Mi számodra a három legzavaróbb dolog, ami rendszeresen bosszantani szokott regényekben?

Engem az készít ki, amikor a mellékszálak, a setting elemei, a mellékszereplők érdekesebbek, mint a főtörténet és a főhős. Tipikus példa: Alkonyat könyvek. Bármelyik mellékszál érdekesebb volt, mint a két körvonaltalan főszereplő semmilyen vergődése.

A másik, ami elveszi a kedvem az olvasástól a karaktertelen karakterek. Van egy üres, semmilyenre megírt szereplő, aki mellékszereplőként (megfogható tulajdonságok híján) gyakorlatilag felesleges. Vagy lehet hogy főszereplő, ami még rosszabb: a főhősnek igenis legyenek tulajdonságai. Egy üres burokkal nem tudok azonosulni, nem tudok aggódni érte, stb. Erre szintén jó példa az Alkonyat széria.

A harmadik a kizökkenés. Nem tudom jól behatárolni mik is ezek, de vannak néha elemek egy regényben, amik nem oda illőek, vagy bénák, vagy megtörik a történet ívét, vagy más módon teljesen kidobnak az élményből. Kizökkenek a történetből, amit nyilván nem ezért kezdtem olvasni, és ez bosszant.

- 20 oldalas tájleírás

- Amikor hosszú ideig nem árul el az író valamit, és amikor igen, akkor nem egy nagy csattanó derül ki, hanem egy tök lényegtelen hülyeség

1. Amikor a szereplők, illetve az író teljesen máshogy ítéli meg a főszereplőt, mint ahogy a cselekedetei alapján én látom. Például tegyük fel, hogy van egy karakter, aki rendszeresen önzően viselkedik, lenéz és figyelmen kívül hagy másokat, mindig csak a saját feje után megy, és elég bunkó módon viselkedik még a barátaival is. Viszont a szereplők meg mindig áradoznak róla, hogy milyen önzetlen, milyen nemeslelkű, stb., mindenki kitart mellette, bárhogy is viselkedik.

2. Amikor a szereplők cselekedetei, döntései alá vannak rendelve a cselekménynek, és nem a szereplő személyisége és a korábbi tapasztalatai határozzák meg, hogy hogyan dönt egy adott szituációban, hanem az, hogy az író merre akarja elvinni a történetet. És emiatt a karakter olyan döntéseket hoz, amiről úgy érzed, hogy egyáltalán nem jellemzőek rá.

3. Amikor azzal akarnak drámaibbá tenni egy történetet, hogy indokolatlanul megölnek fontos szereplőket, főleg amikor ezt a háttérben teszik, és csak felsorolásszerűen megemlítik, hogy ja hát közben ő is és ő is meghalt.

1. amikor a főhős halálosan szerelmes lesz valakibe pedig még csak akkor találkoztak.

2. amikor a szerző szájbarágós és mindent többször leír, mert az olvasó nyilván csak hülye lehet és elfelejtette, hogy mit is írt 20 oldallal korábban.

3. a "kiválasztott" jelenség és az, hogy szinte a kisujját sem kell mozdítania, mert minden szinte gyakorlás nélkül megy neki.

+1: amikor a szerző a főhőst egy szerelmi háromszögben azzal hozza végül össze, akivel abszolúte mérgező a kapcsolata, de hát rendre a rossz fiúval kell összejönni, mert az a menő. Vagy csak egyszerűen nem mernek váltani, mert az első szerelemnek egy életre kell szólnia.

Komolyan mindig értékelem, ha egy szerző elég tökös és bevállaja, hogy végül más mellett köt ki a főszereplő.

- amikor egyértelmű, hogy olyasmiről ír a szerző, amiről fingja nincsen, és ahhoz túl lusta volt, hogy utánajárjon... komolyan, a komolyabb szerzők, ha nem a saját közegükről írnak, min. egy féléves kutatómunkát rászánnak, sőt van aki még el is utazik a helyszínre

csomó olyat látok, hogy külföldi közegbe van téve egy sztori, csak hogy izgibb legyen, és egyszerűen hiteltelen a történet az adott kultúrkörben, városban; vagy hogy egy régebbi korban játszódik, és olyan elemeket tesz bele az illető, ami akkoriban nem is létezett;

vagy épp egy munkahelyen játszódik, és az adott ipart nem érti a szerző (pl. belefutottam egy olyanba, hogy egy híres színész a forgatás helyszínén szembesül azzal, hogy az exe a partnere... ilyen nem fog Hollywoodban megtörténni, még akkor sem, ha az előző illető kiszáll a buliból)

vagy épp a kisgyerekek elnevezésének a szabályait, szokásait nem veszi figyelembe, amikor nevet ad a karaktereinek

- amikor a szerző nagyon görcsösen azt akarja, az ő választásával értsen egyet az olvasó... ezt főleg szerelmi háromszögeknél látom, hogy a sztori vége felé dafke kiderül, hogy a 2. számú pasi/csajjelölt egy undorító véglény és elkövet vmi nagyon gusztustalan dolgot, még ha erre nem is volt utalás az elején... hadd legyen már meg a saját véleményem, hogy két normális ember közül én kit látnék a másik mellett szívesen...

sőt amúgy ha egy író jó, akkor a másik lejáratása nélkül is meg lehet magyarázni, miért volt a végső választás a legjobb a főszereplő számára

- amikor random baleseteket meg konfliktusokat rak egy szerző a regénybe, amik igazából nem tesznek hozzá a sztorihoz semmit, összesen kétféle indok lehet rájuk: 1) össze kell hozni két szereplőt vhogy, és értelmesebb módon nem sikerült, 2) ki kell tölteni az x oldalt, és elfogyott az ötlet

- lektorálás hiánya... amikor minden oldalon van vmi helyesírási vagy tördelési hiba, vagy olyan szarvashibák benne maradnak a sztoriban, hogy az egyik oldalon 25 éves az egyik szereplő, 5 oldallal később meg 22 (és nem, nem flashback jelenetben és nem Benjamin Button-jellegű sztoriban)

- amikor a mindenki által gúnyolt, csúfolt, nem menő lányba mindenkoi szerelmes lesz a történetben... vagy amikor nyafog a főszereplő arról, hogy ő mennyire ronda, és kb. leírja Zooey Deschanelt (merthogy a szeme túl nagy és a haja túl barna :D)