Mi számodra a három legzavaróbb dolog, ami rendszeresen bosszantani szokott regényekben?

1, mindenki ugyan abba a csudijó szereplőbe szerelmes. Akárhova megy, mindenki meghalna érte. Az emberek egymást tépik miatta. Szerelmi sokszög, amiből nagy kegyesen válogathat.

Aki nem szerelmes belé, az csak simán imádja. Aki nem, az gonosz.

2, "erős női karakter" Már a hócipőm tele azzal, hogy minden könyvbe kötelező belerakni egy olyan nőt (extra pont ha mégcsak nem is felnőtt nő, hanem egy 16 éves tinilányka), aki mindenkinél okosabb és erősebb. Minden konfliktusa abból áll, hogy a gonosz férfiak őt elnyomják, de bedob valami nyomorult sassy szöveget és nála háromszor nagyobb férfi katonákat fél kézzel földhöz vág.

Önző, hisztis, gyakran egy totál szociopata, de GIRL BOSS, szóval nem baj. Ha van egy probléma, amit senki nem tud megoldani, ő csak besétál és már tudja is.

3, az író full nem ért ahhoz, amiről ír. 2 nap után senki nem fog olyan jól kardozni, hogy mindenkit legyőz. Olyan nincs, hogy egy egyszerű kis ember felül egy lóra és átlovagol egy országon, leszáll és minden oké.

Mikor túl csöpögős.

Mikor a csaj konkrét okok nélkül feszt csak elélvez.

Mikor olyan dolgok vannak benne, amik egész egyszerűen nem úgy működnek. Tipikus példa ez utóbbira A szürke ötven árnyalata BDSM részei.

1, Amikor mindenki ugyanabba a csávóba van belezúgva, attól én is falra mászom.

2, Gyenge, sablonos karakterek. Amikor a főhős maga a tökély és az egyetlen hibája, hogy túl jószívű. A legjobb barát csak a támogató legjobb barát, és ebben ki is merült a szerepe. A melegnek a teljes személyisége annyi, hogy ő meleg, és azonos neműekre tesz szexuális megjegyzéseket, de szerepe nincs a könyvben (avagy filmben. Ez filmben gyakoribb). A főgonosz csak egyszerűen gonosz, mindenféle ok és cél nélkül csak szeretné tönkretenni mások életét.

Én főként karakterek miatt olvasok egy könyvet, és ha ilyen gagyi, olcsó karakterek vannak benne, nem fogom elolvasni, köszöntem szépen.

3, szintén az első kommentelő 3. pontja, hogy hirtelen valaki profi lesz abban, amit más évekig tanult/gyakorolt. Nemrég olvastam egy könyvet (ez a 4. pontban is elő fog jönni), amiben a főhős 16 éves, a szülei 2 éve meghaltak, előtte apuka valamikor tanítgatta vezetni. Azóta nem ült autóban, de simán elvezette a manuális váltós kocsit a város egyik feléből a másikba. Ez mondjuk abszurd, mert soha nem írta, hogy az apja megtanította vezetni, csak azt, hogy tanítgatta. A másik kb 30 oldallal később, hogy az apjával még korábban mentek lovagolni, egyetlen egyszer, erre az is, több mint 2 évvel később felpattant el ló hátára, ki a terepre, és azt írja: ügetésnél nem mert gyorsabbra váltani. Hát hülye, több mint 2 éve nem ültél lovon, előtte is egyetlen egyszer, én eleve már azt csodálom, hogy lépésben tudtad irányítani...

4, a korábban említett könyvben tömérdek mennyiségű helyesírási hiba, elírás, elgépelés található, alany-állítmány egyeztetés nem jött össze, ahogy nagyon sokszor az esetek egyeztetése sem. Emellett fordítási hiba is volt benne nem egy (kedvencem a finom "francia tószt" volt reggelire). Ez is rendkívül visszataszító.

5, engem az is zavarni szokott, ha túl sok a leírás. Engem a történet és a karakterek érdekelnek, és persze, kell egy alap leírás minden helyről, ahová megyünk, hogy el tudjam képzelni, de ha belépünk egy szobába, vajmi kevéssé érdekel, hogy a kanapé hány centire van a kandalló előtt, hogy 563 könyv van a polcon és az első 10-nek mi a címe, hogy a dohányzóasztal kör, téglalap vagy négyzet alakú és üveges és fenyőből van és 4 lába van és van rajta egy X alakú karcolás és az egyik sarka le van kopva és 3 db papír és 2 ceruza van rajta és az egyik papíron egy madár látható egy meggyfán stb. Történettől függően egy-egy ilyen részlet fontos lehet, az jöhet is, de mindez a részlet teljesen hidegen hagy, én is kérek egy kis szabadságot az elképzelésben, hiszen ezért olvasok könyvet és nem filmet nézek. És ha a könyv felét ezek a lényegtelen leírások teszik ki, az nagyon el tudja venni a kedvem az egésztől, mert mire végigolvasom egy kert leírását, addigra elfelejtem, hogy miért is vagyunk a kertben.

1. A főhös szinte isteni lény, mindent megold, mindenkit megdönt (férfi persze), és a világ végéről is a csodájára járnak, csak hogy ő nyomozzon, mert ő aztán annyira jó, hogy csak na.

2. Felesleges karakterek. Nem oszt, nem szoroz, hogy vannak, de cserébe oldalak mennek el azzal, hogy mit csinálnak, ami a végén kiderül, hogy tök érdektelen volt.

3. Hosszú fejezetek a semmiről.

4. Nincs befejezve. Vagy mert az olvasó képzeletére akarja bízni, vagy mert érdeklődés függvényében talán lesz folytatása.

5. Nagyon sokat kell várni a folytatásra. Pláne, hogy nagyon jó a regény... :)

6. Ha valaki nagyon... nagyon (irritálóan) cuki, nagyon (szélsőségesen sztereotipikusan meleg), nagyon (irreálisan) jó...

1. rossz, nem életszerű párbeszédek

2. a cselekmény érdekében indokolatlan karakterhűtlenség

3. amikor a tanulságot leírja, ha esetleg túl hülye az olvasó ahhoz, hogy magától rájöjjön

szerencsére már alig olvasok ilyet, vagy ha el is kezdem, nem fejezem be:)

1. ha tul van irva: pl. egy mondat egy oldal, felesleges reszletek, ugyanaz tobbfelekeppen megfogalmazva egymas utan tobb mondatban

2. ha a noi foszereplo nagyon csinos es szep, kb. mint a valo eletben a nok 5%-a

3. ha olyan orszagrol, kulturarol akar valaki irni, amelyet igazabol nem ismer, pl. amerikai a leningradi blokadrol orosz szereplokkel, ir szerzo a szlovakiai romak sorsarol, mai magyar szerzo angol fouri kastelyokban 200 eve jatszodo cselekmennyel

4. egy ideje mar bosszant az idoben ide-oda ugralas, 25 oldal "1942 Tallinn", majd 25 oldal "1964 eszt falu", majd 25 oldal "1936 eszt tanya" - ha az elejen van egy villanas figyelem- vagy feszutsegfelkeltesbol, az oke, de ha az egesz konyv ez: egy jo iro meg tudja irni sorban, nem kell ezzel modoroskodni meg muveszibbe tenni.

5. felretenni akkor szoktam, ha rajovok, hogy ponyva