Hogyan kezdenétek neki egy kísértetes, poénos de egyben dráma jellegű történethez?

Akarom a nyulat! Most!!!!!!!

Nagyon jó, az alapötlet is, és bakker én még egy nyomorult pálcika embert sem tudok rajzolni :(

2-es vagyok

Nekem kifejezetten tetszik, hogy fiú a főszereplő. Érdekes látni, hogy nem csak a lányok szenvedhetnek ilyen esetek miatt, hanem a fiúk is. Plusz egy lányra és egy fiúra is más hatással van. Engem fiúval jobban érdekel, már csak azért is mert női szenvedő főszereplő elég gyakori. A borító pedig eszméletlen!

Már a nyitónál sejtettem, hogy tele nehézfegyverekkel kérdez valaki, hogy hogy kezdjen pusztítani... :) Az a borító öregem :)

Okés, nem gondolnám, hogy tisztem tanácsot adni, csak azt tudom írni, ami nekem (43F) szokott hasonlóan állat sztorikat ígérni. Simán a macskával beszéli meg, minimum az elején, de megfelelően kizökkent részeken visszakanyarodhat ehhez a dolog. Mármint elmeséli neki, de érted, vele is olyan cinkos meg összeforrt, érti az apró megnyilvánulásait, stb. Opcionálisan öreg a macska és időben elterülő a sztori. Ebből a fura alapállásból beleférhet az, hogy amikor (akár csak egyszer is) rátér arra, hogy megy (fiatal) macseknak elmesélni, hogy mi durva nap volt, akkor kizökken a mesélésből, és macskázgat kicsit, majd vissza. :) Hülyeség, de az ilyen kis olcsó marhaságok annyit mélyíthetnek, ha jól meg vannak komponálva...

Oké, ami fontosabb: kezdetekkor, főleg a fő kezdetkor, nekem ígéretes az, ha _sajátosan_ sablonos táj- és helyzetfestésben bukkannak fel komótosan a szereplők, akár a járókelőket vagy egy épp kibontakozó majd elhaló utcai szitut követően (meg ugye bármi vagy az ellenkezője, szivarra gyújtó nyomozó az elnéptelenedő kordonnál, vagy csak egy kimérten lezuhanó vakolatdarabka, tudod). Maga a leírás- és eseményritmus viszonylag sablonos, kissé retorikailag is szépen reszelt, már-már zenei az egész, és ettől fog felbukkanni a jó leírók nyomán egy jellegzetes képi világ, és még tényleges képek sehol... Nekem ez adja be, utána már csak fenn kell tartania az érdeklődésemet azzal, hogy eleinte alig, majd egyre jobban kibont dolgokat, és kizárólag azokat, amik számítanak a történet szempontjából, a többit pedig úgy, hogy ne tűnjön elvarratlannak, legyen valami enyhén velős konklúzióféle, amiből tudja a fejem, hogy nem kell ezen merengenie többet. Valamit persze ezek is adnak a sztorihoz, hangulattól kezdve plusz jellemrajzi pontokon, akár az olvasó érzelmi manipulálgatásán át egyenesen kétségekig akármit is.

Piszkosul ígéretesnek érzem, teljesen az van bennem, hogy már így is túl sokat szennyeztem rajta, de ne felejtsük el: ez csak 1 valaki preferenciáit vázolja, és nem is olyan túl beszédesen asszem. :)

Nekem tetszik az alapötlet.

Én a humoros oldalt a Bartimeus vagy a Kísértés rt. könyvekhez hasonlóan a nem-evilági lények több évezredes tapasztalatára és tudására alapoznám.

A bullying meg sosem lehet "túl durva", legfőképp nem egy árvaházban.