Mit gondoltok erről a könyvkezdésről?

Mindenki gondolkodott már azon a kérdésen, hogy „Mi az élet értelme?”. Ha igen a válasz, akkor örülök, ha nem akkor majd még ezután jönni fog a kaland. Nagyon sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Mi az élet értelme? Muszáj, hogy legyen értelme. Nem lehet, hogy csak „beképzelés”? Én azt gondolom, hogy az életnek több értelme is lehet. Az első és legfőbb értelme, hogy élünk. Van esélyünk egy olyan körforgás része lenni, amely a világon egyedülálló. Olyan lehetőségeink vannak adott esetben, hogy az ember olykor azt gondolja, ez most tényleg velem történik. Az élet hasonlít egy picit arra a jelenségre, amikor sok kis hangya mozog egy bolyban és vannak hangyák, amelyek nem is találkoznak egymással. Az élet titokzatossága talán az értelme is. Erre van is egy kis történetem. Budapesten játszódik a 2008 őszén. Lassan egy éve éltem ott nemrég ért véget egy nagy szerelem az életemben, amely mindennél jobban megviselt engem. A határaimhoz vitt, de nem bánom egy percig sem pedig nagyon szép és tündéri teremtés volt a párom. A történet egy estén játszódik, amikor is a kollegáimmal együtt elmentünk go-kártozni. Nagyon mulatságos volt és már nagyon rég ki szerettem volna próbálni, mert éreztem és érzek magamban ambiciózust a versenyzéshez. A versenyzés után én meg két kollegám elmentünk meginni egy sört. Elég gyorsan vége lett a sörözgetésnek, mert az egyik kollegámnak mennie kellett. Ezért a két fős csoport elindult a metróba. Elég rég nem ittam és jó érzés volt a fejemben teszem hozzá egy sör után. Most figyeljetek. elindultunk a metróban a mozgólépcsőn lefelé és megpillantottam egy olyan gyönyörű lányt hogy a szám is tátva maradt, de ez még semmi, mert mondom a kollegának, hogy nézd ezt a lányt és erre a lány rám mosolygott és intett nekem. Sajnos én nem voltam akkoriban hozzászokva az effajta őszinte megnyilvánulásokhoz. Ahogy leértünk a lépcsőn én rögtön lehajoltam, hogy látom-e őt és még láttam persze ő meg figyelt engem és ami teljesen elbizonytalanított amikor mindenki szeme láttára picit le gúgolt úgy hogy a szoknyáját felhúzta mint egy kis balerina üdvözölt még egyszer. Nem tudtam mit csinálni így nem mentem rögtön utána és mire észhez kaptam már nem volt ott. Az élet nagyon incselkedő tud lenni. De én erre csak annyit mondok legalább úgy megdobogtatták a szívem, mint még eddig senki soha. Az életben ezt nagyon respektálom, hogy olyan helyzetek elé állít, hogy az egész lényünk beleremeg. Úgy gondolom, hogy az életben nagyon fontos szerepet játszik az, hogy milyen életkörülmények közül jövünk, milyen hatások érnek és ezeket mennyire vagyunk képesek magunk mellé fordítanunk. A céljaink elérésében is nagy szerepet játszik az, hogy hogyan állunk saját magunkhoz. Maximalisták vagyunk vagy elfogadjuk, hogy emberek vagyunk. Sokkal boldogabbak lehetnek azok az emberek, akik képesek felismerni az embert magukban és nem egy tökéletesség felé hajszolt robotika lényt. Mi jut arról a szóról eszedbe, hogy „tökéletesség”? Sokan mondták azt nekem erre a válaszra, hogy a kör az tökéletes. Erre én rögtön megkérdeztem miért? Mert, hogy az egy egésznek nincs hibája. Szóval kerek egész belehozz az egyenletbe Pii-t, de szerintem ez egy mai tévhit. Tudom, hogy ezzel lehet ma a cégek dolgozóinak sokaságát még több profitra terelni, mert a tökéletesség a cél. Még jobb lenni. De szerintem nem létezik ez a szó. Mindig van egy olyan irány ahol az adott tökéletes dolog bukik. PL.: A jó és rossz fogalma. Szerintünk rossz ha gyilkol valaki és szerintem se helyes. De ha mondjuk, azt vesszük, hogy mit ír az etikett az éttermi szokásokról akkor már azt mondom, hogy ez egy kitaláció. Miért kell nekem a fejemet egy adott távolságra az asztaltól tartanom, holott ez nem járul hozzá az étel élvezéséhez, hanem ami fontosabb a gazdag emberek az idejükben ki tudtak válni az úgynevezett paraszti közösségből, mert ők nem ettek úgy. Ezennel lezárom az elmélkedést azzal a mondattal, hogy „Az vagy amiben hiszel”