Ki fogok adni egy könyvet. Ti ilyen témában szívesen olvasnátok? Érdemes belekezdenem, vagy csak idő és energia -pénz pocsékolás lenne?

Kérdés:

- amit ki akarsz fejteni az az te egyéni gondolkodásod,vagy kutatómunkát végeztél??Úgy értem hogy x év alatt rengeteg emberrel beszélgettél,rengeteg ember mesélte el az élet rögös útjait neked?Beszélgettél gyilkossal,bűnözővel,lelkileg sérülttel,beteg emberrel,szerelmes vagy boldog emberrel?Vagy csak az van leírva hogy te hogy gondolod az egészet.Nos ez nekem fontos kérdés,hogy megtudjam mondani neked,hogy megvenném-e a könyvedet,ajánlanám-e másoknak.

Hm... a téma nagyon érdekes, bár már sokan rágták át, szerintem még mindig lehet újat mondani. Csak ne ess abba a hibába, hogy a stílusa olyan "énmegmondomatutit" lesz. Nem szeretem azokat a könyveket, amik szerint az ott leírtak az egyetemes és egyetlen út, és rengeteg ilyennel találkoztam már. Szerintem a hangnemed legyen finom és átérző, de azért határozott, az senkinek sem árthat.

Sok szerencsét =D

(Leírod a címét, hogy majd később, ha esetleg a boltban látom, ráismerjek? =D)

Szerintem is jó a téma. Bár én még ilyen könyvet nem olvastam lehet ezt elolvasnám :)

20/L

Több problémát látok ezzel, de én alapvetően máshogy gondolkozom, úgyhogy lehet a többségnek pont így a megfelelő

Ködös, ezós fíling. Megfoghatatlanul beszélsz valamiről, amit ennyi alapján nem tudok a saját életemre vonatkoztatni, mert az sem tudom, mire gondolsz. Lehet éreztem már hasonlót, de ha bennem ez nem fogalmazódott meg szavakkal, akkor nem jön, hogy aha, igen. Ha meg megfogalmaztam, de teljesen más szavakkal vagy más vonatkozásban, akkor meg azért zavar, hogy ködös, mert adott esetben bennem nem az, és idegesít, hogy valami (számomra) nagyon egyszerű és nyilvánvaló dolog "ezósítva" van.

Az út egy szimbolikus szó, én ezeket hagynám a fenébe, mert ezekkel a hasonló gondolkodású embereknek át tudod adni a tapasztalatod, de senki másnak. Rögtön az jut eszembe, hogy mi van? Meg mi az, hogy párhuzamos? Nyilván értem, mire akarsz célozni, de ha egyesével minden mondatot át kell gondolnom és lefordítani a saját nyelvemre, akkor bosszantó olvasni és nem is fejezném be.

A mindenki szóval sem dobálóznék, mert én pl. nem voltam olyan helyzetben, hogy nem tudtam, hogy tovább, a tovább az akaratom ellenére is lesz valahogy. Abban sem hiszek, hogy van olyan, hogy érdem.

Az én tapasztalatom az életről, hogy van egy ösztönös működés, kinek ilyen, kinek olyan, nem magunknak választjuk, ahogy azt sem, hogy mennyire vagyunk képesek ezt kordában tartani. Nem hiszek abban, hogy bármilyen módszer ráhúzható általában az emberre, mert aki nagyon eltérően működik, ő ha azt érzi, hogy nem normális, de nem is tud az lenni, frusztrált és beteg lehet a bűntudattól, közben nem tehet róla. Olyan könyvet olvasnék szívesen, amiben az van, hogy bármilyen is vagy, az normális és HA figyelembe akarod venni a környezeted, akkor így és így lehet kihozni abból a maximumot, hogy mindenkinek jó legyen (valamennyire a saját károdra), tanítanám a kompromisszumot és megmutatnám a lehetséges értelmét.

Kezdem azzal,hogy sok sikert kívánok neked én is.

De ha megengeded akkor leírnám,hogy engem miért nem fogott meg amit ide leírtál.

39 éves vagyok.rengeteg könyvet olvastam,magam is több mint 500-1000 könyv boldog birtokosa vagyok.A szakmám is a könyvekhez kapcsolódik,könyvkötő vagyok.Saját kézi kötéssel készített könyveim is vannak.Jelenleg egy könyvkiadónál dolgozom lektor mellett mint segéd.Ez abból áll,röviden,hogy egyes íróknak segítek kutatómunkát végezni.Segítek a lektornak is. Azt hogy azt mondod ismersz sok embert akiknek különböző problémái vannak,attól nem lettél egyedi.Ezt a világon mindenki elmondhatja,hogy sok elkeseredett vagy éppen boldog embert ismer.Azt,hogy leírod beszélgettél bűnözőkkel,és tudod miért tértek erre az ösvényre,nos ez merész kijelentés.Sokszor maguk a bűnözők sem tudják miért tették amit tettek.Jó pár évvel ezelőtt alkalmam volt,szigorú felügyelet mellett,és rengeteg engedélyek megszerzése után egy olyan elítélttel beszélgetnem aki életfogytiglant kapott gyilkosságért.A saját kiskorú gyermekét gyilkolta meg.Jól emlékszem három alkalommal mehettem vissza beszélgetni vele.Elmesélte a gyerekkorától kezdve a fiatalságát,az első szerelmét,és azt hogyan ismerte meg a feleségét.Lassan eljutottunk oda,hogy elmesélje nekem,hogy miért ölte megy a kisfiát.Először úgy beszélt,mintha nem is ő hanem valaki más követte volna el,és ő ártatlan.A végén rájöttem,hogy komolyan is gondolta,hiszen végig az volt az érvelése,hogy a felesége a bűnös,a gyilkos.Ő csak a "segédeszköz" volt akik végrehajtotta az egész tettet.Elmesélte hogy csinálta.A végén megkérdeztem tőle,hogy de miért?? Mi volt az ok??Tudod mi volt a válasz? Féltékeny volt,elkeseredett volt,és öngyilkos akart lenni.Képtelen volt saját agát megölni.Abban az időben olvasott egy gyilkosságról ami szintén Magyarországon történt majdnem 20 éve(én emlékszem rá,talán vannak akiknek szintén beugrik.Egy miskolci lakos a felesége féltékenysége miatt mindhárom kiskorú gyermekét egyesével ledobta a 10-dik emeleti tetőről.A legidősebb fiú csak azért élte túl,mert nem volt otthon.)

Ezt olvasva,arra gondolt,hogy ő is bosszút áll,de ő a feleségét is megöli,és így a bíróság akárcsak a miskolci férfit halálra ítéli.A tett elkövetése után tudatosult benne,hogy Magyarországon nem végeznek halálbüntetést rendkívüli esetben sem.(azt hitte,hogy vele kivételt tesznek és felakasztják)A felfogás egyébként nem furcsa,mert jelenleg is sokan vannak (kevésbé tanult emberek között) akik azt hiszik vannak helyzetek amikor kivégeznek valakit..Ennyi volt a motívum-Megrázó volt hallgatni,és tudni hogy egy értelmileg alacsony szintű ember miatt kellett egy ártatlan 4 évesnek meghalnia.

Beszélgettem fiatalkorúakkal is akik lopás,rablás,súlyos testi sértés miatt kerültek börtönbe.Volt olyan aki simán csak jó bulinak tartotta,és nagy örömmel mesélt ezekről az időkről.Volt aki a drogra,részegségre hivatkozott.De rengetegen voltak akik a kérdésemre,hogy "de miért tetted?" Nem tudott választ adni.Maguk sem tudják.Voltak akik elismerték,hogy lett volna ezer más lehetőség,de mégsem értik miért azt tették amit tettek.

A kutató munka több évig is eltart,nem csak 1-2 hónapig.Akinek én gyűjtöttem a történeteket az akkor 3 éve dolgozott a könyvén,hogy hiteles infót adjon meg.Minden történetnél rögzítve volt,hogy ki mesélte,ki története(ha az illető hozzájárult a neve kiadásához.)

Kemény munka volt.Na és most lepődj meg.A könyv ki lett adva,de nem Magyarországon.Ott egyik könyvkiadót sem érdekelte,Viszont Lengyel országban,Németországban,Angliában és egyéb országokban ki lett adva..Igaz ez nem most történt.lehet hogy 2012-ben érdekes téma lehet egy ilyen könyv,és nagy eséllyel adják aki a könyvedet.De nem árt utánajárnod,hogy anyagilag megérné-e neked.

Sajnos a könyveknél is már a divat diktál.Minden évnek megvan a maga divatkönyve.Ugye pár éve voltak a nagy szerelmes könyvek terjedése,majd a fantasy könyvek jöttek,majd a vámpíros könyvek taroltak,és így tovább..Volt olyan év (a 80-as évek) amikor megtörtént eseteket írtak meg,és adták ki könyvben.Én a munkám során úgy tapasztalom,hogy tavaly és szerintem idén is inkább az "álmodozások könyve" tarol.Vagyis az álomvilág,mesevilág..Olyan könyvek amik az olvasott a jó világba,a szépbe, a boldogságba kalauzolja el.(Harry Potter,és egyéb könyvek) Az emberek így is tele vannak elkeseredéssel,fájdalommal,csalódással,és kevesen vannak akik arra kíváncsiak,hogy mit és hogyan rontottak el,vagy a világban mennyi gonoszság,rossz van még)Szóval figyelj majd erre is.

Én mindenesetre nagyon sok sikert,kitartást,és örömöt kívánok neked.Ígérem,ha látok a könyvespolcokon "Az élet" könyvét,megveszem.

üdv