Szerintetek írjam át a történetem E/3. -ba?

Van egy ifjúsági urban fantasy történetem, amiből kb. száz-százötven oldalnyit megírtam. Az elején egy nézőpontosnak indult, aztán rájöttem, hogy a történetnek szüksége van egy másik helyszínre is, ezáltal egy másik nézőpontra is. Így lett kettő E/1-es mesélőm. Menet közben megint csak észrevettem, hogyha a második szál érthető akar maradni, anélkül, hogy szájbarágós lenne, meg kell mutatni belőle egy harmadik nézőpontot.

Aztán elkalandoztak a gondolataim, és azon tűnődtem, hogy itt-ott a történetben milyen jól hatna néhány kitekintés, visszatekintés a múltba, stb... és nem csak ebből a három nézőpontból. Viszont nem lesz ez sok az E/1.-es elbeszélésnek? Nem lesz olyan, mintha túl sok szereplő lenne, és nem bírnék közülük választani? Szerintem a két nézőpont még elmegy E/1.-ben, de a három már necces... (Pedig feltétlenül kéne az a harmadik.)

És amikor belegondolok, hogy azt a meglévő 150 oldalt is át kéne írnom... Nem is a munkával lenne baj, hanem elfog egy érzés, mintha búcsút kéne mondanom a szereplőknek, vagy nem tudom. Mintha elhagynám őket. Olyan ez az érzés, mint amikor pont befejezted a kedvenc könyvsorozatod utolsó részét, és tudod, hogy már nincs tovább. Na, ez fog el engem mindig, amikor arra gondolok, hogy E/3.-ban írom tovább, félek megválni tőlük, mert már úgy megszoktam őket, és olyan közel voltam hozzájuk.

Szerintetek? Ti átírnátok, vagy hagynátok E/1.-ben több nézőponttal?

Előre is köszi a válaszokat =)