Szerintetek milyen egy jól megírt, igazán gonosz karakter?

Ha te, a szerző is tartasz tőle, az lesz az igazi. Mindenkinek más az igazán főgonosz. Van, aki elsírja magát, ha nyíltszíni gyilkosságról olvas, más meg a hatodik hulla után is csak vállrántással lapoz tovább.

Bár egy jó ideje fantasyban (heroikus fantasyban is) szokás a gonosz karakter részletes jellemábrázolása. Vagyis nem ad hoc gonosz, hanem megérthető, inkább csak a saját furcsa világszemlélete miatt lett ő a főgonosz (vagy ő is csak a körülmények áldozata). Nem tudhatom, neked ez a hozzáállás jobban feküdne-e, lehet, hogy totálisan lerombolná a világot, amit felépítettél, de talán jól jön, ha megfontolod ezt a vonulatot is.

De a kulcs mindig, mindenben: te vagy az első olvasó. Ha te elégedett vagy valamivel, az már nem lehet rossz. Ez a minimum. Szóval ha téged rettegésben tart, akkor az jó lesz, legfeljebb még lehet cifrázni.

Ha az én véleményem is érdekel: nincs főgonosz. Az "átokverte, rohadt, nemlétező természetfeletti" az a "gonosz erő" (igazából nem gonosz, de a rosszat ez okozza a műben) számomra, ettől bármikor kiráz a hideg. De csak ha jól megírt, vagyis legalább lovecrafti "nem jelenlévő Öreg". Az őrület hegyei... ott azért borzasztott rendesen. Vagy King Állattemetője. Maga a mű nem hatott meg, csak a természetfeletti behozása az, ami miatt féltem.

Két típusa van, amitől félni tudnék.

Az egyik az, amit előttem is (09:34) írtak. Intelligens, kegyetlen és tulajdonképpen nincsenek érzései.

A másik az elborult elméjű gonosz, akit a gyűlölete hajt előre, és pont azért veszélyes és ijesztő, mert teljesen beszámíthatatlan. Az őrültektől általában félni szoktak.

(előző vagyok)

Az is sokat dob a hatáson, ha az olvasó belelát a gondolataiba: az igazi szadista főgonosz, aki minden kínzási módszert ismer és kész alkalmazni is őket.

A másik, hogy a jelleme igazolva legyen: ha vannak szolgái vagy cinkosai, akkor velük is kegyetlennek kell lennie. Esetleg lehet valami rendellenessége, ami a megjelenését is ijesztővé és visszataszítóvá teszi, annyira, hogy már szinte nem is emberi. (gondoljunk csak Voldemortra).

Kései utóirat:

Persze az olvasók mindig vevőek egy hihető, klisémentes gonoszra.

Tipikus gonosz: általában van egy sebhelye, okos, mindig előre tudja a másik lépéseit, nem tiszteli a másikat stb.

Miért ne lehetne egy olyan gonosz, aki követ el hibákat, vagy akár olyan, aki mindig hibázik, de valahogy jól kijön belőle.