Érdemes folytatni? Van varázsa?

Folytattam.

Talán egy kicsit önmagam is benne vagyok illetve a világi nézetem. Remélem nem tűnik az egész begyepesedettnek..

Másnap reggel szokásosan 6-kor ébredek, kimászok az ágyból, kicsoszogok a konyhába, felteszem a kávét, majd beállok az ablakba figyelni, amint az emberek élik az életüket, sietnek, rohannak és nincs idejük magukra. Az egész napjuk be van osztva, mindig van valami dolguk, és legtöbb esetben elfelejtik, hogy kik is ők. Hisz kik is ők? Olyan emberek, akik robot módjára csinálnak meg mindent, túlhajtják magukat, próbálnak megfelelni, megélni, életben maradni. Ezek az emberek gyakran olyanná válnak, amilyenné a külvilág szeretné. Próbálnak megfelelni mindenkinek és a saját énjük csak úgy eltűnik. Lesz belőlük egy szorgalmas kis méh a nagy kasban, aki a dolgát végzi a királynő parancsára. Majd a kávéfőző rotyogó hangja riaszt fel a reggeli elmélkedésemből. Miután megittam a kávémat, lefürödtem, felöltöztem és készen álltam munkába menni, pont mint más emberek, hirtelen eszembe jutott a tegnap esti férfi és a csodálatos játéka. Egy pillanatra majdnem megint elvesztem, de az idő nagy úr, én pedig majdnem késésben voltam. A munkába val séta közben elgondolkodtam, hogy mi is volt az tegnap? Még soha semmi nem volt rám ilyen hatással. Ez csak zene, én pedig mégis teljesen más dimenzióba kerültem.

Munkéba érve felhúztam a kötényem majd jegyzettömbbel a kezemben rohantam az asztalokhoz felvenni a rendelést. Szinte mindenki kávét rendel ilyenkor és valami laktatót. Az embereknek még normálisan reggelizni sincs idejük, pedig az a nap legfontosabb étkezése. Gyorsan lehajtják a kávéjukat, megesznek egy fánkot vagy sütit és rohannak. Az ilyen rohanó élet nem csak a személyiségünket veszi el, hanem a nézetünket a világ felé. Ha valaki beül egy kávézóba, a pincérben nem azt az embert látja, aki reggel bejön dolgozni, dolgozik, hogy pénze legyen, megvan az élete, hanem egy embert aki kérésre kihozza ami kell. Munka után szép lassan sétáltam haza, ahogy azt szoktam. Félúton rágyújtok egy szál cigire, mondván, hogy jól esne egy, holott nagyon jól tudom, hogy nem esne jól, és nem is kellene, de a szokás nagy úr. Rágyújtok, majd három slukk után végigfut az agyamon, hogy mi is lehet most a tüdőmben és ezzel a gondolattal el is dobom a cigit. Ezt hívják akaraterőnek. Ha az ember akarja, akkor ellent tud mondani Szokás Úrnak, és a vágy ellenére el tudja hajítani a füstölgő mérget. A vágy idővel enyhül, hiszen az idő gyógyít.

Hazaérve, belépve a lakásomba Otthon érzetem van. Ez az érzés olyan, mint amikor valaki egy helyen úgy érzi, hogy ott megtalálja önmagát, kötődik oda, szeret ott lenni és ott boldog. Ez is ritka az emberek életében. Gürcölnek, robotolnak, elvesznek és így az igényeik is elvesznek. Vagy, sokkal inkább feleslegesen hajtják magukat, hiszen hiába dolgoznak reggeltől estig, be kell érniük egy olcsó albérlettel, ami még csak nem is otthonos és az ember nem érzi ott jól magát. Kell egy hely, ahová az ember elvonulhat, egyedül lehet, önmagával foglalkozhat, megismerheti a saját személyét és nekem ez a hely megvan. Lepakolom a cuccaimat, átöltözök valami kényelmes otthoni ruhába, hiszen fontos, hogy az embernek a kényelme is meglegyen, majd lehuppanok a kanapéra, és olvasok. Szeretek olvasni, mert ilyenkor saját magam képzelhetem el a szereplőket, a helyszínt, a mozdulatokat, a szereplők beszéd közbeni arckifejezéseit.. Mintha a saját filmem lenne amiben én is ott vagyok.

Este 6 óra van. Az ablaknál állva látom, amint az emberek már nem rohannak annyira. Megjelennek a szerelmes párok, egymás kezét fogva mosolyogva sétálgatnak. Felkapok magamra valamit és lesétálok. Leülök a padra és várom a hegedűs férfit.

Na?:)

Köszönöm!:)

Igen, a helyesírásomra valóban nem figyeltem úgy oda, mentségemre szolgáljon most az, hogy hirtelen jött az ötlet és a lendület, én pedig hirtelen írtam le, de több ilyen nem lesz!

Az elmosolyog pedig.. Ezen én is elmosolyogtam:) Nem tudom, hogy jött ki, biztosan elmosolyodott-at akartam írni.

Az idézőjeles "Várjon!" pedig.. Nos a párbeszéd rész nem az erősségem, és féltem, hogy túl sok kezdőbetűs, rövid, egyszavas beszélgetés lesz.. Igyekszek majd mindent átjavítani és odafigyelni a hibákra. Köszönöm a választ!:)