Miért olvas egyre kevesebb ember értékes könyveket?

Nekem az a véleményem, hogy az oktatási rendszer (is) hibás a dologban. Talán, ha nem kellene az általános iskola 5. osztályában Egri csillagot olvasniuk a gyerekeknek, valószínűleg nagyobb kedvvel vennének a kezükbe könyvet, és velem például sok-sok évre megutáltatták Gárdonyit (felnőtt fejjel már másként látom). Nem hiszem, hogy egy Gárdonyi-mű 11-12 éves gyereknek való, ahhoz fel kell nőni. De ez csak egyetlen példa volt.

Tulajdonképpen a médiát is lehet hibáztatni, mert természetesen mindenki szereti követni a trendet, így nyilván szívesebben olvasnak az emberek olyan könyveket, amiket a reklámokban, plakátokon látnak, mert "most az a divat".

A Twilight pedig egy elég hatásos agymosás volt - hál' Istennek vége, bár Stephenie Meyer megint előrukkolt egy vámpíros könyvvel, amit nemrég megfilmesítettek (A burok). A Twilight szerintem azért volt sikeres, mert a fiatal lányok leghőbb vágyát vette célba; hisz' ki ne szeretne maga mellett tudni egy olyan férfit, aki erős, hűséges, önfeláldozó, jóképű és minden nő magának akarja? Emellett főhősünk, Bella egy átlagos, unalmas lány, és az önbizalomhiányban szenvedő kislányoknak jó érzés látni, hogy megtalálja az "igazit". Önbizalmat merítettek belőle? Nem tudom, már teljesen elkalandoztam. :DD

Már nincs kedvem kitérni arra, hogy maguk az emberek - külső tényezőket figyelmen kívül hagyva - miért nem olvasnak klasszikusokat, pedig nem ártana nekik. :D

Majdnem mindenben egyetértek az előző hozzászólóval, azért kicsit mégis vitatkoznék. Tény, hogy én is hülyeségnek tartom bizonyos kötelező olvasmányok ráerőltetését bizonyos korosztályokra, de a klasszikusok nem olvasásának okát nem ebben látom. Gondolok itt arra, hogy édesanyámnak pont ugyanolyan idősen kellett elolvasni ezeket, mint nekem, és neki sikerült. Volt, amelyiket többször is. Nekem akkor és ott nem, csak sok évvel később, pedig érzelmi/értelmi téren általában érettebb voltam a korosztályomnál.

Az eredeti kérdésre a választ az ingerküszöb fogalmában látom. A mai gyerekek ingerküszöbe és információéhsége annyira megváltozott a húsz-harminc-negyven évvel ezelőttiekéhez képest, hogy egész egyszerűen képtelenek nekiülni egy - lássuk be, az ő környezetükhöz és élményeikhez képest - lassú és viszonylag kevéssé eseménydús, ámde több száz oldalas irományhoz. Azért a bestsellert olvassák a legtöbben - ma is és régen is - mert az aktuális korízlést és igényeket az szolgálja ki a legjobban.

És a félreértések elkerülése végett: Jókai éppenséggel az első magyar bestselleríró volt a maga korában. Akkor pont a romantikus történelmi nagyregény volt a divat, és ő ebben baromi jó volt. Persze még ma is jó, csak ez ma már sokkal nehezebben emészthető. És egyébként épp a bestseller-íróságának köszönhetően százszámra ontotta a regényeket, így aztán azok egy része irodalmi értékét tekintve nem sokban különbözik a mai ponyvairodalomtól.

És persze divat szidni az oktatási rendszert, van is benne igazság, de a klasszikusokat intézményesen megszerettetni nem lehet. Minden gyerek másmilyen, és intézményesített keretek között nem lehet minden gyereknek a megfelelő időben adni a megfelelő irodalmat. Ott el lehet érni, hogy a gyerek szívesen vegyen a kézébe valamilyen olvasnivalót, de a klasszikusok megismerését és olvasását mindenki otthonról hozza. Az a gyerek, aki mellé három évesen nem ülnek le mesét olvasni, hanem beültetik a tévé vagy később a számítógép elé, soha nem fogja értéknek tekinteni az irodalmat, legfeljebb kellemes szórakozásnak, és az ő esetében már ez is nagy eredmény.

A kötelező olvasmányokat szerintem nem jókor adják a diákok kezébe. Nekem kilenc évesen kellett elolvasnom a Kincskereső Kisködmönt, mint első kötelező olvasmányt. Hát nem kicsit viselt meg, hogy a főszereplő húga már a 2. fejezetben meghal, és nem is játszhatott a körtemuzsikával szegény, mert a bátyja irigy volt. Aztán ott volt a szegény sánta gyerek is (Bicebóca, ha jól emlékszem, vagy valami hasonló). Meg még az apja is meghalt!

A többi kötelezővel nem volt bajom, bár szerintem kicsit érettebb vagyok a korosztályomnál, de teljesen jól megértettem az Egri csillagokat meg a Köszívű ember fiait is. Sőt, fokozom, még tetszett is. A Szent Péter esernyőjét és a Robinson Crusoet szerettem is.

Magamtól mondjuk nem szoktam 19-20. századi "klasszikus" regényeket olvasni, hanem inkább azokat, amiket meglátok a könyvesboltokban vagy ajánlanak nekem. Pl. 39 kulcs sorozat, A vadonjáró tanítványa, Emlékek őre, Percy Jackson-sorozat, Harry Potter, Grimpow (Ez régebben játszódik, úgy az 1300-as években, de engem nem zavart, szeretek ilyeneket olvasni.), és nem titkolom, az SzJG-t is olvastam és szeretem.

"Ha nagy klasszikusokra gondolsz, akkor az már nem a mai világhoz tartoznak, megváltozott a világ"

Kedves válaszoló, nem hiszem, hogy Shakespeare vagy Rabelais vagy akár Balassi Bálint esetében az a néhány év, ami közted és pl. a nagyszüleid között van, számít-e valamit...

Kérdező! Ha nincs kiről példát vegyenek, ha nincs aki rávezesse őket az olvasásra és az örömre amit ez okoz, akkor a fiataljaink nem is tudják, hogy miről maradnak le.

Márpedig - tisztelet a kivátelnek - a "mai" szülők sem olvastak sokat, ez pedig a mi hibánk, legalábbis nagy részben.

A mi korunkban jelent meg a televízió, ami nagymértékben elvonta a figyelmet a könyvekről, sajnos. Nem a mai világot szidom, félreértés ne essék, utálom a "bezzeg az én időmben" és az ehhez hasonló kifakadásokat, ezeket csak azért emlegeti a legtöbb ember, mert akkor ő volt fiatal, és persze, hogy fiatalon szebb az élet!

Nem akarok oldalakat írni, bár a téma megérdemelné. Tapasztalatból csak annyit, hogy az én lányom még olvasott klasszikusokat, szeretett is olvasni, de ma 11-12 órát dolgozik. Nem tudom, hogy az ő gyerekei, akik már reggel is a televízió előtt ülnek, észreveszik-e majd, hogy az olvasás: öröm? Pedig az unokáimnál sincs este mese nélkül, szóban vagy könyvből.

Majd kiderül...

Tényleg úgy tűnik,hogy csak a szépirodalmi műveket tartod jónak.Én nagyon sok szépirodalmat olvasok gyerek létemre,meg néha szórakoztató irodalmat is.(mondjuk szépirodalmat főleg)Viszont a Harry Pottert is olvastam,még kisebb koromban,aranyos,jópofa,van mondanivalója,tele van szimbólumokkal,de nem nagy durr.Eragon nekem se tetszett,viszont kapásból tudok mondani egypár fantasy könyvet,aminek irodalmi értéke is van,meg erkölcsi mondanivalója is,plusz még el is gondolkodtat.Pl.:ilyen a GyU.

Sajnos a korombeliek nem olvasnak sokat,engem speciel még ki is nevetnek emiatt,de nem érdekel,mert imádok olvasni.

13/L csak hogy tudjatok viszonyítani a véleményemhez :D

Elég régi kérdés, de azért válaszolok.

15 éves vagyok, és nagyon sok szépirodalmat olvasok, de emellett szeretem a korosztályomnak szóló -anyukám szavaival élve- rózsaszín lányregényeket is. És tény, hogy vannak olyanok, amiknek nem sok mondanivalója van, de vannak olyanok is, amelyekből többet tanultam mint mondjuk egy szépirodalmi olvasmányból. Én igyekszem "egyensúlyban tartani" a kettőt: egy komolyabb olvasmány után jöhet egy vagy két fantasy vagy sci-fi vagy bármi könnyebb.

És szerintem azért olvasnak a mai fiatalok kevés szépirodalmat, mert egyrészt a kötelezők (pl. hetedikben a Kőszívű) teljes elveszik a kedvüket, másrészt pedig ugye suli van, sok a tanulnivaló, a különórák és ahogy én veszem észre, ha valaki olvas, akkor arra sokan néznek furán. Például amikor a Monte Cristót olvastam, sokan röhögtek rajtam, hogy minek magolom az enciklopédiát.

Bocsi ha kicsit kusza lett, csak leírtam amit gondolok.