Mi értelme pl. Trónok Harcát, és más hasonlókat olvasni? Miért érdekel ez minket?
. csak. Bocs az elgépelési hibákért.
Azért valamit tisztáznék: nem úgy értem, hogy nincs küldetés, hogy nem szól semmiről a történetem, mert van egy cél, csak nem ilyen, hogy van egy Kiválasztott, meg nem ilyen mágikus dolgokat kell mondjuk elpusztítani, hogy van egy Gyűrűhordozó, stb. Emberi célok vannak.
Az, hogy az olvasó el akarja-e olvasni a regényt, az írón múlik. Az írónak kell meggyőznie engem arról, hogy igenis érdekeljen az adott világ sorsa, az adott szereplők élete. Ez vagy sikerül neki, vagy nem.
De megpróbálok konkrétan válaszolni a kérdésedre. Szerintem azért olvasunk végig ilyen típusú könyveket, mert van egy szereplő, akivel együtt tudunk érezni, és szurkolunk neki, hogy elérje a céljait.
Mert éppen ezek a történetek azok, amik fordulatokat tartalmaznak, piszkálja a bensőnket, hogy vajon kiben lehet bízni, ki az, aki nemsokára elárulja a főszereplőt, aki nem feltétlenül fő`hős`.
A fantáziavilág pedig egyfajta menekülés a valóságból. Szívesen elképzeljük magunkat, mint hőst, aki megment mindenkit, vagy épp gonoszt, aki kedvére rosszalkodhat, eleinte retorzió nélkül. Aztán persze ott a mindig elkerülhetetlen végkifejlet, amikor a gonosz elnyeri méltó büntetését. Ha egyszer kész lesz a regényem, a terveim szerint a gonosz fog nyerni, már csak azért is, mert az szokatlan.
#6 vagyok.
A Gyűrűk urában egyébként meg kell nézni a karaktereket - főleg a "jó" oldalon: egyik sem egyértelműen jó, illetve néhány "gonosz" sem egyértelműen gonosz!
Frodó: az utolsó pillanatban enged a gonosznak, a Gyűrű hatalmának
Samu: az egész történet elején úgy indít, hogy hazudik Gandalfnak.
Aragorn: Hajlandó lenne Boromirra kardot emelni egy "nagyobb jó" érdekében, valamint Szauron száját is lefejezi, pedig az "csupán" beszélt hozzá.
Boromir: Megtámadja Frodót akár önzőnek is mondható érdekből, hogy apjától bizalmat és elfogadást nyerjen és a saját népének megmentésével kockáztassa Középfölde elestét.
Gollam: Néhány tisztább pillanatában tényleg előresegíti Frodóék útját, amikor Frodó elgyengül, ő fejezi be a küldetését, még ha szándékán kívül is.
Legolas: ő a fajtársaira szegezi íját, ahogy Aragorn a szövetség másik tagjára.
Gimli: a holtakkal kötött egyezség megszegésére bíztatja Aragornt, kihasználva az ő halhatalanságukkal járó előnyöket.
Trufa/Pippin (nem emlékszem, melyikük) az entek határozott tiltása ellenére iszik a különleges vízből.
Pippin: Móriában fölöslegesen piszkálja meg a szétoszlott hullát, ezzel az orkok, valamint a Balrog eljövetelét és Gandalf "halálát" okozva butaságával.
Az pedig tovább bonyolítja a szálakat, hogy a Gyűrű mennyire szól bele egyes személyek cselekedeteibe.
Hogy miért szeretnek ilyeneket olvasni az emberek, azt már megfogalmazták az előttem szólók, de én azt is tudom, hogy mi értelme van.
Nos például az olyan "jó-rossz" történetekből jobban meg lehet érteni, hogy mi a becsület, a bizalom, a megbánás, hogy olykor jobb veszíteni és a bosszú rossz dolog stb.
De például vannak olyan regények, amik választékos szóhasználatukkal gazdagabbá teszik a szókincsünket,-én legalábbis úgy vettem észre.
Be is tudom bizonyítani: jöhetnek a tippek hány éves vagyok.
Kedves Mindenki!
Köszönöm, hogy ennyi válasz érkezett! Először is: "de tudom, hogy azok tutira megoldódnak a végén, az enyémek viszont..." Ez nem olyan biztos, nem minden fantasy olyan tipikus... Amit az egyik válaszoló említ, hogy a rossz győz, mert az szokatlan, az nekem is eszembe jutott már, érdekes fordulat.
Amiket vki felsorolt a GYU-ból: ezek a filmből vannak, nem? Amúgy nagyon igaz mindez, de némelyet kicsit erőltetettnek érzem, nekem egyes dolgok nem elég nagy hibák. Pl. Gimli. Ki ne mondott volna néha olyasmit, ami nem helyes, vagy Pippin is inkább csak buta, semmint gonosz. (Ő itta meg a vizet amúgy). Aragorn attól, hogy kardot rántana Boromirra, még inkább jó, mert Boromir "gonosznak" van ábrázolva, nem a klasszikus értelemben, de ha Aragorn megmentené tőle Frodót, végül is jó cél vezetné.
Amúgy igen, értem, amit mondotok, elrugaszkodni a világtól, stb. Csak olyan furcsa belegondolni, hogy minek olvasunk olyan történetet, ami nem ránk tartozik. Egy jól megírt fantasyban nem jó-rossz elemek vannak, tehát ennyi erővel a történelemkönyvet is olvashatnánk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!