Mit néztek meg először egy amatőr blogban/regényben?

Igen, ezt, pont ebben a sorrendben. :)

Bőbebben kifejtve: ha blogban közölt regényről van szó, akkor először a bemutatkozást. Másképp állok hozzá, ha ismerem valamennyire a szerzőt, mert egy kiskamasz másképp ír, mint egy meglett férfi. Az érdeklődási kör is behatárolja a regény világát. Ha nincs lehetőség bemutatkozni, vagy nincs "szerzői adatlap", nem nagy gond.

Utána azt nézem, befejezett-e (ha van erről információ), mert az nem regény, hogy valaki megírt négy fejezetet és már pakolja is fel a netre. Az négy fejezet, amit jó esetben kibővít nyolccá, majd abbahagyja. Rosszabb esetben az ötvenhatodiknál jön rá, hogy ő dodekalógiát tervez. Itt sem gond, ha nincs információ, bár ez fontos, ha nem utal semmi befejezettségre (egy elejtett megjegyzés sem), akkor többet nem nézek vissza, akármennyire is tetszett a szöveg.

Utána jön a műfaji besorolás, illetve ha van, "szerzői ajánlás", amikor a szerző röviden ír valamit a regényéről. Nem szívesen kezdenék bele olyan műbe, amiről tudom, hogy nem az én műfajom, tehát esélyem sincs élvezni, inkább utánanézek, hogy a szerzőnek van-e más stílusú írása. Szintén nem létkérdés, ellenben már jó előre elmond mindent, mire számíthatok a továbbiakban: fogalmazás, helyesírási hibák, történet röviden összefoglalva.

Ezek után jön maga a szöveg. Először az "írástechnikát" figyelem, azaz külalak (akár blog esetén a színvilág, de inkább a helyes tördelés, ömlesztett betűhalmokat nem lehet olvasni), helyesírási/nyelvtani hibák, megfelelő tipográfia, fogalmazás, stílus stb. Csak ezek után jön a történet. Mert az hiába lebilincselően kiváló, ha a szerző olvashatatlanná tette a szöveget, az fog megmaradni bennem, hogy ez egy olvashatatlan írás.

Ettől még egy hibátlan helyesírású, kiválóan megfogalmazott szöveg nem garancia a jó történetre, de legalább nem rontja el.

Persze szerintem a többségnek nincsenek ilyen magas elvárási, szóval én vagyok a kivétel, ami majd erősíti a szabályt.

Először a külalakot nézem. Hogy nincs-e rajta túl sok kép, túl sok giccses és undorító effekt meg glitter, valamint random "mélyenszántó" idézetek, amik igazából alig kapcsolódnak a történethez. Meg az is fontos, hogy ha van zenelejátszó, akkor ne induljon el automatikusan, mert ki tud kergetni a világból, ha folyton le kell állítanom, akárhányszor kattintok valahova. Ja, és persze az olvashatóság. Ne legyen olyan a betű-háttér kombináció, hogy csak úgy tudjam elolvasni, hogy vagy kiég a szemem, vagy kijelölöm. Meg a betűtípus is sokat számít. Általában nem szoktam leállni egy olyan blognál, ahol a betűtípus gyerekes vagy olvashatatlan.

Aztán ránézek a legutóbb feltöltött részre, olvasok belőle egy kicsit. Fontos, hogy a fogalmazás részletes, olvasmányos legyen, akár egy könyvben, különben nem tudom élvezni. Sajnos a legtöbb blogon általában ilyenekkel találkozom: "Samantha lement a földszintre a kedvenc csíkos, zöld pólójában, hogy egyen egy epres joghurtot. A tévében épp a híradó ment, amiben a gyilkosságot mondta be a riporter. Samanthának újból sírhatnékja támadt, ezért felsietett az emeletre, hogy felhívja a legjobb barátját." És ezt valaki komolyan gondolja... Értem én, hogy csak blogregény, de akkor is... az érzékletes leírás az alap, hogy egy mű élvezhető legyen. És ne csak párbeszédeket tartalmazzon a szöveg, mert akkor azonnal kilépek az oldalról. Az alap helyesítás, nyelvhelyesség és központozás is fontos. Ha ilyeneket látok, hogy:

"- Samantha, te kopogtál??

- Mi?? - kérdezett vissza Samantha...

- Mondom, te kopogtál? - ordibált vissza Tom.

- Ja, neeem!!!", akkor legszívesebben megráznám az alkotót, hogy eszednél vagy, te lány/fiú? =D

A tördelés még egy jelentős szempont nekem. Legyen sorkizárt a szöveg, nem túl hosszú bekezdésekre bontva. Van olyan blog, ahol egy fejezet egyetlen hosszú bekezdés... nem is értem...

Aztán ha az a kiragadott kicsi részlet megfelel az elvárásaimnak, akkor megkeresem a történet leírását. Egy csomó blogon tapasztaltam, hogy egyszerűen nincs fülszövege a történetnek (vagy jó eldugottan az első bejegyzésben, amit külön ezért lecsekkolok, ha máshol nem találom -_-'), pedig szerintem ez alap. Ha sehol nem találok leírást, már lépek is ki az oldalról. Szeretem tudni, hogy miről kezdek el olvasni =)

Aztán ha tetszett is a sztori, akkor belekezdek. Innen már csak a történet dolga, hogy abbahagyom-e vagy nem. Mondjuk, nem vagyok egy mazochista típus, szívfájdalom nélkül ott hagyom azt a történetet (akár könyvet is), ami nem tetszik =D

Remélem, segítettem =)

Először a helyesírást. A rossz helyesírás gyakorlatilag olvashatatlanná tudja tenni az egész történetet. Aki nem veszi a fáradtságot arra, hogy helyesen írjon, vagy éppenséggel nem tud helyesen írni, annak a művét alapból nem olvasom el.

Ha a helyesírás rendben van, a fogalmazás következik. Erre körülbelül ugyanaz áll, mint a helyesírásra. Aki akár figyelmetlenség, akár tudáshiány miatt súlyosabb fogalmazási vagy stilisztikai hibákat követ el sorozatosan, annak a művét nem olvasom tovább.

Ezt követi a történet. Előfordult már olyan, hogy egy kiskamasz életéről szóló, semmitmondó történetnek is elolvastam egy-két fejezetét azért, mert (egyrészt az író szépen kért, másrészt) korrekt volt a helyesírása, és jól is fogalmazott az illető, választékos volt a szókincse is. Ha tehát nyelvtani hibák nincsenek, az már félsiker.

Természetesen pusztán a nyelvtani hibák hiányától nem fog tetszeni egy történet. Ha nem köt le a mondanivalója, akkor nem köt le, de ez már személyre szabott, hogy kit mi köt le, életkortól, nemtől, érdeklődési körtől, habitustól is függ. Persze ha az alapötlet elképesztően rossz (vámpírok, vérfarkasok, szerelmes tinik stb.), akkor elenyésző az esélye annak, hogy elnyeri a tetszésemet.

A külalak egy szöveg esetében másodlagos. Abból, hogy valaki jó író, még korántsem következik az, hogy az illető jó webdesigner vagy jó képzőművész is. Persze ha a külalak kirívóan ízléstelen (rikító színek, ellenszenves emberek a képeken), az elárul valamit arról is, hogy milyen történetre számítsak.

Ami még számít, az a tördelés. A hosszabb szövegeket sorkizártra kell állítani, és a bekezdések első sorát beljebb kell húzni, különben káprázik tőle az ember szeme. Nem véletlen, hogy a könyveket is így tördelik.