Miért van itt ennyi önjelölt "író"?
A félreértés elkerülése végett, írni szuper dolog, remek hobbi. Itt viszont napi szintű kérdés, hogy "milyen a sztorim" és "hogyan lehet kiadni egy könyvet", vagy hogy "mondanátok ötleteket". És a végén általában kiderül, hogy még csak ötletei vannak, vagy max. egy fejezet van kész, de már az érdekli, más olvasná-e stb. És nem, nem hiszem, hogy ezek mind tinik lennének.
Ezekben az emberekben miért nincs semmi alázat az írás iránt? (Az is kérdés, miért gondolja bárki, hogy az írás hatalmas biznisz, de mindegy.) El tudom képzelni azt is, aki alig olvas, vagy egyáltalán nem, de azért ír, mert össze tud rakni két mondatot. (Konkrétan volt ilyen ismerősöm. Soha nem olvasott semmit, de már megjelentek könyvei - persze magánkiadásban. De észre se vette, hogy ez gond, hiszen "mindig ötöst kapott az iskolai fogalmazásaira.")
Szerintem aki író akar lenni, annak olvasnia KELL. És nem csak lektűrt, klasszikust is, különben nulla irodalmi műveltsége lesz, és ez meglátszik majd a művein is. És csak középszerű író lesz, azzal meg már tele a könyvpiac.
És az íráshoz idő kell. És szerintem az is, hogy ne tárj minden elkészült mondatot azonnal mások elé. Van, hogy több száz oldalt kell a kukába dobni, és újrakezdeni az egészet. Nehéz és hosszú folyamat íróvá, JÓ íróvá válni, de mintha ez nem lenne világos itt sokak számára.
Olyan is válaszolhat, aki pont ezt csinálja. Tényleg érdekelnek az indítékok.
válasza:Sajnos irodalmi csoportokban is jellemző, hogy remélt dicséretért cserébe agyba-főbe dícsérik a többiek alkotásait, teljesen mindegy, hogy miről szólnak, hogy épülnek fel.
Van, ahova pont ezért én sem teszek fel semmit (a poet.hu-n is egyetlen versem van kint), ahogy a barátok és a család kritikáit is figyelmen kívül hagyom, mert mindenre helyeselnek, még akkor is, ha én érzem, hogy valahogy nem okés a dolog.
És igen, vannak azok is, akik írnak valami - bocs - szemetet, amit se szerkesztő, se korrektor nem látott, és kiadják valami noname kiadónál jó pénzért, miközben se az íráshoz semmi tehetségük/képességük, se nulla tájékozottságuk nincs az irodalomban, de olyan szinten, hogy én érzem magam kellemetlenül. Mint írtam ezt is, ismertem ilyen embert, aki ráadásul ezért jött magyar szakra (!), és képes volt a tanárok előtt kijelenteni, hogy "hát ő nem szeret olvasni, csak írni, meg is jelent már könyve, és a fogalmazásaira is mindig ötöst kapott". Ja, és felnőtt emberről beszélünk, nem tizen- vagy kora huszonévesről. Szóval ez is egy szint, és tele van vele nem csak a gyakori, de pl
a Moly is.
válasza: válasza: válasza:mondanátok ötleteket" - íróként mondom, hogy EZT komolyan nem értem.
Nekem is volt jópár regénykezdetem, de ahol felmerült, hogy "adjatok ötleteket" - na, azt ott akkor befejeztem, mert nem az én történetem.
Ha magamtól nem tudok új fejezetet írni, akkor nyilvánvalóan nem kell folytatnom, hiszen zsákutcába visz.
Amit most írok - és lassan befejezek - konkrétan írja saját magát. Nem kell sok új ötleten agyalnom, halad a történet, amikor megakadok, akkor sem esek kétségbe, mert tudom, hogy folytatom, csak "épp aktuálisan" elfáradtam. És később, napok, néha egy-két hét múltán újult erővel írom tovább.
Néha nehéz, néha átéltem az "elfáradtam"-érzést, és nem láttam a végét (mármint az alkotás végét, mert a regény vége megvolt, csak az oda vezető út nem), de mindig tovább léptem és folytattam.
válasza:Viszont akinek a könyve pl nem tetszik, nem olvasom el, főleg nem dicsérem.
Bátran merek bárkinek kritikát megfogalmazni, és én is szívesen fogadok, mert egy készülő regény nem attól jó, ha dicsérik, hanem ha az író látja, mit rontott el és kijavítja, mire a végére ér és kiadatná.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!