet. Nem tudtam eldönteni, hogy az öltözőben van-e ilyen meleg vagy csak ennyire ideges vagyok. Hirtelen megszólalt a hangszóró, amibe Holler elnökúr szólt bele:

- Köszöntök minden vizsgázott! A verseny hamarosan elkezdődik, ezért kérek mindenkit, hogy fáradjon a saját kabinja elé.

Vettem egy mély levegőt, majd előhúztam a zsebemből egy papírt, amire ez volt írva: C kabin. Sietősen elindultam a célom felé a papírral a kezemben. Ahogy kiléptem az öltőzőből vér és mandarinillat keverékét, valamint nagyon hideget éreztem. Nem kellett sokat mennem, hogy elérjek a saját kabinomig, mindössze a csúszós márványúton kellett végighaladnom. A mellettem lévő kabin előtt egy fiúgyermek állt, oldalán egy bicska lógott.

- Azzal nem mész sokra. – súgtam oda a fiúnak, aki a szavak hallatán ijedten rám nézett. – Ezzel könnyebb lesz. –nyújtottam át neki a saját kezűleg készített késemet.

- Neked nem kell?- kérdezte, de látszott rajta, hogy örül az adománynak.

- Nekem kettő van. – mondtam és biztatóan rámosolyogtam.

Ekkor ért oda az ellenőr is, aki dühösen ránk szólt, hogy nincs beszéd. Én megértően bólintottam, majd végighúztam mutatóujjam a nálam maradt késem nyelén. Mindig nyugalommal töltött el, ha a kés fából faragott nyelét foghattam, amit még a nagyapám készített. Éppen azon gondolkodtam, hogy vajon ő büszke lenne-e rám, hogy most itt állok, mikor megszólalt a hangszóró:

- Remélem minden versenyző elfoglalta a helyét. A szabályokat ismeritek, de a legfontosabbat elismétlem: a kabinokba csak késeket és tőröket lehet bevinni, pisztolyt szigorúan tilos! Ahhoz, hogy a cselekmény után el tudjátok hagyni a területet szükség lesz az ujjlenyomatotokra és egy üvegnyire az áldozat véréből. Minden egyéb kelléket, amit a cégem biztosít hamarosan megkaptok egy táskában, amit csak a kabinban lehet kinyitni. Jó gyilkolást és sok szerencsét!- mondta el mondandóját Nagy elnökúr.

Idegesen birizgáltam a hajamat és igazgattam a ruhámat a csengőszóra várva, mikor egy nagydarab férfi letett elém egy táskát. – Biztos ezek a kellékek. – gondoltam magamban és vettem egy mély levegőt, mikor megszólalt a csengőszó. A kabin ajtaja kinyílt én pedig fogtam a táskát és beléptem. Odabent mindent elöntött a vér és mandarin illatot lehetett érezni. Meleg volt, egy ablak sem volt a teremben. Kíváncsian fürkésztem, hogy vajon hol lehet a célpontom. – Biztos elbújt valahova. – mormogtam magamban, de nagyot tévedtem. Merthogy a következő másodpercben valaki megtámadott hátulról és egy kést szúrt a vállamba, mire és fájdalmasan felsikítottam. Megfordultam, hogy szemügyre tudjam venni a leendő áldozatomat. Egy körülbelül velem egyidős, hosszú fekete hajú, kreol bőrű fiú állt velem szemben. Arcán már volt pár vágás, ami érthető, mivel ebben a kabinban már előttem is vizsgáztak, csakhogy nekik nem jött össze. Kirántottam a késemet az oldalamra erősített tartóból és mélyen beledöftem az áldozat mellkasába, aki erre hátrébbment, kezébe fogott egy botot, ami valószínűleg eredetileg is a kabinban volt és fejbevágott vele. Lassan hátrébb botorkáltam és próbáltam állva maradni, ami akkor elég nagy feladatnak tűnt. Sietősen körbenéztem a szobában és próbáltam valami keményet keresni, de nem találtam, így csak újra kezembe vettem a késem és azzal közelítettem meg a fiút. Közelebb léptem hozzá állva az ütéseit és újra és újra a mellébe döftem. Ez annyira legyengítette a célpontot, hogy összeeset és kifeküdt a földön. Látva, hogy már nem bírja sokáig én is leültem egy percre, hogy ne szédelegjek annyira, majd mikor jobban lettem a fiú fölé álltam és élvezettel beleszúrtam a szívébe. – El is felejtettem, hogy ez milyen jó szórakozás. – gondoltam. Ezután sietősen kivettem a táskából a kilépéshez szükséges dolgokat, azaz egy üveget és egy injekciós tűt. A tűvel lecsapoltam egy adagot a fiú véréből és beletöltöttem az üvegbe. Visszaraktam a tartóba a késemet és a kijárat felé indultam, de előtte még visszanéztem az áldozatra. Ruháján egy névtábla állt,amire ez volt írva: Thomas Morgan. Az ajtóhoz léptem, ami mellett ott volt a kiléptető rendszer. Megadtam az ujjlenyomatom, majd belehelyeztem a tárolóba a vért, mire kinyílt az ajtó. Rajtam kívül eddig négyen végeztek.