Öszinte véleményt kérek! Írok egy történetet, szeretném, ha elolvasnátok egy részletet belőle. Rendes válaszolkat kérek. Milyen?

Ma reggel igazán elaludtam a hajamat, ezért elég sok időt töltöttem a fürdőszobában. Utána a kedvenc kék pólómat és térdgatyát vettem fel. Mire elkészültem Apa és az öcsém, Peti már régóta vártak rám a kocsiban. Először az öcsémet vittük el a sulijába, aztán engem a gimihez.

- Egy kalappal! – mondta Apa. – Bekísérjelek?

- Köszi, nem kell!- mondtam, aztán kiszálltam és belevetettem magam a gimis életbe.

Az előtérben egy nő próbálta túlordítani a tömeget.

- Gábor, bentre nem kell kapucni! Nóra, hazamész és átöltözöl, iskolában vagyunk, nem az utca szélén! – kiabálta, majd folytatta. – Viktória mi az ott a füledben?!

Lassan elindultam felé, mert láttam, hogy a többiek is ezt teszik. De mi baja az én kis fülbevalómmal? Mielőtt odaértem volna, egy nagyobb lány félrelökött és a nőhöz ment.

- Viktória, azonnal kiveszed ezt a füledből! – mondta a félrelökős lánynak.

Szóval mégsem nekem szólt? Hurrá.  Egy idősebb lány, aki látta, hogy az ordítozó nő felé indultam, megszólított.

- Új vagy, igaz? Vigyázz vele! – bökött a nő felé. – Ő Bontos, a suli diktátor rendtartója. Jobban jársz, ha messzire elkerülöd! Ja, és menj a portához!

- Hát, kösz az infót! – mondtam, de a segítőm addigra eltűnt a tömegben.

De jó, valaki segített!  Odamentem a portához, ahol a nevem és pár adatom bediktálása után megmondták, hogy hol az osztályom, valamint kaptam egy nagy dobozt, amin rajta volt a nevem és ez: NE BONTSD KI!

Hát, jó, nem bontom!

Felmentem az osztályunkba és leültem az ablakfelőli padsorban a második padba. Egyébként egyes padok voltak, az osztály pedig nagyon tiszta volt és volt benne egy tévé is!

Az osztályfőnök pontosan csengetéskor érkezett és a tanári asztalhoz ment.

- Mindjárt kezdődik az igazgató úr műsora. Legyetek csendben! – mondta.

Meglepetésünkre bekapcsolta a Tv-t és 5 másodperc szünet után megjelent az igazgató feje.

- Sziasztok gyerekek! – mondta az 50 év körüli barátságos férfi. – Üdvözlöm az új és a régi tanulóinkat is. Dentai Róbert vagyok, az angolosoknak Mr. Dentai, a németeseknek Herr Dentai.

Ezután még beszélt egy csomót az iskola rendjéről és ilyesmikről. Mikor vége lett a beszédnek, az osztályfőnök vette át a szót.

- Én Fenyves Ágnes vagyok, magyar tanár és a ti osztályfőnökötök. Szeretném, ha Fenyves tanárnőnek szólítanátok. És most nézzük a dobozokat. Ugye nem bontottátok ki?

A kérdése felesleges volt, mert minden második diák asztalán kinyitva feküdt a nagy kartondoboz.

- Rendben. - sóhajtott Fenyves. – Szóval a doboz. Bontsák ki a többiek is.

Mikor mi is kibontottuk, folytatta.

- Szóval találtok benne egy kis kulcsot. Mindenki keresse meg! – elkezdtünk turkálni a dobozban, mindenki meg is találta, az egyik srácot kivéve.

Mindenki elkezdte keresgélni a kulcsát, de aztán meglett. A nadrágzsebében volt. Hogy került oda? 

- Ez a suliboxotok, a folyosón lévő kis szekrényeitek kulcsa. El ne hagyjátok! – folyatta. – Találtok még benne ruhadarabokat. A címeres pólót mindig fel kell venni, mikor azt mondjuk. A sál, a zokni, a hajpánt, az öv és a kitűző viselete szabadon választható, de a Szent Izabellás diákok körében igen nagy hírnévnek örvend. A melegítő felső testnevelés órára készült, de azt is bármikor hordhatjátok.

Épp hogy befejezte a mondatát és máris csöngettek. A tanár kiment a teremből, mi pedig csinálhattunk, amit akartunk. A fiúknál kialakult pár csapat, bár nem értem, hogyan, hiszen nem nagyon volt lehetőségünk beszélgetni. Fiúk! Ki érti őket? A lányokat néztem, akik persze egyedül üldögéltek. A mellettem ülő lányra néztem, mire visszamosolygott rám.

- Szia Izzy vagyok! – köszönt.

- Ööö… izé, szia! – dadogtam. Nekem köszönt? De jó! – Én Viki vagyok.

Elhallgattunk. Én elővettem a kajámat, mert láttam, hogy a többiek is így tesznek. Megnéztem, mit kaptam. Vajas kifli! Anya hallgatott rám és azt rakta amit kértem!

- Mit eszel? – kérdezte Izzy.

- Vajas kiflit. Te?

- Tonhalas, paradicsomos szenyát. Brrr!

- Nem szereted?

- Nem! Anya konyhaművészete, finoman szólva… ehetetlen. Még egy szendvics is halált okozhat!

Összenevettünk. Tök jófej, vicces lány ez az Izzy. Azonban csenegettek, a tanár egy perc múlva jött.