Kikérném a véleményeteket. A kérdés, hogy mennyi van érzékem az íráshoz, folytassam-e?

Na most,ez csak egy részlet. Írok jelenleg egy könyvet, egy fantasyt,aminek az alapötletét nem írnám le,mert nem is azzal van nagy dilemmám,inkább azzal,hogy mennyire érthetőek,tiszták és logikusak a mondatok és azoknak sorrendje.Arra is kíváncsi lennék,hogy a hasonlatok, megszólalások stb.,jó helyen vannak-e elhelyezve. Íme:

Enyhe szellő fújt, kellemes hideg levegőt tolva maga előtt, a forró nappali légkör hőségét enyhítve. Hozta magával az erdő szívmelengető illatait: a föld, a fák, a növények émelyítő illata keveredik a lágy széllel. A fák összesuttogtak lombjaikkal az alattuk elhaladó jelenségről. A nap lemenő fényeiben két fáradt és megtörtént személy lankadozott egy sötét szőrű ló hátán. Mind a ketten félholtan hajtották le fejüket, kifáradtak és valószínűleg ki is száradtak. Ruhájuk csapzott volt és mocskos, testüket mindenhol ágak által okozott horzsolások és karcolások tarkították.

Mire a nap végleg lenyugodott, a két lovas elérte Truinythas kapuját. A kapuőr éppen akkor akarta bezárni, de amint megpillantotta a két sebesültet, várt még pár percet, hogy beérhessenek a fal oltalmába. Kitárta hát a kaput, és fürkészően nézett végig rajtuk. Hunyorított, hosszan utánuk nézett, de csak nem ismerte fel őket, csuklyájuknak és arcukba omló hajuknak köszönhetően, ami itt most szó szerint értendő. Nem lett volna szerencsés, ha a királyi udvar szolgálólányát és Lensala királylányt együtt látják, idegen lovon, súlyosan megsebesülve és eszméletét vesztve.

A ló egy sikátorba baktatott velük. Ott az okos állat óvatosan letérdelt, mire a két lány a falnak dőlve lehuppant a lóról. Feltápászkodva még visszanézett utasaira, majd elügetve tűnt el az alkonyi félhomályban.

Pár perc elteltével az egyik test megmozdult. Karja fejéhez lendült, halántékát masszírozva pattant fel kék szeme. Lensala magához tért. Feje szörnyen sajgott, szája teljesen kiszáradt, ajka kirepedezett. Végtagjai ólomnehezek voltak, holott nem tudta volna megmondani, hogy miért.

Körülnézett és kezével kitámasztotta magát. Mindent homályosan látott csak, de Leslie alakja tökéletesen kirajzolódott előtte. Jobb vállából még mindig kiállt a nyílvessző, ami után biztosan jó kora seb fog tátongani. Lensalának nem volt bátorsága kihúzni a vesszőt belőle, így hát összeszedte minden erejét, és megpróbálta felkarolni a lányt: sikertelenül. Kimerülten terült ez a hideg kövön. Köd kezdett alá szállni a városra, és minden nyirkossá és vizessé vált. Lensala combja még mindig vérzett. Kabátja széléből letépett egy hosszú, keskeny csíkot, azzal kötötte be a tátongó, hosszanti sebét. Valószínűleg nem volt mély, csupán egészen elnyúlt a combján, függőlegesen.

Miután bekötötte sebét, összehúzta magán a köpenyét.

- Talán holnapra visszatér belém az erő, és sikerül haza vinnem Lesliet. – gondolta magában, miközben szorosan társa mellé bújva lehunyta fáradt pilláit, amikre vízcseppek telepedtek idővel.

A levegő lehűlt, kóbor kutyák ugatása hallatszott minden felől. Lensala egyre azon kapta magát, hogy sóvárogva lesi az egyik bolt mögötti szemétdomb tetején heverő félig rohadt körtét. Ugyan biztosan jó mocskos és biztosan már bomlásnak is indult, de nagyon megéhezett. Mégis, valahogy nem volt undora megenni azt a körtét. Ráadásul Lesliet sem akarta otthagyni, még kihűlt volna nélküle. Végül arra jutott, hogy megpróbál egy keveset aludni, hátha a gyomrát mardosó éhség kissé alábbhagy.

Lehetőleg csak az építőkritikával rendelkező emberkék írjanak,a "szimplán szar" és "használhatatlan vacak" megjegyzésekkel bíró személyek kíméljenek a véleményükkel. Köszönöm.