Van értelme folytatni a történetem?

Sokan mondták, hogy jól fogalmazok, a tanárnőm is mindig dicsérte, így neki láttam írni. Szerelmes történet, könnyekkel, nevetéssel stb...:) Hosszú lesz, de remélem tetszik.Negatív kritika is jöhet, de normálisan mondjátok el, ha valami nem tetszik.:)

1.fejezet – A kezdetek

A nap sugarai ébresztettek fel. Lassan kinyitottam a szemem. Elfogott valami furcsa érzés, különlegesnek éreztem ezt a napot. Hát persze! Új középiskolám lesz. Nemrég költöztünk Washingtonból Londonba, apám munkája miatt. Kiugrottam az ágyból, és leszáguldottam a lépcsőn. Anya már ott sürgött-forgott a konyhában.

- Jó reggelt, anya! – szóltam oda neki.

- Szia, kicsim!

Leültem az asztalhoz. Ajkamba haraptam, mert féltem, hogy ki fognak közösíteni. Végülis… ők már összeszokott csapat voltak, én meg csak egy „betolakodó”. Anyu elém tett egy tányért, jól megrakva rántottával, és jéghideg narancslevet töltött poharamba. Megreggeliztem, és mentem felöltözni.

- Lily Davis – motyogtam a tükör előtt állva. – Te is elmehetnél ruhát vásárolni.

Felsóhajtottam, belebújtam farmerembe, és színes pólómba. Fogat mostam, felkaptam lila oldaltáskámat, és elindultam a gimibe.

Megláttam a vöröses épületet, hallottam a diákok nevetését, kiabálását. Senki nem vett észre. Már a bejáratnál jártam, mikor rájöttem, hogy sutyorognak mögöttem.

- Ki ez a csaj?

- Biztos valami új diák, hisz még nem láttuk itt.

Megfogta a vállamat egy lány. Fehér bőre ragyogott, szőke hullámos haja derékig ért. Sötétkék szeméből nem tudtam kiolvasni semmit.

- Heló, gondolom új vagy itt. Mi a neved? Én Kim vagyok. – mosolygott.

- Szia… ööö… Lily Davis a nevem. – feleltem kissé zavartan. Volt egy olyan érzésem, hogy csak ki akar deríteni rólam mindent, aztán elpletykálni a többieknek. Valóban, köszönt egyet, és egy nagyobb lány csoporthoz igyekezett vissza. Lenyomtam a kilincset, s az aulában találtam magam. Felbaktattam a kőlépcsőn, és befordultam az osztályterembe. Az utolsó padba találtam magamnak helyet. Tíz perc múlva megérkeztek a többiek. Ügyet se vetettek rám, ami kissé rosszul esett, de hát mindegy. Matematika lesz az első óránk.

Trrr – trrr, becsöngettek.

- Jó reggelt, diákok! – köszönt nekünk egy középkorú férfi.

- Jó reggelt kívánunk! – köszöntünk vissza kórusban.

- Bizonyára észrevettétek, hogy új tanulóval bővült az iskola. Gyere ki, és mutatkozz be. – mutatott rám.

Felálltam, és a tábla elé mentem.

- Lily Davis a nevem, Washingtonból jöttem. Elég jó tanuló vagyok, decemberben töltöm a 16 – ot. Hát… ennyi.

- Köszönjük, ülj le.

Leültem. Sajnos engem feleltetett a tanár. Eléggé elbénáztam.

- Semmi baj, majd belejössz. – nyugtatott a tanár. – James, segítenél majd neki? – fordult egy fiú felé. Ő némán bólintott, engem meg elöntött a szégyen.

- Hé, Lily! – kiáltott utánam James.

- Tessék? – fordultam vissza.

- Ma délután négykor átmegyek segíteni a matekba. Megadod a címed?

Lefirkantottam a címem egy lapra, s a kezébe nyomtam. Most néztem meg jobban a külsejét. Barna haja összevissza állt, smaragdzöld szeme ragyogott. Rám mosolygott, és elment mellettem. Eszméletlenül jó képű volt.

Kicsit uncsi, de lesz jobb is.:) Gondoltam csinálok egy oldalt, amin folytatom az egészet.