Csak engem bosszant, ha egy olvasó lenézi a szépirodalmat?

Nem csak téged zavar. Sok szempontból anti-intellektuális világban élünk; sokan (szerintem a többség) egy életre megrekednek az általános iskolás olvasási színvonalon.

A történetet még megértik, de nem tudják elemezni, nem tudnak gondolkodni rajta, és pláne nem értik meg a komplexitását.

Azok,akik dicsekszenek azzal hogy márpedig ők elvből nem olvasnának szépirodalmat, elvágják magukat a fejlődés lehetőségétől.

És peeersze persze "a magad dolgával foglalkozz", de a logikára és értelmezésre való képesség hiánya nagyon meglátszik ám ezen az egész országon. Emberek tömegei képtelenek a szövegértésre, aztán benyelnek minden hazugságot, amit csak eléjük tesz a média.

Szvsz nekem magával a kifejezéssel van gondom. Gyakorlatilag a szépirodalom definíciója, hogy az, amire az irodalomtudósok azt mondják.

Én a magam részéről nem teszek különbséget. "Csak" szórakoztatóirodalom is hozzányúlhat méltósággal olyan témákhoz, amit sokan a szépirodalomnak tulajdonítanak és a másik oldalról attól, hogy néhány hivatásos olvasó azt mondja rá, művészet, még lehet szórakoztató.

Hát ha egy osztálytársadról írsz, akkor valószínuleg még iskolásokról van szó. Most lenézi, mert nem érti, aztán vagy megérti késobb, vagy így marad. Ez olyasmi, mint a komolyzene és a popzene.

Egyébként szépirodalom nem csak klasszikus ("régi") lehet, van kortárs szépirodalom is. Lenézni egyiket sem érdemes.

5. Nem az a szépirodalom definíciója, amire a tudósok rámondják. A szépirodalom és a népszeru (ponyva) kozott elsosorban az a kulonbség, hogy a népszeru irodalomnak csak a cselekménye lenyeges. Igénytelenebb, egyszeru szavakat használ, rovid mondatokban íródik. Az a cél, hogy minél gyorsabban peregjenek a lapok. A szépirodalom / széppróza muvészet, és mindig eredeti. Valamit megpróbál elmondani a világról, az életrol, karakterfejlodést, hátteret ábrázol. Persze nem mindig jol.

A népszeru irodalmat zsánerirodalomnak is szokták nevezni, mert egy-egy mufajának megvan a sajátos váza, amire a szerzo csak ráírogatja, kipótolgatja az adott mu részleteit. Pl. egy románcnak: mutasd be a szereploket, vázold fel, mi az akadálya annak, hogy bár mindketten vonzódnak egymáshoz, mégsem lehetek egymáséi, oldd meg a problémát, legyen még egy félreértés, húzd meg-ereszd meg stb., a végén egy csavar és egy happy end.

[link]

[link]

Igy tehát az osszes fantasy, romantasy, thriller, krimi, sci-fi stb. mind szórakoztató irodalmi zsáner.

Másik fo kulonbség, hogy a szórakoztató irodalmat elsosorban anyagi haszon érdekében adják ki, vagyis uzlet. Ezért nagyon figyelnek az írók, hogy az olvasók vajon mit akarnak olvasni, mi fog tetszeni, mi lepi meg oket. A kiadott konyvek nagy része szórakoztató irodalom, és állítólag ezeknek a hasznából tudnak olyan szépirodalmat kiadni a kiadók, ami egyébként nagy uzleti hasznot nem hozna. (Mint a moziban a kozonségfilm és a muvészfilmek. A kozonségfilmeknél kimaxolják a marketinget, a híres színészeket, a látványosságot, hogy legyen kasszasiker.)

Egyebkent Magyarorszagon a szocializmusban nem nagyon adtak ki ponyvakat, mert allami tulajdonban voltak a kiadok es a forgalmazok is, mind anyagi rafizetessel keszult. A hetilapra is ez vonatkozott, pl. igazan gagyi noi lapok is a rendszervaltozas utan tuntek fel.

Azért vannak fokozatok is: van nagyon igénytelen ponyva, és vannak nagyon jók, amelyek talán átmenetek lehetnek a ketto kozott. Ponyvanak irodott Agatha Christie osszes krimije, de olyan szinvonalon nyomta a mufajt, hogy mara akar klassszikusnak mondhato. A gyuruk ura hasonlo.

Amugy a 2-el ertek egyet: a mostani fiatalok elegge lebutitott valtozatat ismerik az olvasasnak, es itt a huszonevesekre is gondolok. Booktok-divat, fantasy, romantasy, 4-6 vastag kotetes folytatasos klise-gyujtemenyek, hetente 2-3 konyvet "elolvasnak", aztan felveszik magukat videora, hogy mit vettek es hogy sirnak a konyv vegen.

Szerintem legjobb mindkettot ismerni és okosan választani: kikapcsolodasnak jo a nepszeru irodalom, de jo lenne megtanulni szepirodalmat is olvasni es azzal életreszóló élményeket szerezni. Es igen: jobban kellene tanitani a konyvolvasast az iskolaban is.

„Egyebkent Magyarorszagon a szocializmusban nem nagyon adtak ki ponyvakat”

Ezzel mellé tetszett lőni.

Az más kérdés, hogy abban az időben aranykora volt a minőségi=klasszikus szépirodalomnak. (A fordítások színvonala sem akkor nem volt jó, sem ma.)