Van tehetségem? Ifjúsági könyvet írok, és egy rövid részletet osztok meg veletek

a részlet nem rossz, nem is túl jó, olyan tipikus tini regény. szjg utánzatnak hat (nem olvastam belőle csak részleteket). helyesírásodra és a központozásra figyelj, olvass sok minőségi szépirodalmat (ne twilightokat meg ilyeneket), és légy egyedi.

egyébként meg egy IGAZI író nem azért ír valamiről, mert az a menő éppen, azt keresik sokan, hanem mert a történt megszületett benne és nem hagyja nyugodni, mert adni akar valamit magából. tehát ne arról írj ami divat, hanem arról amit megálmodtál. egyébként én elvileg a célközönsége vagyok a könyvnek (16 leszek), de még is van mit olvasnom mindig és nem szjg tipusú könyveket olvasok általában (persze néha-néha azért én is olvasok ilyeneket). tehát azért nem jelenteném ki, hogy nincs mit olvasnia a korosztályomnak.

Nos, ez elsősorban egy napló, pontosabban kiszínezett naplóbejegyzések sora. Ez önmagában nem baj, számos ilyen alapú híres mű készült, elég Bridget Jones naplójára gondolni, de nálunk pl. Temesi Ferenc "Por" c. laza novellafűzére az egyik legjobb. A naplószerű munkával nincs semmi baj, DE, az nem elég, hogy leírod a téged érdeklő, számodra érdekes élményeket.

Először is, tudni kell, KINEK írsz. Ki a célközönséged. Hacsak nem vagy már befutott író (és nem vagy), akkor NEM arról kell írni, amit téged érdekel, hanem arról, ami a célközönséget. Másrészt viszont arról, amit te is ismersz. A kettő között finom egyensúlyt kell találni.

Másodszor, az nem elég, hogy "igaz" amit leírsz. Hihetőnek és érdekesnek is kell lennie. Azt már mondtam, hogy ami neked érdekes, nem biztos, hogy másnak is az. Gondolj bele baráti "beszélgetésekbe", vagy inkább néha egy társaságban figyeld meg pár percig csendben, hogyan "beszélgetnek" az emberek. Azt fogod látni, hogy valaki elmondja a történetét, a másik hallgat, alig várja, hogy befejezze, majd rögtön elkezdi úgy, hogy "De én meg..." vagy "Nálunk meg.." stb.,, tehát a másik meghallgatása csak ürügy arra, hogy a saját történetét elmondhassa, és viszont. Ezek párhuzamos monológok. Azt kell megtalálnod, a többieket mi érdekli.

Harmadszor, és ide kapcsolható ez is, saját STÍLUST kell találnod. Az nem elég, hogy helyesen írsz, saját stílus kell, ami más, mint a mindennapi beszéd, illetve olyan, de mégis más. Ha leírod szóról szóra amit hallasz, akkor az olvasó leteszi a könyvet, mert azt mondja, ezt hallja az utcán is.

Negyedszer, karakterek kellenek. A karakterek jellemzése nem feltétlen direkt, lehet a beszédstílusokon keresztül is, sőt, az nagyon hatékony.

Mindehhez tehát nem az "igazat" kell feltétlen írni, sőt, az igazság rovására a fantáziádat kell szabadabbra engedni. Ha nem engeded szabadon a fantáziádat, akkor az nem regény lesz, hanem szociográfia, annak is megvan a helye, bár ma elég kicsi. Az, hogy jelzőket használsz, vagy választékosabb szavakat, még nem önálló STÍLUS. ("halvány mosoly"...közhelyes jelző. Miért nem fintorodik és és vakarja meg a fülét, mittudom én,.. ha valakit megkérdezel, milyen legyen a "mosoly", az első vagy második jelző az lesz, halvány. Hát ne legyen halvány az a mosoly. Találj ki egyéni jelzőt, esetleg oxymoront (megnézendő, sokat kell olvasni ahhoz, hogy írj), mert nem lesz egyéni a stílusod.

Száraz, kissé unalmas a stílus.

"Elköszöntünk egymástól és beléptem a konyhába". Naplójegyzet. Miért nem (fogalmam nincs, miről van szó, de pl.) "fújtattam egy nagyot, agyamban kergetőztek a gondolatok, de végül mégis rátettem a kezem a kilincsre és - lesz ami lesz, benyitottam"... stb., tetszés szerint ragozható. "Anyám a konyhában sütött, de amint meghallotta..." ez stilisztika. Miért, sütés közben nem hall semmit? Lehet, de akkor erre célozz. "anyám ha süt vagy főz, se lát se hall, számára megszűnik a külvilág. Most azonban villanásnyira rám tekintett, mintha megérezte volna, hogy nyomaszt valami" ilyesmi.

....Remélem nem sértettelek meg. Tehát szinesíts!

(ja, és a "plussz" az helyesen "plusz". A helyesírásra nem kell felhívnom a figyelmet. A stílus sokkal több.)

Szivesen. És kösz a dicséretet. Ne feledd, hogy az egyéniség, egyediség, fontosabb, mint a valósághűség. Nem újságcikket, tudósítást írsz.

A "művészetnek" sok definíciója van, nekem az tetszik legjobban, mikor egy festőt megkérdeztek, miért ilyennek festi a vízesést. Azt mondta: "Nem azt akarom, hogy aki a képemet nézi, a vízesést lássa. Azt akarom, hogy amikor a képemet nézik, azt ÉREZZÉK, amit én éreztem, mikor a vízesést láttam."

A másik, amit ne feledj, ahhoz, hogy írhass, nagyon sokat kell előtte olvasni. (Tudtad, hogy Petőfi szókincse nagyobb volt, mint Arany Jánosé? Lefordította ő is a Hamletet is például. És 26 éves korában meghalt. Mi lett volna, ha tovább él?) Olvasni, szinesíteni. Sok sikert.