Hogy tetszik az írásom?

Egy novella szerűség lenne, ami arról szól, hogy egy lány megszökik otthonról.

És itt az eleje (ez nem a teljes első fejezet)

Június 23. vasárnap

Bianka a faágon ücsörgött. Lábaival össze-vissza kalimpált. Kezében egy verseskönyv volt, azt olvasgatta. A fa terebélyes lombja alatt egy kisfiú futkározott. Szőke, barna őzike szemű, rosszcsont kisfiú volt. Kristófnak hívják, Egy ággal hadonászott, csapkodta a fát. Bianka lemosolygott öccsére. A fa előtt egy biciklis állt meg. Magas, barna fiú. Szemét napszemüveg takarta. Lepattant a kerékpárról és felkapta öccsét. Felköszönt húgának is. Bianka lemászott a fáról. A könyvet beletette táskájába.

- Márk! Elvihetem a biciklid?- kérdezte a lány.

A fiú, Márk letette öccsét a földre. Szemével húgát méregette. Igen csinosan volt öltözve. Rövid farmerszoknya, blúz. A fiú még mindig Biankát nézte. Nekitámaszkodott a fának.

- Mire kell?- kérdezte végül.

A lány nagyot sóhajtott és visszamászott a faágra. Márk újra feltette a kérdést, mire a lány csak legyintett.

- Hát jó, ha nem kell, akkor nem kell. – mondta a báty.

Az utca másik oldalán, takaros kis ház állt. Falai levendula színűek. Kis konyhakert van az ablak alatt. A kert televan virágokkal és bokrokkal, de fa egy se. A fű helyenként elszáradt, gazos. Kinyílt a ház ajtaja. Kövérkés nő lépett ki a verandára. Kötényét lekötötte, majd ebédre hívta a fánál játszó gyerekeit. Bianka lemászott a fáról és testvéreivel együtt bement ebédelni.

Az asztalnál már ott ült az apuka. Éppen levest mert magának. Szúrós szemmel nézett fel gyerekeire. A testvérek mind asztalhoz ültek. Fáradtan mertek levest maguknak. A kis Kristóf véletlenül kilöttyintette a levest. Az anyuka, Márta, hangosan szidta a fiát. A kisgyerek óvatosan szalvétáért nyúlt, de anyja kezére csapott. Bianka félve nézte a jelenetet. Féltette öccsét, hisz még csak öt éves. Óvatosan megbökte bátyja kezét, majd segítségkérően ránézett. Márk bólintott.

- Hölgyem - kezdte a fiú- hagyja csak, majd én feltakarítok.

Márta letette a szalvétát az asztalra és kiment a konyhába. Az apuka, István, még mindig nem nézett fel. Bianka óvatosan megsimította öccse fejét.

Az ebéd végén Márk szólalt meg először:

- Uram! Végeztem az ebéddel. Elmehetek?

Az apa felnézett. Gyilkos tekintettel nézett fiára. Valószínűleg üvölteni volt kedve, de éppen elvolt foglalva az újsággal, amit olvasott, így csak egy egyszerű nemmel válaszolt. Márk nagyot sóhajtott majd beletörődött a helyzetbe. Fél óta elteltével, mikor István végre elolvasta az újságot, mély, tekintélyt parancsoló hangon szólalt meg:

- Kedden az asszonnyal elutazunk. Megkértem az öcsémet, Zoltánt, hogy vigyázzon rátok. Mint tudjátok nem tűröm a fegyelmezetlen viselkedést, szóval olyan jók legyetek, mintha itt lennék, még ha öcsém nevelési elvei nem is olyan szigorúak, mint az enyémek.

Belül, mind a három gyerek örült, de ez arcukon nem látszott. A nagybátyjuk, Zoli, fiatal és kedves volt. Szinte bármit megengedett a gyerekeknek, de vigyázott testi épségükre. Saját gyereke még nem volt, de nagyon vágyott rá. Márk mindig mondogatta, hogy milyen jó apa lenne (persze, csak testvérei előtt).

Ebéd után az apa elengedte fiait az asztaltól, de Biankát nem. Pár percig csak csendben, lesajnáló mosollyal nézte lányát. Mikor végre megszólalt hangja ijesztően mélynek hangzott.

- Miért vagy ilyen csinosan öltözve?

A lány félt válaszolni. Megmondhatta volna az igazat, hogy egy házibuliba készült, de tudta, hogy apja kiborulna. Így hát egyszerű választ adott:

- Csak egy barátnőmmel szerettem volna találkozni.

- De nem fogsz. – jelentette ki István szigorú hangon.

- Értettem. Elmehetek?- kérdezte Bianka.

István bólintott. A lány felállt, felkapta kardigánját és az út túloldalán lévő fához sietett. Ott játszadozott már öccse is. Bianka felmászott a fa legtetejére. Innen gyönyörű volt a kilátás. Látni lehetett kis házikókat, amelyeknek udvarán gyermekek játszadoztak labdákkal, ágakkal, tollpihékkel. Egy csemete egy sárgolyót gurítgatott át egy buckán. Egy másik falevelekből és ágakból épített házikót egy kis süninek. A harmadik egy kiskutyával futott versenyt a földúton. Látni lehetett még búzamezőkön dolgozó férfiakat, boltból hazafelé tartó nőket és verandán üldögélő öregembereket. A lány mosolyogva nézett maga elé. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy öccse már nincs a fa alatt. Lemászott és bement a kis házba.