Ez mennyire elfogadható egy könyvben lévő rövid megható cikknek? Min változtassak még?

"A főhőseink szerelme őszinte volt és igaz. Semmi sem rendíthette meg. Akármilyen akadály került az útjukba, legyőzték, egyet kivéve. Azt, amit lehetetlen kicselezni…

Forró nyári nap volt, mikor a fiú és a lány először találkozott. Fiatalok voltak, élettel teliek és nagyon különböztek egymástól. Szerelmük dühösen és harciasan kezdődött, mivel a lányt a fiú miatt bocsátották el pincérnői állásából egy kávébaleset miatt. A fiú persze jóvá akarta tenni és addig ostromolta a lányt, míg el nem ment vele vacsorázni. Sokat veszekedtek, de szerelmük nagyobb volt külömbőzőségüknél. Hiába voltak olyanok, mint tűz és víz, mindig kitartottak egymás mellett. Összeházasodtak és két gyönyörű évet töltöttek el együtt békességben és szeretetben, majd a lány teherbe esett. Izgatottan tervezgették közös életüket. Együtt rendezték be a gyerekszobát, festették a falakat. Boldogok voltak.

Egy gyönyörű szép kislány született, viszont az édesanyja nem élte túl. A fiú, aki még maga is szinte gyerek volt, a kezében tartotta a lányát és zokogott. Sírt elvesztett feleségéért. A lányát az anyjáról nevezte el és egy életet élt le vele kettesben, sosem nősült újra. Csak egyszer szeretett, de ő örökre elkísérte. Hiába nem látja, de a szerelem még most is él.

Ez egy igaz történet, egy igaz szerelemről."