Twiharderek! A segitségeteket kérem. Kiváncsi vagyok megérné-e folytatni vagy feleslegesen fáradozok vele. Szoval a kérdés folytassam vagy ne?

Már 1 éve... 1 éve annak, hogy meghaltál. Nagyon hiányzol anya... Miért kellett ilyen hamar elmenned tőlem, tőlünk...Mennyire vidám ember voltál, szeretted az életet és egymást Phillel... Szegény Phil azóta is egyedül próbál talpra állni. Párszor felhivott a temetés óta, de semmi több. Neki az Te voltál a fontos, nem pedig én... Amit természetesen nem is csodálok, hiszen remek ember voltál anya... Kérlek segits átvészelni nekem e gyötrelmes éveket Charlienál... Legalább addig amig elmegyek egyetemre... De félek, hogy még oda sem enged el... Akkor inkább vigyél magaddal anya...

Nem birom ezt már sokáig...Sokat bánt...Nagyon sokat...és egyre durvábban...már az iskolában is kezdik kételkedve fogadni a magyarázataimat a sebeimet és a véraláfutásaimat illetően. Nem enged sehová sem...Nem mintha itt lennének barátaim, de már a boltba sem enged ki...Csak iskolába mehetek és percre pontosan kell haza érnem...

Szerintem fél, hogy valakinek elmondom az aljas tetteit...

De kihez fordulhatnák? A rendőrségre? Hiszen apám a rendőrfőnök... Senki sem hinne nekem. Igy tűrök és csendben hallgatok és bízok abban, hogy mihamarabb vége lesz ennek az egész lidércnyomásnak...

Nagyon félek, hogy megint beront a szobámba és megver... Egyáltalán nem lehet magánszférám...a fürdőszobából és a szobámbol is kivette a kulcsokat... Mindig látni akar... mindehogy... Félek tőle anya.. Nem úgy tekint rám mint a lányára...félek, hogy idővel mást is akar majd... Kérlek szépen védj meg tőle anya...Kérlek vigyázz rám... Ámen

Miután elmondtam a mindennapi imámat begubóztam a takarómba és reszkető térdeimet körülölelve aludtam el... Charlie ma éjjeli szolgálatban van...ma éjjel legalább pár órát aludhatok.

Reggel Charlie érkezése ébresztett. Gyorsan felkapkodtam magamra a ruháimat, megfésülködtem és már készen is álltam iskolába menet. Gyorsan előkészitettem a reggelijét a konyhában, nehogy megint azért kapjak, mert elfelejtettem neki kitálalni.

Reszkető lábakkal állok az asztal mellett és várom, hogy ma milyen kedve lesz... Reggel iskola előtt nem sokszor vert meg, de kitudja ma megint miben talál hibát.

Lassan bejön és hangosan rám köszön...A hangjától is megszeppenek. Láthatóan élvezi, hogy a markában tart. Lassan végignéz rajtam és megnyalja alsó ajkát.

-Milyen szép vagy ma Bella. Ugy látom kialudtad magad.-kélyesen ejti a szavakat.

-K..Köszi apa...Tegnap elég korán lefeküdtem, ma nehéz napom lesz a suliban. Dolgozatot irunk matekból és történelemből.-felelem félszegen.

-Remélem kellőképpen felkészültél a dolgozataidra, mert ha nem tudod mi lesz... Ne akard kiprovokálni a verést. Tudom, hogy múltkor is azért késtél, hogy csúnyán megbüntesselek. Ellentéte vagy anyádnak. Ő csak fél évig birta, aztán elhúzott a francba. De te..Látom, hogy élvezed. Élvezed, ezért rosszalkodsz , hogy utána megkapd méltó büntetésed-kajánul vigyorog.

-I..Igen felkészültem apa. Nem akarok csalódást okozni neked. Mentem apa. Szia!- reszkető lábakkal és sietősen beülök az én kis öreg Chevymbe. Hányszor aludtam már benne, mikor apám kicsukott a házból. Legalább egy dolog amire számithatok ez a kicsi kocsi.

Kint szokásosan szakad az eső. De ezen miért is csodálkozom? Hiszen itt az év 365 napjából 350-et esik. Pláne, hogy január van. Ujabb félév kezdete, telis tele nehéz dolgozatokkal, amik szinte terrorban tartanak.

Apámnál nem elég a jó jegy, neki csak a maximum pontszám számít. De ha sikerül az összeset a legjobban megirnom akkor bizhatok abban, hogy békén hagy.

De most inkább ne is gondoljak rá. Legalább az iskolában ne.

El sem hiszed mennyire örülök a biztató szavaknak. Már pár oldalt megirtam tegnap óta, de meg kell mondjam a párbeszéd részek a legnehezebbek. Legalábbis számomra.

Köszönöm szépen a segitséget és a véleményedet :)