Véleményetek szerint melyik a Harry Potter könyvek legviccesebb párbeszéde?

Az én kedvencem, amin könnyzve kacagtam:

Hermione fel akarja szabadítani a manókat és sapkákat köt nekik és a klubbhelységben hagyja h megtalálják őket. Szó szerint nem tudom de Ron valami ilyesmit mond:

- Hát nem tom Hermione h ez mennyire számít ruhának...inkább hasonlítanak gyapjas hurkára mint sapkára...

XD XD

Harry Potter és a Tűz Serlege(ezt a jelenetet sem láthatták a filmnéző rajongók)

A mező szélén álló csap előtt már várakoztak néhányan. Harry, Ron és Hermione beálltak a sor végére, két vitatkozó férfi mögé. Az egyik egy virágmintás hálóinget viselő, öreg mágus volt, a másik pedig nyilván a minisztérium embere. Az utóbbi egy hajszálcsíkos nadrágot szorongatott,és olyan arcot vágott, mint aki nem tudja, hogy sírjon-e vagy ordítson dühében.

– Könyörgök, Architi, hallgass rám, és vedd fel ezt a nadrágot! Nem mászkálhatsz itt ilyen öltözékben. Az a mugli a bejáratnál már így is gyanút fogott…

– Ezt a talárt egy mugli boltban vettem – erősködött az öreg varázsló. – A muglik igenis hordanak ilyet!

– De csak a nők, a férfiak nem! – rázta a fejét a minisztériumi varázsló, és felmutatta a hajszálcsíkos nadrágot. – A férfiak ilyet hordanak!

– Minek nézel te engem? – méltatlankodott az öreg. – Eszemben sincs olyan ruhába bújni, amiben nem szellőznek az intim részeim.

Hermionét ennek hallatán olyan súlyos nevetőgörcs fogta el, hogy ki kellett állnia a sorból. Csak akkor tért vissza, amikor Architi már távozott a csaptól.

Ez nem párbeszéd de nagyon jót röhögtem rajta :D(HP.T.S.)

Akadtak azonban olyan sátrak is, amelyekről lerítt, hogy mágikus eredetűek – s ezeket látva Harry már cseppet sem csodálkozott Mr. Roberts gyógyíthatatlan gyanakvásán. A mező közepén például egy csíkos selyemből varrt minipalota magasodott, kapuja előtt tucatnyi élő pávával; alig tíz méterrel odébb kétemeletes, lakótornyokkal ellátott sátor állt, egy harmadik varázsló pedig kacsaúsztatóval, napórával és szökőkúttal felszerelt kertecskét alakított ki hevenyészett szállása előtt.

(Harry Potter és a Főnix Rendje)

Az ikrek más módon is gondoskodtak róla, hogy még sokáig

emlegessék őket. Először is, nem hagyták meg, hogyan lehet eltüntetni a

keleti szárny ötödik emeleti folyosóját elborító mocsarat.

Umbridge és Frics számos módszert kipróbáltak, de sikertelenül.

A területet végül elkerítették, és a dühöngő Frics csónakkal szállítgatta a

lápon túli tantermekbe igyekvő diákokat. Harry gyanította, hogy

McGalagony vagy Flitwick könnyűszerrel el tudná távolítani a mocsarat,

de ők – akárcsak a tűzijátékok támadásakor – inkább hagyták, hadd

szenvedjen Umbridge.

*

EZ NAGYON JÓ :D :D

Fricsen kívül az iskola egyetlen alkalmazottja se vállalt szolidaritást

Umbridge-dzsel. Egy alkalommal, mikor Hóborc épp egy kristálycsillár

leszerelésén fáradozott, Harry fültanúja volt annak, hogy az arra haladó

McGalagony odaszól a kopogószellemnek:

– Ne jobbra forgasd azt a csavart, hanem balra!

*

AZ ELSŐ EREDMÉNYE :D :D

– Meséljetek! – Hermione fészkelődve kihúzta magát az ágyon, és megint

nyögött egyet. – Mi újság a suliban?

– Flitwick eltüntette Fred és George mocsarát – mesélte Ginny.

– Kábé három másodpercébe került. De az ablak alatt meghagyott egy kis

részt, és elkerítette...

– Miért? – csodálkozott Hermione.

Ginny vállat vont.

– Azt mondta, megőrzésre méltó bűbáj.

– Emlékművet akart állítani az ikreknek – szólt közbe tele szájjal Ron.

"A nők már csak ilyenek – tette hozzá bölcselkedve. – Tök könnyen megkattannak.

A megjegyzés kizökkentette töprengéséből Hermionét.

– Az lehet – szólt csípősen -,viszont nem találsz olyan nőt, aki depressziós rohamot kap attól, hogy Madam Rosmerta nem nevet a banyáról, a gyógyítóról meg a Mimbulus Mimbeltoniáról szóló viccén.

Ron sértődött fintort vágott."

"– Ez meg mi volt? – Seamus Finnigan csodálkozva meredt a tojásra. – A sikítószellemeknek van ilyen hangjuk… Harry, lehet, hogy legközelebb egy kísérteten kell átkaszabolnod magad?

– Ez egy ember hangja volt, akit kínoznak! – hebegte falfehér arccal Neville. – A Cruciatus-átkot kell majd leküzdened!

– Gondolkozz már, miket beszélsz, Neville! – torkolta le George. – A Cruciatus-átok be van tiltva. Nem csinálhatnak illegális dolgokat a bajnokokkal… Viszont Percy pont így szokott énekelni… Figyelj, Harry, lehet, hogy meg kell támadnod Percyt zuhanyozás közben."

"– Ne foglalkozz vele, mindenkit szekál – legyintett Ron.

– Csak nem Murielről folyik a szó? – tippelt George, miután Freddel együtt kiszabadult a sátorból. – Az előbb képes volt benyögni nekem, hogy felemás a fülem."

:P

– Tehát, ahogy mondtam – szólt –, iskolánk az elkövetkező hónapokban igen érdekes esemény színhelye lesz – egy olyan eseményé, amelyre több mint egy évszázada került sor utoljára. Nagy örömmel tudatom veletek, hogy a Roxfortban idén megrendezzük a Trimágus Tusát.

– VICCEL!? – kiáltott fel Fred Weasley.

A feszültség, amely Mordon érkezése óta érződött a teremben, egy csapásra feloldódott.

Szinte mindenki nevetett, és Dumbledore is mosolyogva bólogatott.

– Nem, nem viccelek, fiatalúr – felelte –, bár most, hogy említed, a nyáron hallottam egy remek viccet a troliról, a banyáról és a leprikónról, akik elmennek együtt a kocsmába…

McGalagony professzor hangosan megköszörülte a torkát.

– Öhm… ez talán most nem időszerű… nem… – dörmögte Dumbledore. – Hol is tartottam? Á, igen, a Trimágus Tusa…

Most olvasom újra a negyedik részt, nagyon sok vicces jelenet van benne.

– HÓBORC! – csattant egy szigorú női hang. – Hóbort, gyerünk le onnan, egy-kettő!

A hang tulajdonosa McGalagony professzor, a Griffendél-ház vezető tanára és az iskola igazgatóhelyettese volt. A tanárnő kirontott a nagyteremből, de néhány lépés után megcsúszott a vizes kövön, s hogy ne essen el, belekapaszkodott a legközelebbi stabil dologba – ami történetesen Hermione nyaka volt.

– Oh!… Bocsánat, Granger kisasszony…

– Nem történt semmi, tanárnő – nyögte Hermione, és megmasszírozta a nyakát.

McGalagony megigazította süvegét, majd újra felnézett Hóborcra. Szene szikrákat szórt szögletes keretű szemüvege mögött.

– Azonnal gyere le onnan, Hóborc! – rivallt rá a szellemre.

– Nem is csin'ok semmitse! – mekegte Hóborc, és elhajította a harmadik vízbombát is. Az egy csapat ötödéves lány közé esett, akik erre visongva bemenekültek a nagyterembe. – Már úgyis vizesek, nem? Ázott egerek! Repül a lufiíííí!