Milyen a történetem? Min javítsak? Tetszik nektek?
Még csak az első fejezet van meg, ami nem olyan érdekes. Még annyira én magam sem tudom, mi fog kisülni, nem látom a végét, de nagyon szeretek írni, és a történet lényege nagyjából meg van. A sztori itt van:
Az eső vadul ostromolta a kávézó ablakát, mely üresnek tűnt. A meleg helyiségben egy lány ült, némán meredve kihűlt forró csokoládéjára. A pultos hölgy a poharak között pakolászott. A lány most elővette mobilját, és bepötyögte legjobb barátja, Alex számát.
- Szia, Alex. - szólt kissé rekedten.
- Szia. - köszönt a vonal másik végéről egy boldog fiú hang. Legalább ő jól érzi magát - gondolta.
- Eltudnál jönni a Penny's Caféba? Sürgős... kérlek.
- Ott leszek. Puszi, szia.
Némán elmotyogott egy helót, és lerakta a készüléket. Fekete táskájára nézett. Előhalászott egy üres, nagy füzetet, mely tele volt írva. A lány - nevezetes nevén Emma Emily Goldwin - fogta régi tollját és körmölni kezdett. Ezt a füzetet arra használta, hogy történeteket írjon belé. A krimit, sötét fantasyt kifejezetten kedvelte. Fülhallgatót helyezett a fülébe és hallgatta a kellemes dallamot. Nyitódott a kávézó üveges ajtaja, és egy helyes fiú lépett be. Kócos barna haja égnek állt, kék szeme elkezdte fürkészni a helyiséget. Tekintete rögtön megakadt Emilyn, aki felpillantott a füzet mögül. Alex levette bőrdzsekijét, kihúzott egy széket a lány mellett.
- Miért hívtál ide? Írjak én is sztorikat? - nevetett és belekukkantott a jegyzetekbe. - Hú, te aztán véres kedvedbe vagy. Egy Frank nevű ember megölt húsz embert és öt macskát? Tyűha.
Emily sértődötten eldugta a könyvnek készülő lapokat, és szenvtelenül barátjára bámult.
- Én legalább tudok írni, nem úgy, mint te, kedves barátocskám. - vitatkozott. - Jól van, menj te a fenébe, ha csak gúnyolódsz. - cseppet sem haragudott a fiúra. Mindig voltak ilyen gyerekes összeveszéseik.- Azért hívtalak ide, mert már nem tudom mi van velem. Hadilábon állok a tanulnivalókkal, pedig hétfőn írunk matekból és fizikából. A házi feladatok sincsenek készen. Soha nem volt gondom a tanulással. Ráadásul ez a sok bűntény - ráncolta össze szemöldökét. - Anglia legcsendesebb kisvárosában sorozatosak a mészárlások, az eltűnések. Ebben a hónapban - itt elővett egy gyűrött újságot. - csaknem kilenc eltűnésről számoltak be. Ez nem minden. Mrs. Polkiss kémiatanárnőt lecserélték egy új tanárra, mert nem találják sehol. Ráadásul én is furcsa lettem. Jaj Alex mi lenne velem nélküled. - borult a fiú nyakába.
- Nyugi. Most szépen rendelek neked egy új forró csokit, haza mész, alszol egy pár órát, kimész sétálni, és szépen elkezdesz tanulni. Bemagolod azt a sok butaságot, gyakorlod a matekot és a fizikát, és írsz nyugodt szívvel egy dolgozatot hétfőn. Mindent túl reagálsz. Az eltűnésekkel meg ne foglalkozz. Nem a te dolgod.
Miközben Emily a nagy kék szemekbe nézett, elgondolkozott. Talán ha a kezébe venné a dolgokat... utána járna a tettesnek... rögtön felpezsdülne az élete. Nem, nem teheti, hisz életveszélybe sodorná magát. Talán még is jó ötlet. De ezt nem egy nyomorult kávézóban fogja eldönteni. Sóhajtott.
- Alex, azt teszem amit mondasz. Egy alvás... egy alvás tényleg jót tenne nekem. - motyogta, majd hirtelen felpattant. Kirohant a presszóból. Elkezdte dúdolni az egyik Evanescence számot...: I'm so tired of being here
Suppressed by all my childish fears
And if you have to leave
I wish that you would just leave
Your presence still lingers here
And it won't leave me alone
... Annyira beletemetkezett a halk dúdolásba, hogy nekiment egy sötét alaknak. Nem látszott az arca, mert kapucnit viselt. Tovább ment szó nélkül, de Emilynek furcsa volt az alak. Vállat vont, és folytatta útját haza felé. A szél szemébe fújta sötétbarna haját, ami most nem érdekelte. Benyitott a házba, és fájdalmasan nézett körül. A kopott tapéta kicsit sem volt otthonos, a régi bútorok elég rozogák voltak, a megsárgult függöny bágyadtan lógott a karnison. A fürdőszobában a szappanfoltos zuhanyzó felé vette az irányt. Elfordította a csapot, és beállt a meleg víz alá. A frottír törülköző ott volt tőle egy karnyújtásnyira. Mikor végzett, bele temette arcát, és gyorsan körültekerte vele testét. A szobájában felhúzta pizsamáját. Az ágyához ment, most semmire se tudott gondolni. Sajnálta, hogy csak úgy faképnél hagyta Alexet, majd kiengeszteli. Meg kell értenie, hogy ezeket a dolgokat, nem hagyhatja szó nélkül. Igen, biztos megérti majd. A vastag takaró egy pillanat alatt felmelegítette. Halk csörgést hallott az előszobából. Anyja érkezett meg a munkájából.
- Emily! Emily itthon vagy? - szólt kintről.
- Itt vagyok. - kiáltott hangosan. Behunyta szemét, és csak arra tudott gondolni, hogy ha Alexre nem számíthat, egyedül találja ki a gyilkosságok okát. Ezekkel a sötét dolgokkal a fejében merült mély álomba.
Végig olvassátok el.:) Hány évesnek tippeltek az írásom alapján?:D minden kritikát szívesen fogadok, csak ne bunkó legyen.:)
Szia! Amit írok építő jellegű kritikának szánom! "nevezetes nevén" ez így nem jó, nevezetesen, vagy névszerint jobb lenne. Szerintem kerülnöd kellene az ennyire direkt popkultúrabeli utalásokat, hogy konkrétan dalszöveget idézel. Helyette én a helyedben ilyesmit írnék: Eszébe jutott az egyik kedvenc száma; elég borús hangulatú, de legalább illik az időhöz. Nem tudta megállni , halkan dúdolta a szövegét:" és ezután szerintem max 2-3 sort fordíts le, hogy mindenki értse, mert zavaró lehet ha keveredik az angol a magyarral, meg nem biztos, hogy mindenki érteni fogja. Ne legyen túl sok, éppen csak annyi amennyi kifejezi a lényeget, mert nem biztos, hogy mindenki osztja a lelkesedésedet a számmal kapcsolatban.
Azt az alakot akinek nekiment valahogy beleszőhetnéd a további történetbe, és akkor már itt tehetsz a későbbiekre valami finom utalást.
Ezektől függetlenül, szerintem jó lett :) Elkezdtem olvasni, és érdekelt, hogy mi fog történni. Szerintem érdemes folytatnod az írást, mert van hova fejlődnöd :) (De azért ezt ne vedd szakértői véleménynek :D).
Szerintem az írásod alapján 16-18 éves lehetsz.
Szia!
Szeretem a gyilkosságokat, a vért, és minden könyvet, ami erről szól, ezért írok most ide:)
Nekem... hát, eddig semmi egyedi, a lány egy kicsit bizarr, odarendeli a barátját a kávézóba, aztán kirohan? Hol van ebben bárki számára is a logika?:D Van néhány zavaros szószerkezet - fájdalmasan körülnézett, ezt valahogy nem tudom elképzelni. Inkább fájdalommal a szemében körbekémlelt a szobában, vagy valami ilyesmi. Ő... Ja, igen! Helyesírási hibák. Nincs sok, sőt. Najó, most pont nem találom, de egy szemet szúrt, ha később meglesz, írom. Amúgy eddig elég tömegtörténet, uncsi kisváros, de hirtelen puff és paff, csihi-puhi, minden felpezsdül, kedves főszereplőnk (egyébként ő hány éves?) pedig nekimegy egyenesen az egyik másik kulcsszereplőnek, aki vagy nagyon gonosz vagy nagyon jó, vagy ő a gyilkos, vagy Emily egy mutánssá fog átváltozni, esetleg démonná, és ez a fekete csuhás alak azért jött, hogy segítsen neki, satöbbi. Ááá:D Bocsi. Egy kicsit elkalandoztam, én így írnám tovább a történetet, de persze te máshogy fogod, gondolom:D Ő.. A korod? Tizenöt, esetleg tizenhét? Megírnád nekem privátba? Amúgy tetszik, és ú, ha lesz folytatás (vagy már van?!) akkor kérlek küldd el nekem! Ő... ennyi. Csak így tovább, szia!
"A lány most elővette mobilját" Nem most vette elő mert múlt időben írod, valamint "és" elé nem kell vessző.
"történeteket írjon belé" bele. De így is csúnya mondat.
"Nyitódott " Nyílt.
"Alex levette bőrdzsekijét, kihúzott egy széket a lány mellett." és leült, vagy pedig "bőrdzsekijét és kihúzott".
"kedvedbe" kedvedben.
"összeveszéseik" veszekedéseik.
"még is" mégis.
"beletemetkezett" ezt inkább munkára használják.
Feltűnő "alak" szóismétlés.
"bele temette" beletemette. De ha beletemeti az arcát, hogy tekeri körbe a testét?
A helyesírás elég gyenge még, olvass többet. Néhol túl sok jelzőt használsz.
"Benyitott a házba, és fájdalmasan nézett körül. A kopott tapéta kicsit sem volt otthonos, a régi bútorok elég rozogák voltak, a megsárgult függöny bágyadtan lógott a karnison."
Ez sok. Dupla jelzők, a kopott tapéta nem otthonos, a régi bútor rozoga, a sárga függöny bágyadt. Egy bőven elég, de az se baj, ha nem használsz.
Tartalmilag most nem kritizálom, egyetlen javaslatom, hogy olvass el még néhány könyvet.
Vannak helyesírási hibáid, figyelj jobban. A helyesírásodra négyes alánál jobbat nem adnék, inkább csak hármast. De ebben nem nehéz fejlődni.
A történet nem rossz, ez a kis rész még nem sok mindenről szól, ahogy az első fejezetek általában, de ez nem is baj. Összességében látok benne fantáziát, és 15 évesnek tippellek.
Akkor jöjjön egy kis kedvszegés. Nem annak szánom, de úgyis elkerülhetetlen.
A helyesírási hibákra nem térek ki, és egyes fogalmazási hibákat is figyelmen kívül hagyok.
A legszembetűnőbb hiba az, hogy az egész összeszedetlen. Feltételezem, hogy leültél, hogy most írsz valamit, aztán ahogy esik, úgy puffan. Úgy is néz ki. Felhívja a barátját, aki azonnal megjelenik, majd mintha teljesen természetes lenne a lány viselkedése, meghívja egy forró csokira, amiből aztán nem lesz semmi, és még azon sem kacag fel, ahogy a lány nekiment valakinek a nagy gondolkodásban. Ne haragudj, de ennyi szerepért egyáltalán nem érzem a létjogosultságát a karakternek (Alexnek). Azt, hogy Emily menjen haza, a pincérnő is megmondhatta volna asztaltörölgetés közben.
A másik problémám az alak szerepeltetésével volt. Annyira egyértelművé teszed, hogy ezzel a férfival valami nem stimmel, hogy az már fáj. Árnyalj.
Mindent összezsúfolsz, nincs meg a kellő tördelés. Egy bekezdésbe írod le az ütközést az alakkal, a hazautat, a hazaérkezést, a zuhanyzást (ami miért van), alváshoz készülődést.
De a legnagyobb hiba, amit egyáltalán nem tudok megbocsátani: Miért akar ez az Emily mindenáron nyomozni? De komolyan. Semmi indítékot nem adsz nekünk, azt se tudjuk, ki ő, mi ő, miért akar valami olyat, amit senki más vele egykorú sem. Szóval miért nem olyan, mint a többiek? Erre a kérdésre mind választ kellene kapnunk már az elején.
És ott a rengeteg fogalmazási öngyilkosság, a legjobban a kémiatanárnőn nevettem. Nem találják, hát lecserélik? Talán inkább helyettesítik. Vigyáznod kell a kifejezésmódoddal, az egyes szavak nem feltétlenül jelentik azt, amire te gondolsz.
Egész jó, lehet rajta még jóóóó sokat változtatni, de adok egy ötletet:
Amikor az "idegen alaknak" nekimegy, (akiről feltételezem, hogy egészen nagy szerepe lesz a történetedben) nem akar bocsánatot kérni? Értem, hogy zavarban van, de akkor sem megyünk el valaki mellett, ha nekiütközünk, mert akkor az illető vagy analfabéta, vagy egy bunkó, de erre most nem is térnék ki.
"nem látszott az arca, mert kapucnit viselt" ez nekem olyan szájbarágós, vagy nem tudom, valami furcsa dolgot érzek benne.
Mindegy, a nevek jók, és ahhoz képest, hogy 12 vagy, egész jól fogalmazol.
"Fekete táskájára nézett." már bocsi, de engem abszolút hidegen hagy, hogy éppenséggel milyen színű a táskája.
Ennyi lenne az összesűrített véleményem, természetesen még találtam benne sok hibát, de ezt csak azzal tudod megelőzni, ha olvasol.
Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!