Szeretnek egy konyvet irni az eletemrol. Honan tudom emg majd h jo lett?

de leég mozgalmas életem volt.

de az utobbi 4 evrol szeretnék irni mert ami kiskoromban volt arrol sajnos csak ugy tudok h meseltek. de azse volt unalmas :)

amugy voltam öngyilkos, depresszios szerelembe estem mindenki utalt aztan mindenki szeretett. ribanc lettem majd nagyon szerelmes egyedul maradtam aztan baratokra leltem. megint nagyon szerelmes lettem es a barataimrol megfeledkeztem. elhagytam es megint egyedul maradtam .

12 éves voltam. Örültem, hogy végre van internetünk. Böngészés közben rátaláltam egy weboldalra. Chat.hu. Chat? Az meg mi?

Felmentem most már tudom nagy hiba volt de először vendégként voltam fenn többször aztán már egész napokat töltöttem a gép előtt a virtuális barátaimmal chaten.

Igazából nem nagyon voltak barátaim. Fekete bőrű vagyok. Különleges. De amikor neteztem nem érdekelt. Leszartam, hogy az osztálytársaim találkoztak és talán rajtam röhögtek. Ott szerettek engem. Egyik szombat délután a gép előtt ücsörögve feljött egy fiú. Lestat. Beszélgettünk napokig, hetekig és összejöttünk. Nagyon szerelmes voltam csak nem tudom, hogy kibe. Nem is ismertem, mégis úgy éreztem, hogy örökre egymásék leszünk. Tévedtem. Két hétre rá közölte, hogy van barátnője a való életben és csak szórakozott velem. Összetörtem és napokig csak sírtam mivel úgy éreztem vége az életemnek.

- Többé nem leszek szerelmes! Utálom a fiúkat!

Gondoltam, de akkor még nem tudtam, hogy mi az igaz szerelem.

Lassan kihevertem és boldogan chateztem tovább. Jóba lettem egy lánnyal. Betti.

Emo volt, de nem nagyon zavart, a melankolikus lénye. Egyik este azt mondta, hogy holnap felköti magát, mert nem bírja már ezt az életet. Nem hittem neki… sokszor mondott ilyeneket. Persze megint elkezdtem lebeszélni róla mint mindig. Nagyon szerettem őt, ő megértett engem. Értette, hogy milyen nehéz feketének és ráadásul még ducinak is lenni egy kisvárosban ahol mindenki ismer mindenkit. Amikor azt mondta hogy megöli magát csak sóhajtottam.

-Betti. Ne beszélj már hülyeségeket. Ha te meghalsz, akkor én is.

De lement MSN-ről.

Három napig nem hallottam felőle semmit aztán 2009. január. 19-én megtudtam. Kinga felakasztotta magát a hétvégi házukban. Sírtam, sokat. Chaten próbáltam vígasztalást találni de mindenki lenézett mert nem segítettem rajta.

Mégis mit tehettem volna?

A fejembe visszhangzottak a nem kimondott szavaim. „Ha te meghalsz, akkor én is.”

Kifutottam az ebédlőbe és behoztam a nagybátyámnak az epilepsziás gyógyszerét.

800mg. Camoztam az egyik chates „barátommal” aki végig nézte, ahogy 30 szem gyógyszert egyenként beveszek.

A legkedvesebb chat barátomtól elköszöntem. Elálmosodtam és elaludtam.

Az éjszaka a nagymamámnak szörnyű lehetett. Azt mesélte, hogy felhívtam, azzal a mondani valóval, hogy az éjszaka vele szeretnék aludni. Aztán mire hazaért én már aludtam. Befeküdt mellém az ágyba és hirtelen rángatóztam és leestem. Folyt a nyálam, öklendeztem.

Másnap felébredtem a kórházban, de egyből visszaaludtam. Rosszul éreztem magam.

Két nap múlva, amikor újra felébredtem kettős látásom volt, szédültem. Egész nap aludtam, nem tudtam enni nem tudtam inni. Nem akartam beszélni senkivel. Depressziós lettem.

4 napig maradtam az intenzív osztályon. Kerekesszékben vittek át a „C” osztályra. Pszichiátria.

eddig ennyi van meg a neveket a kommentben megvaltoztattam .

eddig jo vagy inkabb hagyjam abba? :D