írunk sztorit? (bővebben lent)

Egy hete történt már hogy a könyvesboltban vettem egy szakácskönyvet anyának hogy megtanuljon főzni és ne cipőt együnk, de a héten volt meg az első csókom: Alexszel egy évfolyam társammal a suliban, ő egy csodálatos fiú. A csók, és az utána következő események teljesen elfelejtették velem a könyvet, mely a normális étkezések reménysugara volt. Ugyanis a csók után, Elárulta hogy igazából egy vámpír, és ha megengedem hogy átváltoztasson soha többet nem kell cipőt ennem. A válaszom természetesen....nem volt,mivel akkor csak vért ehetnék semmi mást...és hogy néznék ki egy vámpírként??!!

Na mindegy, ezután Alex este hívott,hogy feljönne a szobámba mert megakarja nézni hogy fürdök,persze igent mondtam mert ez tök normális dolog,nem? Csak aztán eszembe jutott, hogy a szobámban nincs is fürdőkád, úgyhogy Alex legfeljebb úgy tudná megnézni, ahogy fürdök, ha bevezetném a slagot az ablakon és százhúsz centi mélységben felengedném a szobámat vízzel. Hogy ne folyjon ki az ajtó alatti résen, délelőtt bebetonoztam az ajtót. Ezután fogtam és szépen lassan elkezdtem feltölteni hideg vízzel a helyiséget.

Mikor elégnek találtam a vizet,akkor jöttem rá hogy a slagot csak kívülről lehet elzárni tehát meg fogok fulladni, így kitörtem az ablakot és lezuhantam,ezután már csak annyi rémlik hogy visznek a kórházba...

Mikor felébredtem legnagyobb megdöbbenésemre nem a kórházban voltam. Megpróbáltam felállni de a fejem iszonyúan lüktetett, amint kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez alaposabban körülnéztem. Egy kis sötét kamra szerűségben voltam, se ablak se semmilyen tárgy nem volt a szobában.

Egy hete történt már hogy a könyvesboltban vettem egy szakácskönyvet anyának hogy megtanuljon főzni és ne cipőt együnk, de a héten volt meg az első csókom: Alexszel egy évfolyam társammal a suliban, ő egy csodálatos fiú. A csók, és az utána következő események teljesen elfelejtették velem a könyvet, mely a normális étkezések reménysugara volt. Ugyanis a csók után, Elárulta hogy igazából egy vámpír, és ha megengedem hogy átváltoztasson soha többet nem kell cipőt ennem. A válaszom természetesen....nem volt,mivel akkor csak vért ehetnék semmi mást...és hogy néznék ki egy vámpírként??!!

Na mindegy, ezután Alex este hívott,hogy feljönne a szobámba mert megakarja nézni hogy fürdök,persze igent mondtam mert ez tök normális dolog,nem? Csak aztán eszembe jutott, hogy a szobámban nincs is fürdőkád, úgyhogy Alex legfeljebb úgy tudná megnézni, ahogy fürdök, ha bevezetném a slagot az ablakon és százhúsz centi mélységben felengedném a szobámat vízzel. Hogy ne folyjon ki az ajtó alatti résen, délelőtt bebetonoztam az ajtót. Ezután fogtam és szépen lassan elkezdtem feltölteni hideg vízzel a helyiséget.

Mikor elégnek találtam a vizet,akkor jöttem rá hogy a slagot csak kívülről lehet elzárni tehát meg fogok fulladni, így kitörtem az ablakot és lezuhantam,ezután már csak annyi rémlik hogy visznek a kórházba...

Mikor felébredtem legnagyobb megdöbbenésemre nem a kórházban voltam. Megpróbáltam felállni de a fejem iszonyúan lüktetett, amint kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez alaposabban körülnéztem. Egy kis sötét kamra szerűségben voltam, se ablak se semmilyen tárgy nem volt a szobában.

Kintről halk hangok hallatszottak be, nagyon kellet koncentrálnom hogy értsem is miről van szó.

Néhány perc után Alex hangját véltem felfedezni.

- Ezt nem teheted vele! - kiabált valakivel. Nagyon mérges lehet.

- Ó csak nem megkedvelted? Ez olyan aranyos! - mondta egy másik hang - És nem érdekel!Hogy miért mert ez a feladatunk és néhány kósza érzelem miatt nem fogok elbukni a próbán! És jobb lenne ha te is ehhez tartanád magad!

Milyen próba? És milyen feladat? Alex végig csk kihasznált? Legszívesebben sírva fakadtam volna. De egy újabb fájdalom hullám vissza taszított az öntudatlanság világába...

Egy hete történt már hogy a könyvesboltban vettem egy szakácskönyvet anyának hogy megtanuljon főzni és ne cipőt együnk, de a héten volt meg az első csókom: Alexszel egy évfolyam társammal a suliban, ő egy csodálatos fiú. A csók, és az utána következő események teljesen elfelejtették velem a könyvet, mely a normális étkezések reménysugara volt. Ugyanis a csók után, Elárulta hogy igazából egy vámpír, és ha megengedem hogy átváltoztasson soha többet nem kell cipőt ennem. A válaszom természetesen....nem volt,mivel akkor csak vért ehetnék semmi mást...és hogy néznék ki egy vámpírként??!!

Na mindegy, ezután Alex este hívott,hogy feljönne a szobámba mert megakarja nézni hogy fürdök,persze igent mondtam mert ez tök normális dolog,nem? Csak aztán eszembe jutott, hogy a szobámban nincs is fürdőkád, úgyhogy Alex legfeljebb úgy tudná megnézni, ahogy fürdök, ha bevezetném a slagot az ablakon és százhúsz centi mélységben felengedném a szobámat vízzel. Hogy ne folyjon ki az ajtó alatti résen, délelőtt bebetonoztam az ajtót. Ezután fogtam és szépen lassan elkezdtem feltölteni hideg vízzel a helyiséget.

Mikor elégnek találtam a vizet,akkor jöttem rá hogy a slagot csak kívülről lehet elzárni tehát meg fogok fulladni, így kitörtem az ablakot és lezuhantam,ezután már csak annyi rémlik hogy visznek a kórházba...

Mikor felébredtem legnagyobb megdöbbenésemre nem a kórházban voltam. Megpróbáltam felállni de a fejem iszonyúan lüktetett, amint kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez alaposabban körülnéztem. Egy kis sötét kamra szerűségben voltam, se ablak se semmilyen tárgy nem volt a szobában.

Kintről halk hangok hallatszottak be, nagyon kellet koncentrálnom hogy értsem is miről van szó.

Néhány perc után Alex hangját véltem felfedezni.

- Ezt nem teheted vele! - kiabált valakivel. Nagyon mérges lehet.

- Ó csak nem megkedvelted? Ez olyan aranyos! - mondta egy másik hang - És nem érdekel!Hogy miért mert ez a feladatunk és néhány kósza érzelem miatt nem fogok elbukni a próbán! És jobb lenne ha te is ehhez tartanád magad!

Milyen próba? És milyen feladat? Alex végig csk kihasznált? Legszívesebben sírva fakadtam volna. De egy újabb fájdalom hullám vissza taszított az öntudatlanság világába...

Később lassacskán visszatért az öntudatom. Bár eléggé szédültem, feltápászkodtam, és nekiálltam alaposan körülnézni a cellámban, hátha találok valami árulkodó jelet, amiből kiderül, hogy hol vagyok. Találtam is egy csapóajtót a padlóban. Felnyitottam, és a következő tárgyak voltak alatta: egy vakolókanál, egy szelet zsíros kenyér lilahagymával, a Mona Lisa (az eredeti), egy kínai-eszkimó szótár, és egy döglött kanári.

Egy hete történt már hogy a könyvesboltban vettem egy szakácskönyvet anyának hogy megtanuljon főzni és ne cipőt együnk, de a héten volt meg az első csókom: Alexszel egy évfolyam társammal a suliban, ő egy csodálatos fiú. A csók, és az utána következő események teljesen elfelejtették velem a könyvet, mely a normális étkezések reménysugara volt. Ugyanis a csók után, Elárulta hogy igazából egy vámpír, és ha megengedem hogy átváltoztasson soha többet nem kell cipőt ennem. A válaszom természetesen....nem volt,mivel akkor csak vért ehetnék semmi mást...és hogy néznék ki egy vámpírként??!!

Na mindegy, ezután Alex este hívott,hogy feljönne a szobámba mert megakarja nézni hogy fürdök,persze igent mondtam mert ez tök normális dolog,nem? Csak aztán eszembe jutott, hogy a szobámban nincs is fürdőkád, úgyhogy Alex legfeljebb úgy tudná megnézni, ahogy fürdök, ha bevezetném a slagot az ablakon és százhúsz centi mélységben felengedném a szobámat vízzel. Hogy ne folyjon ki az ajtó alatti résen, délelőtt bebetonoztam az ajtót. Ezután fogtam és szépen lassan elkezdtem feltölteni hideg vízzel a helyiséget.

Mikor elégnek találtam a vizet,akkor jöttem rá hogy a slagot csak kívülről lehet elzárni tehát meg fogok fulladni, így kitörtem az ablakot és lezuhantam,ezután már csak annyi rémlik hogy visznek a kórházba...

Mikor felébredtem legnagyobb megdöbbenésemre nem a kórházban voltam. Megpróbáltam felállni de a fejem iszonyúan lüktetett, amint kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez alaposabban körülnéztem. Egy kis sötét kamra szerűségben voltam, se ablak se semmilyen tárgy nem volt a szobában.

Kintről halk hangok hallatszottak be, nagyon kellet koncentrálnom hogy értsem is miről van szó.

Néhány perc után Alex hangját véltem felfedezni.

- Ezt nem teheted vele! - kiabált valakivel. Nagyon mérges lehet.

- Ó csak nem megkedvelted? Ez olyan aranyos! - mondta egy másik hang - És nem érdekel!Hogy miért mert ez a feladatunk és néhány kósza érzelem miatt nem fogok elbukni a próbán! És jobb lenne ha te is ehhez tartanád magad!

Milyen próba? És milyen feladat? Alex végig csk kihasznált? Legszívesebben sírva fakadtam volna. De egy újabb fájdalom hullám vissza taszított az öntudatlanság világába...

Később lassacskán visszatért az öntudatom. Bár eléggé szédültem, feltápászkodtam, és nekiálltam alaposan körülnézni a cellámban, hátha találok valami árulkodó jelet, amiből kiderül, hogy hol vagyok. Találtam is egy csapóajtót a padlóban. Felnyitottam, és a következő tárgyak voltak alatta: egy vakolókanál, egy szelet zsíros kenyér lilahagymával, a Mona Lisa (az eredeti), egy kínai-eszkimó szótár, és egy döglött kanári. A zsíros kenyérből és az eszkimószótárból sikerült gépfegyvert csinálnom, a Mona Lisa-t pedig kicsit átalakítottam, hogy hasonlítson rám, hogy megtévesszem vele a fogva tartóimat. Dagadtabbra és pattanásosabbra csináltam az arcát, rajzoltam neki egy kis bajuszt, és a nyakába egy arannyal bevont motorkerékláncot, és egy kalózszemfedőt az egyik szemére. Most már megtévesztésig hasonlít rám, így felkészülten várom, hogy mikor jönnek be.

Egy hete történt már hogy a könyvesboltban vettem egy szakácskönyvet anyának hogy megtanuljon főzni és ne cipőt együnk, de a héten volt meg az első csókom: Alexszel egy évfolyam társammal a suliban, ő egy csodálatos fiú. A csók, és az utána következő események teljesen elfelejtették velem a könyvet, mely a normális étkezések reménysugara volt. Ugyanis a csók után, Elárulta hogy igazából egy vámpír, és ha megengedem hogy átváltoztasson soha többet nem kell cipőt ennem. A válaszom természetesen....nem volt,mivel akkor csak vért ehetnék semmi mást...és hogy néznék ki egy vámpírként??!!

Na mindegy, ezután Alex este hívott,hogy feljönne a szobámba mert megakarja nézni hogy fürdök,persze igent mondtam mert ez tök normális dolog,nem? Csak aztán eszembe jutott, hogy a szobámban nincs is fürdőkád, úgyhogy Alex legfeljebb úgy tudná megnézni, ahogy fürdök, ha bevezetném a slagot az ablakon és százhúsz centi mélységben felengedném a szobámat vízzel. Hogy ne folyjon ki az ajtó alatti résen, délelőtt bebetonoztam az ajtót. Ezután fogtam és szépen lassan elkezdtem feltölteni hideg vízzel a helyiséget.

Mikor elégnek találtam a vizet,akkor jöttem rá hogy a slagot csak kívülről lehet elzárni tehát meg fogok fulladni, így kitörtem az ablakot és lezuhantam,ezután már csak annyi rémlik hogy visznek a kórházba...

Mikor felébredtem legnagyobb megdöbbenésemre nem a kórházban voltam. Megpróbáltam felállni de a fejem iszonyúan lüktetett, amint kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez alaposabban körülnéztem. Egy kis sötét kamra szerűségben voltam, se ablak se semmilyen tárgy nem volt a szobában.

Kintről halk hangok hallatszottak be, nagyon kellet koncentrálnom hogy értsem is miről van szó.

Néhány perc után Alex hangját véltem felfedezni.

- Ezt nem teheted vele! - kiabált valakivel. Nagyon mérges lehet.

- Ó csak nem megkedvelted? Ez olyan aranyos! - mondta egy másik hang - És nem érdekel!Hogy miért mert ez a feladatunk és néhány kósza érzelem miatt nem fogok elbukni a próbán! És jobb lenne ha te is ehhez tartanád magad!

Milyen próba? És milyen feladat? Alex végig csk kihasznált? Legszívesebben sírva fakadtam volna. De egy újabb fájdalom hullám vissza taszított az öntudatlanság világába...

Később lassacskán visszatért az öntudatom. Bár eléggé szédültem, feltápászkodtam, és nekiálltam alaposan körülnézni a cellámban, hátha találok valami árulkodó jelet, amiből kiderül, hogy hol vagyok. Találtam is egy csapóajtót a padlóban. Felnyitottam, és a következő tárgyak voltak alatta: egy vakolókanál, egy szelet zsíros kenyér lilahagymával, a Mona Lisa (az eredeti), egy kínai-eszkimó szótár, és egy döglött kanári. A zsíros kenyérből és az eszkimószótárból sikerült gépfegyvert csinálnom, a Mona Lisa-t pedig kicsit átalakítottam, hogy hasonlítson rám, hogy megtévesszem vele a fogva tartóimat. Dagadtabbra és pattanásosabbra csináltam az arcát, rajzoltam neki egy kis bajuszt, és a nyakába egy arannyal bevont motorkerékláncot, és egy kalózszemfedőt az egyik szemére. Most már megtévesztésig hasonlít rám, így felkészülten várom, hogy mikor jönnek be.

Hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent... a nagyim szelleme!

-Drága gyermekem! Ugye nem etted meg a zsíroskenyerem?

Egy hete történt már hogy a könyvesboltban vettem egy szakácskönyvet anyának hogy megtanuljon főzni és ne cipőt együnk, de a héten volt meg az első csókom: Alexszel egy évfolyam társammal a suliban, ő egy csodálatos fiú. A csók, és az utána következő események teljesen elfelejtették velem a könyvet, mely a normális étkezések reménysugara volt. Ugyanis a csók után, Elárulta hogy igazából egy vámpír, és ha megengedem hogy átváltoztasson soha többet nem kell cipőt ennem. A válaszom természetesen....nem volt,mivel akkor csak vért ehetnék semmi mást...és hogy néznék ki egy vámpírként??!!

Na mindegy, ezután Alex este hívott,hogy feljönne a szobámba mert megakarja nézni hogy fürdök,persze igent mondtam mert ez tök normális dolog,nem? Csak aztán eszembe jutott, hogy a szobámban nincs is fürdőkád, úgyhogy Alex legfeljebb úgy tudná megnézni, ahogy fürdök, ha bevezetném a slagot az ablakon és százhúsz centi mélységben felengedném a szobámat vízzel. Hogy ne folyjon ki az ajtó alatti résen, délelőtt bebetonoztam az ajtót. Ezután fogtam és szépen lassan elkezdtem feltölteni hideg vízzel a helyiséget.

Mikor elégnek találtam a vizet,akkor jöttem rá hogy a slagot csak kívülről lehet elzárni tehát meg fogok fulladni, így kitörtem az ablakot és lezuhantam,ezután már csak annyi rémlik hogy visznek a kórházba...

Mikor felébredtem legnagyobb megdöbbenésemre nem a kórházban voltam. Megpróbáltam felállni de a fejem iszonyúan lüktetett, amint kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez alaposabban körülnéztem. Egy kis sötét kamra szerűségben voltam, se ablak se semmilyen tárgy nem volt a szobában.

Kintről halk hangok hallatszottak be, nagyon kellet koncentrálnom hogy értsem is miről van szó.

Néhány perc után Alex hangját véltem felfedezni.

- Ezt nem teheted vele! - kiabált valakivel. Nagyon mérges lehet.

- Ó csak nem megkedvelted? Ez olyan aranyos! - mondta egy másik hang - És nem érdekel!Hogy miért mert ez a feladatunk és néhány kósza érzelem miatt nem fogok elbukni a próbán! És jobb lenne ha te is ehhez tartanád magad!

Milyen próba? És milyen feladat? Alex végig csk kihasznált? Legszívesebben sírva fakadtam volna. De egy újabb fájdalom hullám vissza taszított az öntudatlanság világába...

Később lassacskán visszatért az öntudatom. Bár eléggé szédültem, feltápászkodtam, és nekiálltam alaposan körülnézni a cellámban, hátha találok valami árulkodó jelet, amiből kiderül, hogy hol vagyok. Találtam is egy csapóajtót a padlóban. Felnyitottam, és a következő tárgyak voltak alatta: egy vakolókanál, egy szelet zsíros kenyér lilahagymával, a Mona Lisa (az eredeti), egy kínai-eszkimó szótár, és egy döglött kanári. A zsíros kenyérből és az eszkimószótárból sikerült gépfegyvert csinálnom, a Mona Lisa-t pedig kicsit átalakítottam, hogy hasonlítson rám, hogy megtévesszem vele a fogva tartóimat. Dagadtabbra és pattanásosabbra csináltam az arcát, rajzoltam neki egy kis bajuszt, és a nyakába egy arannyal bevont motorkerékláncot, és egy kalózszemfedőt az egyik szemére. Most már megtévesztésig hasonlít rám, így felkészülten várom, hogy mikor jönnek be.

Hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent... a nagyim szelleme!

-Drága gyermekem! Ugye nem etted meg a zsíroskenyerem?

-Dehogy nagyi, mire gondolsz??!!Én csak...