Mit szóltok ehhez az alkotáshoz? (saját)

Igazából nem túl fontos, és nem is túl érdekes. Csak azért kezdtük írni a barátnőmmel, mert az iskolában mindig kitalálunk valami idióta történetet (beindul a képzelet xD) és ez a történet annyira jól hangzott, hogy gondoltuk, írott formában megörökítjük. Persze termékmegnevezés van benne, meg néhány olyan szó, felkiáltás, ami nem egy "igazi" könyvbe illik, hanem szleng.. Az sem biztos, hogy befejezzük, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre: (Címe nincs, olyan horror szerűség lenne)

1. rész

A lányöltözőben

A folyosó hangos nevetéstől visszhangzott. A ricsaj pedig az öltözőből indult, ahol a lányok jókedvűen bolondoztak. Már vagy 30 perce vége volt a sportszakkörnek, azaz az óra 6-ot mutatott, novemberi időjárásnak köszönhetően a szürkület pedig hamar érkezett, amit még sietősebben váltott fel a sötétég, így az öltöző hangos népén kívül már mindenki otthon volt. Őket azonban ez nem igazán érdekelte…

A domináns hangú Reni Szandival beszélgetett szerelmi bánatairól, meglehetősen hangosan. Igaz, ez utóbbi szőkeség szája 60% -ban tele volt egy Cookie Crisp műzli szelettel, de még ez sem bírta őt halk társalgásra. A zuhanyrészben egy tucat lány tolongott, mint a két Fanni, Szaffi, Tifi, a könnyen befolyásolható Klau, és Panna, az „új lány”, közben a legfrissebb pletykákról és legmélyebben őrzött titkokról sutyorogva. A többi hat-hét lány is kettes, hármas csoportokba tömörülve fejtette ki véleményét az új énektanárról, a jövő heti kémia dolgozatról vagy éppen a hajvasalás minden fortélyáról. Az önfeledt szórakozást egy halk, pattogó hang zavarta meg, amit a lámpák vibrálása kísért.

- Mi a franc…? kérdezte összeráncolt szemöldökkel Bia.

A fények egyre erősebben villogtak, ahogy a zaj is egyre nagyobb lett - mintha nem is egy, hanem legalább harminc égő kapna zárlatot egyszerre –

aztán hirtelen egy szívbajkeltően éles pukkanással szétrobbant az égő, és sorra a többi is az egész iskolában, ezzel teljes sötétsége teremtve. A lányok ijedtükben felsikítottak, majd nagy csönd következett. Néhány másodperc múlva Viki nagy nyugalommal megszólalt:

- Gyerekek, ez kiégett!

Ezzel a mondattal teljes zűrzavart teremtett, mintha a lányok addig nem is sejtették volna, mi történt, ha valaki ki nem mondja. A telefonjaikkal világítottak egymás arcába, közben kérdezgetve:

- „Te vagy az, Rami?” „- Basszus, mi történt a lámpákkal?” „- Hogy megyek így haza?” „ -Hol a zoknim?!?!?”

A pánikolást megelégelve F. Fanni a lehető leghangosabban kiabálni kezdett:

- Csitt már! Mit féltek, mint a kis pisis elsősök? De most komolyan, tisztára úgy viselkedtek!

Újra csönd lett.

- Ja, amúgy Fanninak igaza van! Mit kell itt ijedezni?

Bátorodott fel a másik Fanni is.

- Talán a lámpák a túl magas feszültség miatt égtek ki - Szólalt meg Kami.

- Ja, tanultunk valami ilyesmit Fizikából is…

- Hagyjál már a hülye Fizikával, kit érdekel az most? –Szakította félbe Ramit Szandi – Ha már ilyen jól tudjátok, azt mondjátok meg inkább, hogy megyünk fel a tetőtőrbe a táskákért mer’ én ilyen sötétben százas, hogy nem indulok el!

- Szóljunk Pista bának, hogy hozzon elemlámpát!

- Ja, amúgy biztos megint ő szúrt el valamit – kezdték mondogatni a többiek is.

- Jól van, de ne csak pofázzatok, valaki menjen má’ el is érte oszt mondja meg, hogy csináljon valamit!

- Akkor menj te, Fanni, ha ilyen jól kitaláltad! Mérgelődött Zsófi.

- Mondjuk ilyenkor már nincs is bent! vágta rá az egyik mellette ülő.

- De, hallottam múltkor is panaszkodni a takarítónak, hogy miért kell estig bent maradjon!

- Menjen Szaffi!

- Nem látod, hogy melltartóban vagyok?

- Akkor menjen Tifi, vagy P. Viki, vagy Laura…

- Én egyedül el nem megyek! - Mentegetőzött sorra mindegyik.

- Jól van, akkor menjen már Klaudia, mer’ ő nem olyan gyáva, mint ti ! Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangnemben Fanni.

- Hát de én… én…. próbált kibújni a „feladat” alól, de a többiek unszolására nagy nehezen beadta a derekát. A csajok sok sikert kívántak neki, és útjára eresztették a kihalt, sötét folyósón.

….

-Jól hallottam, hogy valaki sikított? Kérdezte Panna .

A közelben ülők erre felkapták a fejüket.

-Jajj dehogyis! Az csak a CSI zenéjében van benne, amit most hallgatok! – Nevetett fel Viki, majd halkan dúdolni kezdte a dalt.

Néhányan azonban komolyan aggódni kezdtek Klaudia miatt, mivel öt perce nem jött vissza.

-Megint mit hisztiztek? Az előbb ment el! …Na jó dedósok! Ha 10 perc múlva nem lesz itt, elmegyek érte!

Viszont háromnegyed óra múlva már ő is belátta, hogy kis barátnője nagyon tréfásra fogta a dolgot.