Melyik volt a legrosszabb könyv amit valaha olvastál?

Nekem a légy jó mindhalálig.

Annyira vontatott szörnyű, unalmas és igen a történet hát nem egy mai fiatalnak való az fix és igen végig olvastam.

Nem szeretnék megbántani egy rajongót sem, de a Szürke 50 árnyalata valami pocsék volt. Sokszor úgy voltam vele, hogy nem csak leteszem, hanem szimplán elégetem, de sajnos kölcsönben volt nálam. Borzalom. Fanfiction-olvasóként mondhatom, hogy ez nemhogy könyvnek, de fanfictionnek is nagyon rossz, több száz olyat olvastam, ami méltóbb lenne kiadatásra, mint ez a történet. A karakterek ugyebár Meyer Bellájáról és Edwardjáról vannak mintázva, akikkel az írónő sem szenvedett túl sokat, hiszen pl Bella már a Twilightban sem rendelkezik semmiféle személyiségjegyekkel. Így hát nem csak a történet semmitmondó, de a karakterek is, a dialógusok pedig nevetségesek, körülbelül egy pornófilm több kommunikációs töltettel rendelkezik. A fordításról nem is beszélve.

Nem olvastam végig (csak majdnem), de szerintem nem vesztettem túl sokat. :)

Utolsó, teljesen egyetértenék veled, ha képes lettem volna elolvasni a Szürkét. Gondoltam is rá, hogy azt írom, de ahhoz nem olvastam belőle eleget. Nem is szeretnék, nem is fogok. A Szürke nálam a "beleolvastam, és konstatáltam, hogy meg sem érdemes próbálni" kategória.

Harmadik voltam.

Három kiemelkedően rossz olvasmányélményre emlékszem:

1.Fejős Éva: Csajok - azt hiszem, ez volt a mélypont, annyira iszonyatosan gagyi, hogy sajnálom tőle a 'könyv' megnevezést.

2. Coelho: Az alkimista - a spirituális blabla egyébként is elég távol áll tőlem, pláne, ha ilyen borzasztóan közhelyes.

3. A kis herceg - emiatt talán nem leszek népszerű, de szerintem katasztrofálisan rossz könyv. Se füle se farka, és semmi olyan mély gondolat nincs benne, ami nem szerepelne millió sokkal jobb könyvben. Amíg vannak kötelező olvasmányok, és létezik a kultúrsznobizmus, az erre érzékenyek mind el fogják olvasni, és mind sűrűn bólogatni fognak a magasztalásakor, de szerintem azért nem kéne olyan komolyan venni a könyvet.

Mindegyiket végigolvastam, született mazochistaként nem hagyok félbe könyvet.

Már nem emlékszem a címére, több történet volt benne, tipikus vöröspöttyös tinilányoknak való borzalom. Az egyiken különösen jót röhögtem, a főszereplő lány barátja vagy haverja vagy mije zombi lett, és úgy ment a szalagavatós bálra vagy valami hasonló. Az ég irgalmazzon az ilyen vackoktól.

Ezzel nem leszek szimpatikus, de Kingtől a Nem jön szememre álom is lélekölően unalmas volt számomra, pedig a többi könyvét nagyon szeretem.

Volt még pár rossz könyv, de igyekszem őket elfelejteni.

Kőszívű ember fiai, másfél évig nem bírtam könyvet a kezembe venni utána, pedig elég hamar abbahagytam. A kötelezőket rendszeresen rossz életkorban adják fel. A Légy jó mindhaláligot sem bírtam.

Modernek közül Nemere Alienes átverésén akadtam ki, borító és cím egyértelműen Alien-es volt, a tartalom viszont egy nagyon gyenge, egyáltalán nem Alien-es sci-fi.

Másik Böszörményi Gergő és az álomfogókja, sok hiba volt benne, untatott is.