Zsákutcába írtam magam?

Ööö... mi? Ez inkább elbeszélés, novellának már eleve túl hosszú (és akkor nem gondolkodnál, mit kezdj a felesleges időkkel, ugranál és kész).

A novella kevés helyre, időre, szereplőre és relatíve kevés cselekményre összpontosít. Ha vannak kitérők, vargabetűk, akkor már túlírtad (hagyjuk a kivételeket), tehát alaposan gondold meg, kell-e az a zsákutca, kell-e, hogy a szereplő ott legyen annyi ideig.

Ha elbeszélés, akkor lehet hosszabb, persze. Ilyenkor is megteheted, hogy átgondolod, nem lesz-e egyszerűbb mindenki élete (beleértve a karaktert is), ha egyszerűen kihúzod a kerülőt és elindulsz másmerre. Vagy hamarabb beiktatsz egy toldást valami epizóddal, ami kitölti a fennmaradó részt, vagy elindít egy késés-sorozatot, ami miatt a szereplő a megadott időben ér a helyszínre. De a további terveket is megváltoztathatod, mindez az írói kvalitásaidtól függ.

Feltettél már egy kérdést, nem? Te vagy a Kairó melletti kis faluban rostokló karakteres szerző, ha jól emlékszem. Jó, ilyenkor nem sokat lehet tenni. Vagy mégis beszúrsz valami sablont, vagy megpróbálsz hamarabb epizóddal toldani (vonat nem sok lehet, így azt nem tudja lekésni), vagy ugrasz az időben. Ezt gondolom azért nem szeretnéd, mert addig a főszereplő minden pillanatát leírtad, pl. E/1. Elaludni meg snassz.

Itt jön az, hogy fogod a fantáziád és a kocsi elé kötöd. Mi zárja ki, hogy ne változtathasd meg a hosszútávú és rövidtávú terveidet? Zavar, hogy túl korán ért oda, de nem akarod előre hozni a találkozóját (vagy bármit)? Nosza, menjen el, kószáljon amerre lehet. Te mit tennél a helyében? Megnéznéd mondjuk a piacot, bemennél valami szimpatikus boltba - vagy az egyetlenbe, ami a környéken van. Ez elindíthat egy epizódot, aminek később szerepe is lehet. Most kiötlök valamit az ismertek alapján, csak példának, ne erőltesd bele a történetedet.

Tehát az első fejezetben Kairóba érkezett a főszereplő. E/1. Férfi, mondjuk, egy expedícióhoz akar csatlakozni, és Mr. Freidmannt várja, aki a helyi kapcsolat (vezető, cicerone, pénzember és amatőr régész egyben). A megbeszéltek szerint vele Kairó egyik negyedében találkozott volna, nem messze a pályaudvartól. Megérkezésekor a főhőst egy levél várja, hogy Mr. Freidmann exkuzálja magát, de nem lehet a megbeszélt helyen és időben, kéri a főhőst (nevezzük... Archibaldnak), menjen ide és ide (Kairó melletti falu), éjfélre odaér. Várja a szállóban, a nevére foglaltak szobát.

Archibald megy, jelentkezik, vár. Nem ismeri a környéket sem a nyelvet, Mr. Freidmann intézett eddig mindent. Azért mégis expedícióra jött, nekilát felfedezni - legalább a falut. Itt indul a kitérő: a szereplő nem tétlen, hanem aktív cselekvő. Nem ért senkit, ezért meglepődik, mikor angol szót hall. Azonnal persze megy oda, hátha ismerős, vagy szintén az expedícióra jött. Itt a műfajtól függ, mi történhet. Én alapvetően úgy gondoltam, az egész sztori egy könnyed régészeti sztori némi szerelmi szállal, piramisok, malária, hőség, hevít a szerelem. Akkor mondjuk tegyünk bele misztikus krimi elemet! Archibald véletlenül fültanúja lesz egy beszélgetésnek, amiben épp a készülő expedícióról van szó. Az egyik ember megbízza a másikat, hogy okvetlenül hozza el a Fáraó Pecsétgyűrűjének nevezett drágakövet. Említi, hogy ettől függhet az élete (a megbízottnak... szóval zsarolás, na). Az illető ilyen szép rábeszélésre beadja a derekát, de megkérdezi, mi van, ha "megint tévednek?". Mert már Carter is így járt, mi a biztosíték, hogy a fáraó feleségével temették el az ékkövet? Na, Archibald itt lelép, mert megszédíti az infó (hogy látták-e, tudták-e, hogy ott van, az már a későbbi történet része). Kétségbeesetten bolyong, végül bezárkózik a szobájába, hogy ő mit hallott, erről értesítenie kell midnenkit. De hát ha tényleg olyan értékes... Stb. Ezzel 10 óráig el lehet őrlődni (kis pia és alvás is belefér). Utána találkozik Mr. Freidmannal, és hogy elmondja-e neki, mit hallott, az már a történet további része. De ez egyrészt gyorsan "kitölti a helyet", másrészt a történet későbbi részeire is kihatással lesz, megváltoztatja, ad egy mellékszálat. Plusz olvasót is "szerez", hiszen Carter, fáraó... Tutankhamen kit nem érdekel? Korban is elhelyezi a sztorit. Misztikumot is ad bele (Carter direkt keresett volna valamit, amit nem talált? köze van ehhez a "fáraó átkának"?). Meg is nevezi a pontos helyet, hová mennek (Aneszhenamon, Tuti felesége). Pedig a karakter mindössze unatkozott és hülye a helyi kultúrához.

Visszatérve: ilyet te is tudsz. Ha én mindössze ebből a talán nem helytálló indormációból kiindulva egy fél sztorit összekaptam neked, te, akinek a kezében ott a teljes vázlat, amit előtte egyedül megalkottál, sőt, a karaktereket is te ismered a legjobban, ne tudna bármi hasonlót, jobbat? Azt csinálsz a műveden belül, amit akarsz. De ne félj akár jeleneteket kihúzni. Vagy elbeszéléssé bővíteni egy novellát, ha nem fér a keretbe. Adott esetben regénnyé, ha olyan a történet.

A lényegtelen dolgokkal eltelő hosszabb időt legjobb egy rövid átkötő szöveggel szemléltetni, pl.:

-"...telt-múlt az idő..."

-"XY napja szokványosan telt. Amikor azonban elérkezett az este 7 óra, hirtelen... (itt jöhet a lényeg)"

Csinálhatod úgy is, hogy a lényegtelen részt egyszerűen kihagyod. Leírod addig, amíg lényeges, pl. XY este lefeküdt aludni, majd kihagysz egy sort, és utána azzal indítasz, hogy már este van, és következik a lényeg.

Érthető, ugye?

Ezt a konkrét szituációt én egy kb. 10 soros átkötő bekezdéssel oldanám meg, amelyben arról írok, hogy az illetőnek egy csomó ideje volt, amelyet el kellett ütnie valahogy - ezért vett egy újságot, beült egy kávézóba, ivott valami olcsót, közben kiolvasta az újságot, aztán sétált, és a kirakatokat nézegette.

Tehát röviden, de valósághűen leírnám azt, hogy mit csinál az ember, ha több órát kell elütnie valahol. Gondolj bele, te mit tennél, ha lenne 10 órád, de nem lenne időd hazamenni? (Ha van ideje hazamenni a karakternek, akkor menjen haza és aludjon, vagy mosogasson el, vagy csináljon más olyan dolgokat, amivel az ember pár szabad órát kitölt.)

Ha nincs idő hazamenni, akkor időtöltés gyanánt bemehet egy múzeumba vagy megnézhet egy filmet a moziban.

Á, így más a helyzet. Akkor amit te keresel, az a Godot-ra várva Beckett-től. :) Meg lehet ezt a helyzetet így is írni.

Vagy le lehet ülni és beszélgetni a másikkal.