Van itt közületek olyan fiatal aki könyvet ír?

Szia!

Tizenöt éves vagyok, szeretek írni, de nem gondolok kiadásra, és nem hiszem, hogy ez változni fog. Eddig három regényemmel készültem el, jelenleg hét kidolgozott regényem van, kettőt írok.

Nem mutatom meg senkinek, annyira azért nem jók, inkább csak szeretem visszaolvasni, elmerülni egy olyan világban, amit egyedül én teremtettem.

Mi motivál?

Az emberszeretet. A könyvem szereplőit, bár nem igazi emberekről mintáztam, a velem szembejövő járókelők ihlették. A kinézetük, a buszsofőr szavajárása (drágám, szépkisasszony), a ház előtt üldögélő néni fülig érő mosolya. Hálás vagyok azért, hogy bevontak az ő világukba, és a könyveim, történeteim által törleszteni szeretnék ebből az állandóan csak halmozódó adósságból. Persze még nem most, hiszen az írásaim vállalhatatlanok, de talán tíz évvel később... Talán. :)

Nos, én 14 éves vagyok (lány, ha ez számít), és én is nagyon szeretek írni. Körülbelül 6 éves korom óta "álmodom" magamnak hosszú történeteket, különleges karakteret. Nagyon sokáig csak fejben léteztek az elképzeléseim, ám nem olyan régen (kb. 1 hónapja) elkezdtem írni életem első regényét és már a 3. fejezetnél tartok. :) Humoros fantasyról van szó, bár az egy része a valóságban játszódik. A legtöbb karakteremet abszolút a képzeletem szüleménye. A könyv nagy része egy másik világban játszódik, a Szigetországban. A Szigetország 2 részből áll: a szigetekből, és a Központból. Minden szigeten más és más kitalált figurák élnek, néhol egészen őrült szokásokkal és gondolatokkal. AZ ide vezető ajtón egy varázslatos aranygyertya segítségével (lesz ennek majd valami jó kis neve, még nem tudom hogy mi, ötleteket várok :) ) lehet majd bejutni. Ám az ajtón mindenképpen vissza kell térni, mielőtt a gyertyáról lefolyik az összes viasz, mert különben ki tudja mikor tudjuk az illetőt ismét viszontlátni... Főszereplőinknek mégis minden egyes szigetre el kell látogatniuk, mert csak így tudnak információt szerezni, majd később megmenteni, a titokzatos körülmények között eltűnt fiatal nőt, Ginát, aki az emberi városokban rendszeresen őrültnek nézett férfi, Vujtkó jegyese. Vujtkó karakterének ötlete onnan jött, hogy van a városunkban egy őrült férfi, aki nem létező emberekhez szokott beszélni. Egyszer mellettem ült a buszon, és elgondolkodtam azon, hogy vajon miért csinálhatja ezt... Ez lett belőle. :)

Bocsánat a mini-ismertetőért, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy ezt most miért írtam le. :D Én, ellenben a többiekkel, szeretném kiadni majd a könyveimet. Hatalmas álmom az, hogy más emberek kezében lássam egyszer viszont őket... Annyira jó lenne, ha tetszenének másoknak is! :)

És te? Te miről írsz?

Hopp, arra elfelejtettem válaszolni, milyen műfajt kedvelek :D

Nagyon vonzott sokáig a fantasy világ teremtése, bár kicsit bukdácsoltam, de mai napig felpezsdít, ha új dimenziókat teremthetek. Ilyenkor olyan világot hozok létre, amilyet csak akarok. Lehet az akár egy torténelmi utánzat is, új nevekkel, de a lényeg, hogy én kreáltam.

Nem tudom, ennek a másik műfajnak van-e neve, de a se nem romantikus, se nem akciós, átlagemberek életével foglalkozó, humorosnak szánt regények a toplistámon a másodikak.