Mit szóltok hozzá?
Már egy ideje próbálkozom a novellákkal. Most elkezdtem egy komolyabbat is. Mit gondoltok róla?
Elizabeth Linner szobájának sarkában ült, s tarkóját ütemesen a falhoz csapkodta. Mást nem is nagyon tudott csinálni számára a világ leggonoszabb emberének házában. Ez az ember pedig az édesanyja nővére, Petunia Brookly volt, maga a megtestesült gonoszság. Miután a lány árván maradt, ő lett a hivatalos gyámja, de persze nem örült jobban a dolgoknak, mint Elizabeth. Mondhatni egy koszos korcsként kezelte. Félt tőle. Tudta, hogy miféle és mennyi gondot okozhat neki, ha kiderül a titka. Persze erről a rejtélyről a Linner lány mit sem tudott, fogalma sem volt, hogy apai ágon milyen rémisztő örökséget szerzett…
- Elizabeth! – rikácsolta Petunia néni és berontott a szobába. – A vendégek panaszkodnak erre a folyamatos dübögésre!
- Ráérnek… - vonta meg a vállát, s folytatta.
- Na, idefigyelj, te kis mitugrász! Az üzlettársam lányának ma van a 16. születésnapja! Nem teheted tönkre a lehetetlen viselkedéseddel!
A lány felpattant a sarokból, s dühtől izzva meglökte a nénikéjét. Az asszony megtántorodott a mellkasára mért ütéstől és kis híján elesett.
- Akár hiszed, akár nem Petunia néni, nekem is ma van a 16. szülinapom! De te még arra sem voltál képes, hogy megmozdítsd a túlméretezett hátsódat és beírd egy rohadt naptárba!
A gúnyos hang lepergett a nőről, ám úgy látszott nem is hallotta meg a sértést. Az agya lemaradt a 16-os számnál. Hogyan felejtkezhetett meg erről? Gyorsan lesimította vállig érő fekete haját és suttogni kezdett:
- Az nem lehet. Most azonnal menj innen! El kell tűnnöd! Nem engedhetem meg! Hagyd el a házat!
Odalépett a megdöbbent lányhoz, megrázta a vállát és rémültem, elcsukló hanggal kérlelte.
- Ne maradj itt! Légy szíves menj el! Ha megtalálnak, mindannyian halál fiai vagyunk!
- Tessék? – kérdezett vissza Elizabeth. – Én nem akartalak megrémiszteni, vagy ilyesmi! Csak…
- Csend! Hallod ezt?
Kezdte úgy érezni, hogy nem is ő ijesztette meg nagynénjét. Furcsa zajokat hallott odalentről, dörömbölést, aztán a lent várakozó vendégek eszeveszett sikoltozását…
***
- Hol marad?! – nézett az órájára dühösen Amanda Klein, körülbelül ötödször, mióta vendéglátójuk felment az emeletre. – Nem jellemző Petuniára, hogy megfeledkezzen az emberekről!
- Talán megint azzal a bolond lánnyal van a baj… - sóhajtott lemondóan a férje, Mr. Klein, aztán rámosolygott a lányára. – Még jó, hogy te a kellő neveltetésben részesültél!
Violet még jobban kihúzta magát ültében, s szigorú arccal meredt maga elé meredt. A nevelésnek ehhez semmi köze nem volt. Egyszerűen rettegett az apjától, aki nem egyszer verte már meg szegény lányt. Teljes terror volt az élete. Ekkor különös zajokra lettek figyelmesek; mintha valaki acélos karmokkal kaparászná az üvegtáblát. Mrs. Klein csupasz karjai, melyeket nem fedett a könnyű nyári ruha lúdbőrös lett a hangtól.
- Mi a fene ez? – suttogta rémülten.
Ebben a pillanatban az ajtó hatalmasat reccsenve a földre zuhant, s mögötte maga a halál állt. Egy két és fél méter magas, izomkolosszus szörnyeteg. Látszatra farkas volt, de sötétkék szeme annyi okosságot mutatott, amennyivel egy állat sem rendelkezhet. Nehéz mancsain hatalmas, fekete karmok vájtak a talajba, majd a szoba padlójába, ahogy átlépett a küszöbön. Kicsit lelapította a hátát és amint teljesen bent volt a házban kezdetét vette a küldetése. Tekintete körbepásztázta a szobát, s Violeten állapodott meg. Ilyen embert keresett. 170 cm magas, sötétszőke hajú, zöld szemű. Csak ő lehet Thomas Linner gyermeke Egész szép… suttogta magában, majd lenyelve undorát előrevetette a hatalmas testet és a lány felé kapott.
- Ne! – üvöltött fel Mr. Klein miközben a farkas elé vetette magát.
Az állat szemrebbenés nélkül harapta át a torkát. Visszafordult a lányhoz, aki zokogva csúszott le a fal mentén, s valamit dünnyögött. Talán egy imát. Ám az Úr nem volt vele kegyes ezen a napon. Miután élettelenül és megcsonkítva a padlóra zuhant a farkas felvonyított, megfordult, s eltűnt az éjszakában…
Petunia, a gonosz nagynéni - ez nagyon feltűnően Harry Potter-utánzat. A főszereplő vérfarkassá változik - ez nagyon feltűnően az utánzata minden második mai regénynek.
Összességében viszont nem rossz.
A helyesírásod elég jó, nem mondom, hogy nincsenek hibáid, mert vannak, de nem súlyosak. Fogalmazási hibáid is vannak, a lány maximum a feje hátuljával ütögethette a falat, mert a tarkója nem ér hozzá, és más apróságok. Ezekre tessék odafigyelni.
A téma azonban, nos, borzasztó. Ennél elcsépeltebb témát nehezen találhattál volna! A vérfarkasokat, vámpírokat, átváltozó tiniket, bukott és nem bukott angyalokat, démonokat és minden más hasonlót felejtsd el. Ilyenekről legfeljebb szatírát írj.
A végén, gondolom, meg kéne ijedni. Nos, nem ijedtem meg. De még a gumicukor méla eszegetésében sem dermedtem meg egy pillanatra. Az, hogy egy vérfarkas kinyír valakit, nem félelmetes, hanem dögunalmas és béna.
Figyelj, neked van érzéked az íráshoz, de nincs fantáziád. Tűrhető a helyesírásod, és a fogalmazási hibáid sem vészesek. Rengeteg gyakorlással még akár lehet is belőled író.
De a fantáziátlanságoddal sürgősen csinálj valamit, azt javaslom, hogy olvass szépirodalmat, mert hiába írsz jól, ha nem tudsz miről írni...
Az első kommentelő egy kicsit szigorú volt, azt hiszem. :) Nem jön be neki a vérfarkas-téma, de attól még nem kellene lehordania.
Most úgy fogok véleményt írni, hogy én is utálom őket, na de a lényeg. Olyan részleteket másoltál be ide, amikből nem lehet leszűrni, hogy milyenek a szereplők, mi a főszál, mi a lényeg. Petúnia néniről nekem nem jutna eszembe Harry Potter nevelőnénikéje, mivel az egy kóró p*na, ez meg elvileg a megtestesült gonoszság - bár nekem ez sem jött le, sőt.
Nem értem, mi történt a sztoriban amúgy, de egyébként igen, tudsz fogalmazni. Engem egyébként az angol/amerikai nevek mindig bántottak, túl sablonosnak tartom őket. Annyi más klassz kultúra van, miért ragadnak le sokan az angol neveknél?
Fogalmazási hibák. Tele van velük a részlet, főleg a töltelékszavakkal. Olyan szavak ezek, amiket ha elhagysz, ugyanazt a mondatot kapod - legalábbis tartalmilag. pl.: "Egyszerűen rettegett az apjától, aki nem egyszer verte már meg szegény lányt." -> "Egyszerűen rettegett az apjától, aki nem egyszer verte már meg." Arról most nem beszéleg, hogy a szórenden is javítani kellene, helyesen tehát: "Egyszerűen rettegett az apjától, aki már nem egyszer verte meg.", de még jobb lenne: "Egyszerűen rettegett az apjától, aki már többször megverte." Ne azt írd le, hogy hányszor nem történt meg valami, az az olvasót nem érdekli. Az a fontos, hogy valami hányszor történt meg.
Aztán vannak ilyen mondatok: "Mást nem is nagyon tudott csinálni számára a világ leggonoszabb emberének házában." Ezzel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Gondolom, ezt akartad mondani: "Mást nem is nagyon tudott csinálni a számára leggonoszabb ember házában."
Vagy épp: "Miután a lány árván maradt, ő lett a hivatalos gyámja, de persze nem örült jobban a dolgoknak, mint Elizabeth." Inkább: "Miután a lány árván maradt, Petunia lett a hivatalos gyámja, de persze ennek nem örült jobban, mint Elizabeth." Én teljesen átfogalmaznám a mondatot, de maradjunk csak a te stílusodnál.
"Miután élettelenül és megcsonkítva a padlóra zuhant a farkas felvonyított, megfordult, s eltűnt az éjszakában…" Ebből az jön le, hogy a farkas zuhant a padlóra.
Logikai hibák: 16. születésnapot ünnepelni máshova mennek? Nem tudom, nálatok hogy szokás, de errefelé az ünnepelt tart megvendégelést, ő hív vendégeket.
"- Az nem lehet. Most azonnal menj innen! El kell tűnnöd! Nem engedhetem meg! Hagyd el a házat!
Odalépett a megdöbbent lányhoz, megrázta a vállát és rémültem, elcsukló hanggal kérlelte.
- Ne maradj itt! Légy szíves menj el! Ha megtalálnak, mindannyian halál fiai vagyunk!"
Miért változtatott hirtelen a hangnemén?
"Egész szép… suttogta magában, majd lenyelve undorát előrevetette a hatalmas testet és a lány felé kapott." Szóval a farkas tud suttogni, szépnek lát valamit, amitől undorodik, majd egy testet vetett előre.
A párbeszédek pedig borzalmasak. Úgy hajtod előre a sztorit, hogy közben elvesztik a jelentőségüket és értelmüket. Egyetlenegy hihető, őszinte megszólalás van a részletben, mégpedig Mr. Klein utolsó mondata.
Nekem is a Harry Potter ugrott be elsőként. Nem elég, hogy a Petunia néni nevet kapta, de ott van az is, hogy vendégek jönnek, nem találkozhat velük a lány stb. Tisztára mint a Harry Potter 2. része.
Valamint örülök, hogy nem használsz csúnya szavakat. De pl.: azt hogy mitugrász azt a mai fiatalság nem is ismeri. Nyugodtan bele tehetsz olyan szavakat mint pl.: a francba stb. Ezzel is könnyebben elnyered a fiatal közönséget, mivel a témából azért feltűnik, hogy nem az 50-60 éveseknek szól.
Ne nagyon használd a 's'-t 'és' helyett. Ez túlságosan irodalmivá teszi a szöveget és szintén nem lesz nagyon kelendő a fiatalok körében.
A számokat írd ki rendesen betűvel. Ne az legyen, hogy 170, hanem százhetven. Persze ezek telefonszámoknál, címeknél stb-nél lehet.
Mindent összevetve nem olyan rossz. Egészen tetszik, de vigyázz ezekre amiket írtunk. :)
Elizabeth tipikus név, nekem már nem is tetszik, annyiszor kereszteltek igy el karaktert. Őt kellene sajnálnom, de ahogy viselkedik, nem érzek egy csepp empátiát sem. Unalmasak azok a karakterek, akiket sajnaltatnak, de ez a másik véglet amivel még nem is találkoztam ezelőtt. Az jön le belőle, hogy nem ő az áldozat, hanem petunia aki befogadta ezt az agresszív kis csajt.
A vége elkapkodott, a többit írtak mások
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!