Van értelme folytatni a történetem?

Oké! :) Sablonos, de a vége elég szomorú lesz, nem happy end, amit megszoktunk.Már meg van a negyedik fejezet is, ha ezt megírtam írok egy fantasyt. Abban tündérek lesznek.:)) A cicaneveldére írtam már történetet, és sokaknak tetszett, szerintem ez jó jel, mert tudom, hogy szívesen olvasnák könyvbe is. Az érdekel, hogy az olvasóknak milyen történetek kellenek, és én így írom meg. Eddig még egyetlen történetemre se volt panasz.:)

Az elég jól tanulok duma szerintem nem egoistás, de te tudod.

Ha idősebb leszek, akkor kiszeretném adni könyvbe, persze úgy, hogy átírom az összes hibát, a fogalmazási hibákat átnézem. Még furcsa hallgatni a kritikát, hiszen a tanárok, a szüleim, az ismerőseim, ismeretlenek is csak dicsértek, persze nem sértődtem meg, mert írtatok kritikát.:)) :D Sőt, örülök neki, mert így jobb leszek.:)

Köszi!

Harmadik fejezet

Nem akartam James szemébe nézni. Nem! Nem akartam smaragd szeméből kiolvasni a csalódottságot. Dehogyis… ha kellek neki, küzdjön meg a kegyeimért. Amúgyis, én nem szeretem őt.

- Ne hazudj magadnak Lily Davis. – mormolta egy kis hang a fejemben. Valóban. Hazudtam önmagamnak. Viszont nem akarok szerelmes lenni. Nem állok erre készen. 15 éves vagyok, az ég szerelmére! Azt bevallottam, hogy irtó helyes, és kedves. Barátja tudnék lenni vagy a szerelme? Eddig azt hittem minden olyan könnyű. Az ember megtalálja élete párját és happy end. Ugyan, ennek meg mi értelme lenne? Nem tudom eldönteni, mit érzek iránta. A csókot nem viszonoztam, mert nem akartam, hogy azt higgye, hogy megadtam magam. Ideje volt felkelni már. Valaki kopogott az ajtómon. Mondtam egy halk ’szabad’ot , és belépett édesanyám.

- Jó reggelt, lányom! – köszönt halkan.

- Szia, anyu. – mondtam fásultan.

- Mi a baj? Gond van a gimiben? – térdelt le az ágyam mellé.

- Ne beszélj csacsiságokat! – kiabáltam dühödten. Anya hátrahőkölt. – Bocs, de nincs semmi baj. Fáradt vagyok, ennyi az egész.

- Hát jó – mondta még mindig gyanakvóan. – Gyere ki öt perc múlva, addigra kész a reggelid.

Anyámat is megbántottam – szuper! Ő nem tehet semmiről. Én csak egy buta kamasz vagyok, nem mérem fel, hogy a problémám nem is probléma. A szüleimnek igazi problémái vannak, ők nagyon sokat küzdöttek egy jobb élet reményében. Én meg csak nyavalygok! Felkeltem, és dühösen elindultam lefelé. Nem volt étvágyam, csak két falatot ettem a pirítósból. A teámat is nehezen gurítottam le.

Október volt. A levelek vörös halmokat képeztek a járdán és az udvarokon. Lágy szellő borzolta gesztenyebarna hajamat. Már láttam a gimit. Első óra biológia. Szerettem ezt a tantárgyat. Hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Kop-kop-kop… kopogott az eső a járdán, az aszfalton, a háztetőkön. Más már rég elkezdett volna rohanni, de én nem. Szerettem az esős időt. Hagytam, hagy ázzon el a hajam, hagytam, hogy végig folyjon csupasz tenyeremen a víz. Időközben beértem a gimnáziumba. Elfoglaltam a helyemet. James rögtön odajött hozzám.

- Lily, bocsá… - de én beléfojtottam a szót.

- Hagyj békén. – sziszegtem fenyegetően. Bár nem kelthettem valami rémisztő hatást csuromvizes hajammal, de nem érdekelt.

- Figyelj, … - de már megint elhallgattattam.

- Nem értesz a szép szóból? Eljátszottál a bizalmammal, hülyét csináltál belőlem, de én nem dőlök be neked. Azt hiszed, így el tudsz csábítani? Lehet, hogy jól nézel ki, de rémisztően ostoba vagy. – szidtam őt. James nyugodt arccal várta, hogy befejezzem.

- Én nem vagyok ilyen, amilyennek elmondasz. Nem játszottam el a bizalmaddal, nem csináltalak belőled hülyét, és nem…nem így kívánlak elcsábítani. – mosolygott rendíthetetlen nyugalommal.

- Kérlek, hagyj békén. – könyörögtem.

- Rendben. – mondta. – Viszont azt ne kívánd, hogy lemondjak rólad. – tette hozzá.

Felsóhajtottam. Csak csinálja! Én nem fogok neki bedőlni. Miért nem adja fel?! Nem vagyok különleges, se szép. Barna haj, barna szem, átlagos alkat. Még mindig nem tudtam, mit eszik rajtam.

- Neked nem tetszik Kim? Ő szőke, kék szemű, tökéletes szépség.

- Nem tetszik. Nagyon világos szőke. Ráadásul elég ostoba lány, ismerem egy éve. – fintorgott.

- Oké. – sóhajtottam.

A napom abból állt, hogy James folyton a nyomomban volt. Legszívesebben meglógtam volna a suliból, de gondolom akkor is követett, volna. Mikor végre hazamentem, megírtam a leckét és azon gondolkoztam, hogy mit tegyek. Ne szóljak hozzá soha többé, vagy próbáljak meg vele járni (ez elég butaság lenne). Vagy hagyjam, hogy elcsábítson. Ez elég jónak tűnt, ezért hagytam, hogy ezt tegye. Csöngettek. Kíváncsian mentem ajtót nyitni. James volt az.

- Mit akarsz? – kérdeztem.

- Tessék. Csak neked. – mondta, majd előhúzott a háta mögül egy csokor rózsát. Átnyújtotta nekem, én pedig elkerekedett szemmel vettem át. Volt benne egy cetli.

„A leggyönyörűbb és legcsodálatosabb lánynak, Lily Davisnek James Parkertől.”

Más lány elolvadt volna ettől a szövegtől, de én nem. Dacosan a szemébe néztem, ő meg elnevette magát.

- Imádom, amkor mérges vagy. – nevetett.

- Kac-kac, de vicces. – gúnyolódtam. – Gyönyörű, csodálatos? Hm… Kötve hiszem.

- Igen, gyönyörű vagy és csodálatos. – suttogta. – Adj nekem egy esélyt, és hidd el, hogy szeretlek.

- James, tudod, miért nem akarom ezt? – kérdeztem.

- Miért?

- Mert én nem akarom úgy, mint a filmekben. Öszejön két ember, és happy end. Nem. Nem ezt az életet akarom. Küzdeni, harcolni a boldogságért. Ez a célom. Ja, és még azt se tudom biztosan, hogy mit érzek irántad.

- Te szereted azt az életet, ahol mindenért meg kell harcolni?

- Igen, mivel ezt láttam a szüleimtől. Ők azért dolgoztak, hogy nekem jobb legyen, boldog lehessek. Számomra elképzelhetetlen, hogy boldog legyek úgy, hogy nem harcolok ezért.

S ebben a pillanatban nem elleneztem James forró csókját.

Még így is sablonosnak hangzik szerintem, de mint mondtam a végén már felnőttek, és a befejezésen picit elkönnyeztem magam, de így akarom megírni és kész.:) :d

Köszönöm!

A Szent Johanna Gimit amúgy is elakarom olvasni, most pedig olvasom a Napfogyatkozást.:) Tetszik a története is, na meg persze nagyon szép a fogalmazása.:) Sokat olvasok, és már alsóban is írtam rövidebb történeteket. Ha írni fogok, az valószínűleg fantasy lesz, az ilyen típusú könyvek nagyon lekötnek, van, hogy egész nap olvasom megállás nélkül. :)