Milyen a történetem? Min javítsak? Tetszik nektek?

Még csak az első fejezet van meg, ami nem olyan érdekes. Még annyira én magam sem tudom, mi fog kisülni, nem látom a végét, de nagyon szeretek írni, és a történet lényege nagyjából meg van. A sztori itt van:

Az eső vadul ostromolta a kávézó ablakát, mely üresnek tűnt. A meleg helyiségben egy lány ült, némán meredve kihűlt forró csokoládéjára. A pultos hölgy a poharak között pakolászott. A lány most elővette mobilját, és bepötyögte legjobb barátja, Alex számát.

- Szia, Alex. - szólt kissé rekedten.

- Szia. - köszönt a vonal másik végéről egy boldog fiú hang. Legalább ő jól érzi magát - gondolta.

- Eltudnál jönni a Penny's Caféba? Sürgős... kérlek.

- Ott leszek. Puszi, szia.

Némán elmotyogott egy helót, és lerakta a készüléket. Fekete táskájára nézett. Előhalászott egy üres, nagy füzetet, mely tele volt írva. A lány - nevezetes nevén Emma Emily Goldwin - fogta régi tollját és körmölni kezdett. Ezt a füzetet arra használta, hogy történeteket írjon belé. A krimit, sötét fantasyt kifejezetten kedvelte. Fülhallgatót helyezett a fülébe és hallgatta a kellemes dallamot. Nyitódott a kávézó üveges ajtaja, és egy helyes fiú lépett be. Kócos barna haja égnek állt, kék szeme elkezdte fürkészni a helyiséget. Tekintete rögtön megakadt Emilyn, aki felpillantott a füzet mögül. Alex levette bőrdzsekijét, kihúzott egy széket a lány mellett.

- Miért hívtál ide? Írjak én is sztorikat? - nevetett és belekukkantott a jegyzetekbe. - Hú, te aztán véres kedvedbe vagy. Egy Frank nevű ember megölt húsz embert és öt macskát? Tyűha.

Emily sértődötten eldugta a könyvnek készülő lapokat, és szenvtelenül barátjára bámult.

- Én legalább tudok írni, nem úgy, mint te, kedves barátocskám. - vitatkozott. - Jól van, menj te a fenébe, ha csak gúnyolódsz. - cseppet sem haragudott a fiúra. Mindig voltak ilyen gyerekes összeveszéseik.- Azért hívtalak ide, mert már nem tudom mi van velem. Hadilábon állok a tanulnivalókkal, pedig hétfőn írunk matekból és fizikából. A házi feladatok sincsenek készen. Soha nem volt gondom a tanulással. Ráadásul ez a sok bűntény - ráncolta össze szemöldökét. - Anglia legcsendesebb kisvárosában sorozatosak a mészárlások, az eltűnések. Ebben a hónapban - itt elővett egy gyűrött újságot. - csaknem kilenc eltűnésről számoltak be. Ez nem minden. Mrs. Polkiss kémiatanárnőt lecserélték egy új tanárra, mert nem találják sehol. Ráadásul én is furcsa lettem. Jaj Alex mi lenne velem nélküled. - borult a fiú nyakába.

- Nyugi. Most szépen rendelek neked egy új forró csokit, haza mész, alszol egy pár órát, kimész sétálni, és szépen elkezdesz tanulni. Bemagolod azt a sok butaságot, gyakorlod a matekot és a fizikát, és írsz nyugodt szívvel egy dolgozatot hétfőn. Mindent túl reagálsz. Az eltűnésekkel meg ne foglalkozz. Nem a te dolgod.

Miközben Emily a nagy kék szemekbe nézett, elgondolkozott. Talán ha a kezébe venné a dolgokat... utána járna a tettesnek... rögtön felpezsdülne az élete. Nem, nem teheti, hisz életveszélybe sodorná magát. Talán még is jó ötlet. De ezt nem egy nyomorult kávézóban fogja eldönteni. Sóhajtott.

- Alex, azt teszem amit mondasz. Egy alvás... egy alvás tényleg jót tenne nekem. - motyogta, majd hirtelen felpattant. Kirohant a presszóból. Elkezdte dúdolni az egyik Evanescence számot...: I'm so tired of being here

Suppressed by all my childish fears

And if you have to leave

I wish that you would just leave

Your presence still lingers here

And it won't leave me alone

... Annyira beletemetkezett a halk dúdolásba, hogy nekiment egy sötét alaknak. Nem látszott az arca, mert kapucnit viselt. Tovább ment szó nélkül, de Emilynek furcsa volt az alak. Vállat vont, és folytatta útját haza felé. A szél szemébe fújta sötétbarna haját, ami most nem érdekelte. Benyitott a házba, és fájdalmasan nézett körül. A kopott tapéta kicsit sem volt otthonos, a régi bútorok elég rozogák voltak, a megsárgult függöny bágyadtan lógott a karnison. A fürdőszobában a szappanfoltos zuhanyzó felé vette az irányt. Elfordította a csapot, és beállt a meleg víz alá. A frottír törülköző ott volt tőle egy karnyújtásnyira. Mikor végzett, bele temette arcát, és gyorsan körültekerte vele testét. A szobájában felhúzta pizsamáját. Az ágyához ment, most semmire se tudott gondolni. Sajnálta, hogy csak úgy faképnél hagyta Alexet, majd kiengeszteli. Meg kell értenie, hogy ezeket a dolgokat, nem hagyhatja szó nélkül. Igen, biztos megérti majd. A vastag takaró egy pillanat alatt felmelegítette. Halk csörgést hallott az előszobából. Anyja érkezett meg a munkájából.

- Emily! Emily itthon vagy? - szólt kintről.

- Itt vagyok. - kiáltott hangosan. Behunyta szemét, és csak arra tudott gondolni, hogy ha Alexre nem számíthat, egyedül találja ki a gyilkosságok okát. Ezekkel a sötét dolgokkal a fejében merült mély álomba.

Végig olvassátok el.:) Hány évesnek tippeltek az írásom alapján?:D minden kritikát szívesen fogadok, csak ne bunkó legyen.:)