Kinek mi a kedvenc Shakespeare darabja? Miért?

Talán a Rómeó és Júlia (de a Sok hűhó semmiért is elöl van).

Nézni jobban szeretem, elvégre színpadra írt művekről van szó (persze, sok múlik a rendezésen, én a klasszikus rendezéseket szeretem), de bizonyos részeket szívesen fellapozok. Mivel színdarabként szinte mindig "újraértelmezik" őket, sokszor inkább régi filmeket nézek belőlük, amiket a jó színészek is feldobnak.

„Nem nagyon tudok olyan drámát tőle, ami ne lenne jó,”

Ha elolvasod mindegyiket (és még jónéhány más színművet másoktól), akkor rájössz, hogy termésének egyharmada nagyon jó, másik egyharmada közepes, a maradék pedig (bűn)rossz. Aztán persze akadnak (lásd Csé), akik a bűnrosszakat kedvelik leginkább.

Kérdező, van tíz kedvencem tőle. (A Hamlet a legelső, majd egy nanométerrel lemaradva a Macbeth következik.)

Babitscsal értek egyet: az olvasás messze felülmúlja a színházi előadást (leginkább a húzások miatt), de vannak ellenpéldák: a Julius Caesart nem szeretem, de Brando szónoklata döbbenetes erejű.

4. Én pontosan fogalmaztam. Nem írtam, hogy az összes jó, csak azt, hogy amit ismerek. :-).

Egyébként nem tudom jelenleg mi a tudomány álláspontja? Sok helyen olvastam, hogy nem is létezett, illetve nem egy ember volt... stb.

4. Az 53-as feldolgozást nem ismerem, de a temetni jöttem cézárt... nagyon kemény. Gúny, gyűlölet, megvetés minden van benne.

Valyon a magyar műfordítások mennyire hűek az eredetihez?

A vígjátékait szeretem a legkevésbé. Összesen talán kétszer nevettem az olvasásuk során; és mint utóbb kiderítettem, egyik szöveg sincs benne az eredetiben, a fordító szúrta bele mindkét poént.

Kivétel az Ahogy tetszik, de az különben is sokkal filozofikusabb, kevésbé könnyeden vett, mint a többi komédia.

A drámákat és történelmi játékokat általában szeretem (kevés kivétellel, mint pl. a Lear király és Romeo és Júlia). Kedvencem természetesen a Hamlet; de szinte mindegyiket kiemelhetném külön-külön ilyen vagy olyan okból, mindegyikben van valami igazán érdekes.

@6:

Még ha a fordító jól ismeri is az angolt, egyetlen fordítás sem tökéletesen hű az eredetihez. Verselés-technikai okokból: a szöveg magyarul jóval hosszabb az angolnál (ráadásul a mai magyar nyelvezet még a másfél évszázaddal ezelőttinél is hosszabb), Shakespeare pedig különben is elég "sűrű" szöveget írt; ezt rettentő nehéz belepréselni a sorokba, különösen ha még tartani akarjuk a jambikus pentametert is. A szójátékokról, esetleges rímekről nem is beszélve; amihez aztán még hozzájön a rengeteg utalás a birkózástól kezdve a hajózáson és solymászaton át a címertanig.

Ahogy pedig még modernizálni is próbálják a darabokat, egyre több veszik el belőlük sajnos.

Éppen ezért olvasni szeretem inkább a műveit. Egyrészt a húzások miatt (ki ad elő vagy forgat le egy teljes, több mint négyórás Hamletet manapság?); másrészt így az ember utána tud nézni, olvasni a mögöttes tartalomnak, az apróbb részleteknek, utalásoknak.

Nehéz a döntés, a Macbeth és Hamlet között keresendő a győztes.

Természetesen olvasva az igazi, de filmen pl. érdekes volt Mel Gibson, mint dán királyfi.

#7 ui.:

@5: Az összeesküvés-elméletek ellenére, a kutatások szerint élt, egy ember volt, csak a drámáit nem egyedül írta.

A "kánonnak" nevezett művek közül jó pár társszerzővel készült (ahogy nagyon sok más színdarab abban a korban, amikor a szerzői jog messze nem úgy nézett ki, mint manapság, és a színészektől kezdve a könyvkiadóig mindenki hozzátette az ötleteit), és ő maga is több egyéb alkotásban közreműködött azokon kívül.