Mondtok kérlek véleményt a blogomról?

Kérlek, csak azt nem mondd, hogy a bécsi koncerten összeismerkednek a One Direction tagjaival és összejönnek velük. Csak azt ne! Már minden második blog erről szól.

A kinézetén tényleg változtass, nem kell úgy kinéznie, mintha lehányta volna a szivárvány, inkább valami pasztell, naplószerű kinézetet képzelek el hozzá.

Arra figyelj, hogy nem mindig egyértelmű, hogy a főszereplő mit gondol, mit mond és mit mondanak a többiek, ezek gyakran összemosódnak, főleg akkor amikor kihívja a tanár. Amúgy minden más oké, nem mondom, hogy istenáldotta tehetséged van az íráshoz, de szépen írsz és jó elfoglaltságot találtál magadnak.

Őszintén? Nekem nem tetszik. Nem mondom, hogy nagyon rossz, de számomra nem élvezhető. Ami a legjobban szúrja a szememet, az az üres karakterek. Egyszerűen nem vagy képes rendes érzéseket adni nekik. Vegyük például azt a részt, ahol az egyik csaj elkezd beszélni a főszereplőnek a szülei haláláról. Istenem, hol a tapintatosság? Ez még nem is legnagyobb gond, hanem az, amikor a főszereplő úgy beszél a szüleiről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a keresztanyja nevelte és a szülei meghaltak. Jó, gondolom, nem drámát akarsz írni, de azért nem ártana többet olvasni/gyakorolni a fogalmazást/a gondolatot éreztetését. A One Directionnal meg már tele van a padlás, nem értem, miért nem lehet valami másról írni.

Bocsánat, ha megsértettelek, nem volt szándékos. Remélem, megfogadod a tanácsaimat. Gyakorolj sokat és sok sikert!

Említhetted volna, hogy 1D blog. De ha már elkezdtem elolvastam.

A nevek nem jók, tekintve, hogy Bécsbe mennek gondolom Mo.-n játszódik. 15-16 évvel ezelőtt nem ezek voltak a népszerű nevek, ritka,már ha nem lehetetlen, hogy egy osztályba is járjon ennyi nemzetközi névvel rendelkező egyén.

De efelett még elsiklok. Az egész iromány két szóban összefoglalható: Mary Sue!

Magad szórakoztatására jó, kiadásról vagy netes sikerről ne is álmodj, bocsi.