Titeket érdekelne egy ilyen könyv/sztori? Érdemes belekezdenem?
Egy biszexuális fiúról szólna.
Nincs éppen könnyű élete.
A szülei gorombák vele, nem sok barátja van, visszahúzodó típus..
Egy nap megismer egy fiút, és teljesen beleszeret.
Összebarátkozik a fiúval, de az egy idő után elhidegül tőle..
Egyszer csak mindent bevall a fiúnak, aki rosszul reagál, megalázza, megveri őt.
Magába fordul, depresszióba esik...
Aztán egy nap megismer egy másik fiút, akibe teljesen beleszeret, és akinek szintén elmond mindent, de az a fiú segítene neki, kihúzná a mélyből.
Egy baleset következtében elveszíti családtagjait.
Öngyilkossági kísérletet követne el, és meg is halna, ha az utóbbi fiú nem mentené meg.
A továbbiakat még nem tudom :/
Szerintetek érdemes belekezdeni?
Ha a továbbiakat nem tudod, akkor engem nem érdekelne. Bár itt már majdnem le lehet zárni a sztorit.
Amúgy fontos, hogy biszexuális? A történet szempontjából csak homoszxuális kapcsolatai vannak. (Amit leírtál.) Persze a homoszexuálisoknak "egyszerűbb", mert van saját közösségük, ez az összetartó erő segíthet az érzelmi válságon, a biszexuálisoknak, tudtommal, nincs ilyen jellegű "társadalma", tehát ez is rátehet ey lapáttal a problémákra, meg persze maga a tény elfogadása is, hogy most ő "hová tartozik".
Mindettől függtlenül mélyen nem érdekelne, de mint alapötlet, igényesen megírva, van benne lehetőség. Átfogó társadalomkritikát lehet vele nyújtani, de el is húzható a tinilányok "yaoi" fantáziálása irányába, melyikre van igény.
Ja igen..
Közben 1-2 lány iránt is érdeklődne, de nem jönne össze senkivel sem :)
Le is záródhatna, de én valami mást akarok befejezésnek :)
Sajnos elegem van a folyamatos szenvedéstörténetekből, ha csak úgy megtörténnek a dolgok, aztán nincs üzenet, sem ok. Mármint egy sztori, ami végén valaki öngyilkos lesz, mert végsősoron egy véletlen baleset tesz pontot az ügyek végére. Különben lehet tartalmas az elbeszélés, mint ahogy előttem már említették a társadalomkritikát és nem kell nyálas happy end sem, csak legyen egy végső üzenete ne csak egy "Sajnos nincs kiút, mert én csalódtam, és a világ is csalódott bennem, de már nincs család, aki támaszt nyujtson, mit áltatom magam azzal a fiuval, csak csalódást hoz ő is, hát leugrom a hídról."
- Enyhén, fúj!
Valami logikusabb fordulat is épp olyan hatásos lehet, mint egy baleset, persze ez nem jelenti azt, hogy a családját logikusan nem vszítheti el (akár halál útján is). Mondjuk biztos lesz benne egy "Szigorú apa" klissé :D, az már egy romlott család-gyerek kapcsolatot eredményez. A család elvesztését, ha így értelmezzük a lázadás kényszerű vége, a "mégis kéne, aki enni adjon, aki rám szól, ha rosszat csinálok" és a felnőtté válás pillanata is (ha fel tud nőni a feladathoz).
Aminek azért mély mondanivalója van, és itt megnyugodhatnak, akik antiszimpatikusak a melegekkel, mert ők a lázadás részének könyvelhetik el, hogy milyen "különlegesnek lenni" - Ami pedig egy elnyomott gyermek kitörési kísérleteinek módja. A különlegesség és lázadás.
Nem akarlak befolyásolni, lehet a fiatal olvasóközönséget érdekelné ezek a klasszikus kamaszkori mondanivalók besűrítése nélkül is, csak a leírás alapján egy elég monoton lefelé menő hangulatot mutattál meg a sztoriból a gondolati háttér MINIMÁLIS! ALAPVETŐ! FELÜLETES! megmutatása nélkül (Hogy ne is szpojlerezd el a sztorit, ha tanácsot kérsz, csak legyen egy alap koncepció) az ilyen történésen túli dolgok teszik teljessé a sztorit. Ebben szerintem egyet értünk.
Rendben van, köszönöm a válaszokat :)
Nem kezdek bele akkor :)
Kitalálok valami más alapsztorit :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!