Milyen a "könyvemnek" a részlete?

A történet már megvan, csak véleményt kérnék erről a részletről. Barátom szerint túl csicsás. :D Ti hogy vagytok vele? Jó? Nem jó? Mit kéne rajta javítani? Nem valami nagy szám, de szerint annyira azért nem szörnyű. :D (Ha valaki azt hinné, nem ez nem egy vérfarkasos vámpíros könyv, teljesen másról szól)

Karmazsin tekintetének tükörképe elszántan villogott a maga elé tartott keskeny, fényes pengén.

A farkasok halkan felmordultak, egyre közelebb férkőzve hozzájuk. Sötét bundájuk felborzolódott széles hátukon, füleik a fejükre simultak.

Anton hallotta a vér dobogását a fülében, hallotta lélegzete suhogását, érezte a nyakán pulzáló vér ütemes mozgását. És nem félt. Tüdejét feszítette, szorította a benne feltorlódott légtömeg, amely nem engedte összeroskadni mellkasát. Végtagjaiban megkeményedtek az izmok, ugrásra készen előrehajolt, kusza gondolatait elrendezte, majd elrugaszkodott a földről.

Kívülről látta magát ahogy a vadállatok felé suhan, hallotta Antoinette elfúló kiáltását, és érezte ahogy az éles kés az állat húsába vág. A fekete bunda alól vér szivárgott, megmelegítve átfagyott kezét. A többi állat önkívületben rontott rá, borostyán sárga szemük izzott a gyűlölettől. Éles fogaikkal felé kaptak, itt-ott kiszakítva vastag kabátját. Remegő csuklóját vér pettyezte, meleg lélegzete szakadozva tört fel tüdejéből, miközben karjával megragadta az elé vetődő állatot, és szemét lehunyva, menekülve gondolataitól, előredöfött, majd csuklóját megforgatva kirántotta kését az állat véres bordái közül. Egy óvatlan pillanatban a borostyán szempárra révedt a tekintete, látta, ahogy kihuny benne a lágy, értelmes csillogás, mely oly emberivé tette őt. A veszteség fájdalma lassan kúszott fel torkából, elborítva elméjét, megállítva küzdő tagjai remegését. Bensőjében kétségbeesettség szivárgott át tagjaiba, lassan csordogálva, némi félelemmel átitatva. Vértől csöpögő tenyereit rémült arca elé emelte, a kés csörömpölve hullott ki ernyedt kezéből. Szája résnyire nyílt, pupillái hatalmasra tágultak a rémülettől.

- Mit tettem… – suttogta maga elé önkéntelenül, elengedve füle mellett Antoinette elfúló kiáltását.

Oldalának egy nehéz test ütközött, felsértve karján a bőrt. Ködös tekintettel a falkára pillantott, izmai görcsösen összerándultak, ajkait halk kiáltás hagyta el. Nem tudott mit tenni, tagjai öntudatra ébredtek, testén remegés futott végig, gondolatainak képtelen volt megálljt parancsolni. Komoran az éjsötét farkas borostyános tekintetébe pillantott, majd öntudatlanul késéért nyúlt. Lélegzete halk volt és nyugodt, mintha csak egy esti sétán volna a csendes, békés erdőben. A penge finoman vágta át az izmokat, könnyedén hasított keresztül a farkas dermedt testén.

Kezei megállíthatatlanul remegtek, tüdejébe sípolva áramlott be a hűvös, esti levegő. Tenyerével letörölte arcáról a szemébe csordogáló hideg verejtéket. Antoinette élénken csillogó smaragdzöld szemei arca elé úsztak, hófehér arca ijedtséget tükrözött, ajkai szavakat formáltak, de a fejében támadó zúgás elnyomta a hangját.

Egy kicsit hosszabb, mint gondoltam, szóval köszönöm annak, aki elolvasta. :)

15L