Gyűjtenétek nekem kliséket?

Klisé még a szuperhős főhős. Aki ugyan kezdetben egy "átlagos lány" (női amatőr írótól majdnem mindig), de persze van egy kis örökölt csodaképessége - mindegy, mi, kezdetben úgysem fontos, csak majd a végső csatánál. Például a mágia, mert kiderül, hogy ő a világ legerősebb varázslója, vagy tud beszélni a szél nyelvén, amit senki más stb. Illetve a szülők csak örökbefogadták.

Nem klisé, csak bosszantó a "kötelező vicces karakter" és a "naaaagy végső csata". Egyiket sem lehet rendesen megkerülni, és nehéz nem erőltetettre megírni.

De nem csak a történetben vannak klisék, a leírásban is. Pl. a külsővel történő jellemzés (főképp a hajakkal). "A szőke lány", "a kékszemű férfi", "az izmos és jóképű idegen"... Egy idő után zavaróbb, mintha a neveiket ismételgetnéd folyton. Továbbá a hölgy szerzők előszeretettel helyeznek nagyobb hangsúlyt a ruházatra, mint kéne. (Kezdő fiúk is gyakran, de csak azért, mert azt hiszik, ezzel elterelik a figyelmet a csodás erejű csodakard három oldalas leírásáról.) A jellemábrázolás elsikkasztása is tipikus klisé, mondván az olvasó úgysem arra figyel, meg azért az ő jelleme a tetteiben megnyilvánul... Ilyenkor jön az, hogy az egyik szereplő két perc alatt rádöbben, hogy ő micsoda átkozottul szerelmes a másikba. Hogy előtte hatvan oldalon keresztül utálta, az mellékes, ilyen a szerelem.

Klisé még a tökéletes szereplő. Akinek nincsenek hibái, vagy ha vannak, azok könnyen megbocsáthatóak, és ettől szexi. Gyakori, hogy a főszereplő ilyen, vagy élete szerelme. Akár külsőleg, akár belsőleg előfordulhat (a kettő együtt a tökéletesen tökéletes klisé). Néha nem gond, mert istenem, hát legyen ő a helyi Mr. Tökély, de ha pl. előtte arról van szó, hogy kiváló kardforgató, de egy sebhelye nincs, akkor az zavaró, mert senki sem klémorral a pici kezében születik. Vagy a lányt mindenki imádja, elkápráztató idomokkal rendelkezik, de ő talpig hűséges-becsületes-szende szűz. Ettől még jobban imádják.

Hmmm... mi lehet még klisé... tényleg sok van. Klisé a látszatmegoldás, a deus ex machnia. A nagy csatában pont jókor mentik meg a hősöket... de ezt már írták előttem. Vagy a sebhely. Valamiért mindig van valaki, akinek van egy titokzatos sebhelye. (Ez remekül kizárható azzal, ha mindenkinek van egy titokzatos sebhelye. Bár a végére inkább paródia lesz belőle.)

Hidd el, pár amatőr szerző romantikus/fantasy írását elolvasod, máris lesz egy kisebb regényed csak klisékből.

Amit én unok... azok a tökéletes külsejű szereplők. Nem vagyok ronda kövér vagy sovány, átlagos a külsőm, de unom már a filmekben és a könyvekben is a miss és mr tökéleteseket.

Ennél persze jóval fontosabb klisé, az a rosszból lett jó karakterek halála. Ha valaki irtózatosan nagy bűnt követ el, de végül "megtér", a jót segíti, akkor annak feltétlen meg kell halnia. Mintha a nézőnek, olvasónak lenne gy erkölcsi határa, ahonnan már nem lehet visszatérni.Nem tudom érthető-e mire gondolok :)