Melyik könyveken sírtatok?

Én rengeteg könyvön sírtam, hogy most hirtelen nem sok jut az eszembe:

-Meg Cabot - A mediátor (az utolsó kötet legvégén, jó sokáig)

-Leiner Laura - Szent Johanna Gimi ?kötet (már nem emlékszem, de azt tudom, h valamelyiken elsírtam magam, mivel a 2. kötettől már folyamatosan olvastam a mostani 5-ig, így egybeolvadt az egész xD)

-Eleanor H. Porter - Miss Billy (a végén, mert jól végződött, és azért, mert vége lett :))

-Pokoli bájéjszakák című novellás könyv "Virágcsokor" című novelláján (mert olyan szomorú volt:'( szintén nagyon sokáig pityeregtem)

-Stephenie Meyer - Bree Tanner rövid második élete (szörnyű volt, már az elejétől tudtam, h rossz a vége, már akkor is tudtam amikor kiakartam venni a könyvtárból, mert ennek a lánynak már mindenki tudja a végzetét, aki látta a New Moon-t, szóval, a lényeg az, hogy a végén triplásan is megkaptam azt, amire számítottam)

-Pam Munoz Ryan - Fuss, Artemisia, fuss! (megható lovas történet, a vége félig meddig jól végződött, de a végén nem tudtam nem sírni - elég sokáig tartott)

És még mennyi van... Szeretem, ha egy könyv megríkat - ilyenkor tudom, hogy van szívem.

Jane Eyre - kb. az összes fejzetén

Philipp Pullman: Északi fény-trilógia legvégén (nagyon sok éve volt, bocsánat, de nem emlékszem a kötet címére)

Pál utcai fiúk - de ezen szerintem mindenki

Meg a tündérmeséken szoktam, az elején mert sajnálom a szenvedő főhőst, a végén meg mert olyan jó, hogy minden rendbejött (és nem, 20 évesen nem érzem magam öregnek ehhez)

Nikki Sixx - Ian Gittings: Heroin Naplók

Ne nézzetek hülyének! :D Úgy álltam neki a könyvnek, hogy piszkosul utáltam azt a képet, amit kialakítottam Nikki Sixxről. A 3. oldalnál elszakadt a cérna és beleszerettem a fent említett alakba. Imádom azt a könyvet :)

Már írtam, hogy min sírtam a meghatódottságtól vagy a szomorúságtól, most írok másikat, amin a röhögéstől sírtam.

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Sara Gruen- Vizet az elefántnak

Claire Kenneth- Randevú Rómában