Hogyan javíthatnék ezeken a hibákon írás közben?

küldhetnél privibe egy pár ilyen részletet

mert így elég nehéz elképzelni ezeket a hibákat :)

Hát én nagyon szívesen válaszolok a kérdésedre, de tudd, hogy ez csak az én véleményem, nem kiokítani akarlak vele, vagy semmi hasonló. =)

És még az elején szeretném kijelenteni, hogy az írás is tanulható. Maga a folyamat (csak!) rengeteg gyakorlással, kitartással, olvasással elsajátítható. Ami az "írni tudó" és "író" embereket megkülönbözteti, az az, hogy van-e jó történeted. Ez az, amit szerintem tehetségnek hívnak. A jó történet viszont többnyire nehezen jön és inkább ritka, mint gyakori. De nem szabad feladni, lehet, hogy hosszú évek (látszólag) hasztalan próbálkozása után fog jönni.

De most válaszolok a kérdéseidre. =)

Az első kérdésedre nagyon egyszerű a válasz. Azért laposodik el a dolog, mert valószínűleg neked sincs eldöntött célod, hogy milyen célba vidd a beszélgetést, vagy pedig csak nem tudod, hogy hogyan juttasd a célba őket. Egyik dolog sem túl nagy dolog, egyszerűen csak van olyan, amikor már az írás elején el kell döntenünk, hogy mi lesz a vége, és folyamatosan azt kell magunk előtt tartani.

Mondok egy példát. Ha például írsz egy novellát, amiben elhatározod, hogy két ember örökre össze fog veszni a végére, akkor az írása közben ne kezdjenek el arról mesélni a szereplők, hogy mi a véleményük a legújabb filmről a moziban (hacsak nincs valamilyen oka a dolognak, ami később kiderül az írásodban!)

Ha pedig az utóbbi a te eseted, hogy nem tudod, hogy hogyan vidd célirány felé a beszélgetést, akkor erre nincs más, ezt gyakorolni kell. Mindig próbálj röviden, érthetően fogalmazni, hogy a célközönségnek tökéletesen érthető legyen a szöveg.

Hát a másodikra nem is tudom, mit mondjak így hirtelen. Jó lenne, ha erre tudnál mutatni egy példát. Nem lehet, hogy csak túl kemény vagy magaddal szemben (nálam például így van)? Alapvető igazság, hogy itt is törekedj a rövidségre, érthető megfogalmazásra, élvezhető képekre. Valamint, ha valami a gyengeséged, azt javaslom, nézd meg olyan írók műveit, akik annak a mesterei. Például, aki a tájleírások mestere, Jókai. Nem kell, hogy úgy írj, mint mások, sőt ettől Isten őrizz! Egyszerűen csak nézd meg, hogy hogyan csinálják, mitől olyan jók és a tiéd vajon miért nem annyira az. Ez sokat fog segíteni a megoldásban.

Valamint szerintem az is igaz, hogy ha kicsit díszíted a tájleírásokat, sokkal élethűbbek lesznek a képek. Mondok egy példát megint.

#1: A tó felett épp most ment le a nap és fújt a szél.

#2: Olyan erősen fújt a szél, hogy roppant fák fűszálak módjára hajlongtak a szélben, miközben a nap lassan lebukott horizonton, fáradt narancssárga fénybe vonva a tavat.

Érzed a különbséget? Nem mondom azt, hogy a második mondat zseniális, de sokkal jobb, mint az első. Az elsőhöz képest a második szinte életre kel. Észreveszed, hogy miért? A megszemélyesítés (fűszálak módjára, lebukott), és jelzők (ROPPANT fák, FÁRADT narancssárga) használata miatt.

Ugyanakkor ezzel is vigyázni kell, mert könnyen áteshetsz a ló másik oldalára: A tó mérges tarajokat vetett, miközben a hideg szél felborzolta a víztükröt és majd' kicsavarta a helyükről a vén, göcsörtös szomorúfűzeket. A napos részt már inkább hozzá sem írom, szerintem érezhető. =)

Na, most a harmadikkal is az a problémám, hogy nem látom a konkrét írást, hogy "túl nyálas-e", vagy sem. Ebben így nem tudok segíteni, sajnálom, de talán az segít, ha olvasol egy-két Nicholas Sparks (és egyéb romantikus bestseller és/vagy klasszikus) regényt. Valamint, ha megírtál valamit, ne felejtsd el, hogy az csak az első kézirat. Tedd félre legalább egy hétre (rövidebb írás esetében, hosszabbnál akár még egy hónapra is, úgy, hogy ne is gondolj rá! Ha eszedbe jut, hessegesd el, és csak azután vedd elő, ha a kiszemelt idő letelt! Ez nagyon fontos, mert így jobban "idegen-szemmel" fogod tudni nézni, tehát nagyobb az esély, hogy rájössz a hibáidra, észreveszed a javítanivalókat.

És még azt akartam mondani végül, hogy vannak írással foglalkozó könyvek, nagyon sok, és nagyon jók. Ha komolyan gondolod, mindenképpen érdemes a kezedbe venned párat.

Amiket én ismerek és ajánlok:

Stephen King: Az írásról,

Kezdő írók kézikönyve (Gotham Irodalmi Műhely),

Fritz Geising: Kreatív írás.

Számomra Stephen Kingé volt a legjobb. Ne azt nézd, hogy ő amúgy horrort ír, mert nagyon hasznos tanácsok vannak benne, általánosságban az írásról, olyan, amiket direkt amatőröknek, kezdőknek szántak.

Az én írásaimon ezek hihetetlenül sokat javítottak. És bocsi a hosszú válaszért, remélem segítettem vele.

Kérdező: ha egy bizonyos személynek írsz, és csak neki (ez lehet fiktív személy is, mint a legtöbb írónál), akkor határozottabb lesz a stílusod, ezáltal lehet, hogy sok hibát ki tudsz küszöbölni. Ha ez a konkrét személy nehezen képzelhető el, akkor egyelőre írj magadnak. A többiek ne érdekeljenek, mindegy, hogy mit akarnak. Vonnegut is azt mondta, ha túl nagyra nyitod az ablakot, hogy beengedd a világot, a közönség beáramlik és összenyomja a regényed. Emellett a második válaszoló hasznos tanácsokat adott (habár King írástechnikai javaslatainak egy része nem alkalmazható a magyar nyelvre, pl. a határozókkal csínján kell bánni).

A leírások terén azért nem ennyire egyszerű a helyzet, hogy színesítsd. Persze, de a nézőponthoz alkalmazkodva. Ha nézőpontkaraktered van (az ő szemszögéből meséled a történetet), akkor az ős stílusát kell felvenned a leírásban is. Ez jó játék, próbáld ugyanazt a helyzetet (lehet teljesen banális is) leírni különféle stílusokban. Azt mondod, szereted a fanfictionöket, akkor pl. a különféle karakterehze hő stílusban elmesélni ugyanazt. Ez javarászt leírás lesz. Az ilyen gyakorlás jó játék, emellett segít ráérezni a karakterre, a stílusára, miáltal sok segítséget kaphatsz a leírásokhoz.

Mert a példában említett második mondat pl. dokumentumregényben nem állná meg a helyét. Ott száraznak kell lenni. De máshol... egye fene, szerintem biedermeier, bár valóban élőbb.

A párbeszéd... minden történetet a végéhez lehető legközelebb kell kezdeni. A párbeszédeket is. Így nincs esély elúszni. Ne hagyd a karaktereket "dumálni", az első "offtopic" megjegyzésnél csapj oda, tereld vissza a párbeszédet, vagy szakítsd meg. Mert az igaz, hogy te vagy a szerző, és úgy alakítod, ahogy akarod, de ettől még akaratlanul szétfolyhat a szöveg, mert úgy érzed, ez hasznos a jellemzés szempotnjából, erről át lehet kötni, ezt még megbeszélik... De ezzel kényszeríted magad is, hogy kilépj a párbeszédből. Így nem tud szétesni.

A romantika... nagy a kísértés elmenni a nyál irányába, de arra gondolj, mi a reális. Ha neked ezt így és így mondanák, mit reagálnál? (Persze ha olyan lelkületű lennél, mint a karakter.) Szép a tengerpart, jegygyűrű, napbarnított hapsi kockás hassal, naplemente, kókuszhéjból szürcsölt koktéllal, de hol reális ez? :) Maradj meg a valóság talaján, akkor nem érhet semmi baj. És ne feledd, néha a leghülyébb helyzetek a legromantikusabbak, ha a szerplőid ezt romantikusként élik meg, ne habozz akár ilyeneket is felhasználni.