Zavaró a mesélő váltása ha az érthető?

Akkor kifejezetten zavaró, ha a váltás fejezeten belül történik, de igazából szerintem két fejezet közt sem szerencsés ilyen típusú csere. Ha lehetséges, akkor inkább mesélj tovább E/1-ben, egy másik szereplő szemszögéből.

Az bőven elfér, ha fejezetenként másik karakterre váltasz, de a nézőpont megmarad. Sok író operál ezzel, köztük például G. R. R. Martin is, vagy R. A. Salvatore is.

Amennyiben jól értelmezem, és jól hiszem, hogy mozaikos szerkezetű műről lenne szó (ahol egy történés kerül leírásra több szereplő nézőpontjából), akkor én kifejezetten érdekesnek találnám a nézőpontváltást. Izgalmas rádöbbenni arra, hogy az egyes fejezetváltással nem egy új történet kezdőik, csupán egy másik szereplő az addigitól eltérő módon látja, érzi ugyan azt eseményt. Ha én írnám nem bajlódnék a mesélő megnevezésével. Előbb vagy utóbb úgyis kiderül, csupán az izgalmam nőne, a vágy, hogy tudjam mi lesz a vége.

Az írói homály egy műben sok esetben jótékony hatású is lehet, így legalább gondolkodtatóbb lesz a mű, amiket bár elsőre nem mindig lehet érteni, de később, idővel annál nagyobb értéket fog képviselni. Ha költői hasonlattal kellene élnem, azt mondanám, olyan egy mű, mint a nő. Ha sokat mutat magából, és könnyen kapható, akkor elvisszük talán egy körre, de hosszútávon nem élnénk vele. Míg azt, aki keveset mutat magából, eleinte talán nem vonzódunk hozzá különösebben, de idővel olyan értékeket fedezhetünk fel benne, ami egy életre leköt bennünket. Örök dilemma. Ma inkább azt preferálja a többség, hogy minden legyen egyszerű, érthető és könnyen átlátható -könnyű nőcske-. Döntsd el mit szeretnél. Értéket teremteni, vagy beleolvadni a kommersz ipar tömegtermékeibe.