Van tehetségem? Ifjúsági könyvet írok, és egy rövid részletet osztok meg veletek

Második órán megkaptuk az órarendet a tanárok neveivel együtt. A többieknek mondjuk, nem kell, de nekem igen. Szó esett még az iskolai programokról, sulidiszkóról, osztálykirándulásról, és a tanulmányi kirándulásról. Az utóbbi engem speciel jobban érdekelt mint a előtte levők. Tanárnő elmondta, hogy április közepén tantárgyanként választanak egy diákot, akkor is ha egy diák többől is a legjobb, és azok mennek el erre. Minden évben más témát választanak, és azzal a témával kapcsolatban választunk helyszín a kirándulásra. Nagyon megtetszett az ötlet, és szeretnék benne részt is venni.

A harmadik és negyedik órán megkaptuk, hogy miből mennyi füzet kell, és tovább mesélt a tanárnő az osztályonkénti feladatokról. Kaptunk mindannyian egy-egy lapot, amire a különböző évfolyamok feladatai vannak. Kilencedikben a végzősöknek kell segíteni rendbe tenni a ballagást, a tizenegyedikeseknek pedig, a sulidiszkó, és sulibálok szervezése. A tizenkettedikeseknek nincs ilyen dolguk, ők nem kapnak papírt. A tizedik évfolyamból pedig egy lány, és egy fiú jelentkezhet sulirádiósnak. A fiúk adják a számokat, a lányok a bemondók. A tanárnő elmagyarázta, hogy azért a tizedik évfolyam diákjaiból kerül ki ez a két személy, mert, így az előtte eltelt egy évben megismerhetjük az iskola által kedvelt zenéket. Egyetértően bólogattunk. még megtudtam, hogy a tízórai szünetben - ami húsz perc - tíz perc alatt fogják leadni hétfőnként a héten történő programokat, eseményeket. a többi hétköznapon ez csak öt percig fog tartani.

Megbeszéltem anyával hogy jöjjön értem a suli után, és elindultam egyedül. Valaki utánam kiabált. Megfordultam és elmosolyodtam. Hédi volt az.

-Te is erre laksz? - kérdeztem mosolyogva

-Igen - válaszolt egyszerűen. Elég sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy csak két utcányira lakunk egymástól. Ennek nagyon megörültem. Nem ismerem még rendesen Hédit, de azt hiszem, mondhatom, hogy szeret beszélni :) . Nem baj, én is.

Elköszöntünk egymástól és beléptem a házba. Anya a konyhában sütött, de amint meghallotta, hogy megérkeztem, mosolyogva megkérdezte, hogy milyen volt a napom.

-Egész jó. Nem kaptam idétlen becenevet, és nem cikiztek ki. Ez legalább plussz pont - vigyorodtam el. Aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mert jött az a bizonyos kérdés.

-Na és tetszik valaki?

-Nem - feleltem biztosan - ,van egy-két helyes, meg jó fej gyerek, de nem. Senki. - zártam le a témát.

Anya egy halvány mosollyal díjazta a megjegyzésem

#2 Köszönöm szépen!

A történet egy suliban fog játszódni. Egy volt punk lány megváltozik, és 10 osztályban elkezd naplót írni a mindennapjairól a suliban. Nagyjából ennyi:)