Hogyan manapság a könyvpiac regénymonopólium?

Irodalmi kritika esetén alapból irreleváns az, hogy nyomtatásban megjelenjen a 21. században. Ha érdekel egy mű, de olvasás előtt érdekel mások véleménye, akkor a neten nézek rá, ahol más hozzám hasonló, laikusok írnak róla. Nem egy szakértői vélemény érdekli az átlag olvasót, aki az élvezetet keresi egy műben, hanem az, hogy szórakoztató-e a mű.

A dráma olvasása szerintem a világ legértelmetlenebb dolga, ha ezt laikusként teszi az ember, és nem valami szakmai okból. A dráma színpadi megvalósításra íródott, nem olyan izgalmas olvasni. Na meg a drámáról mindenkinek instant a kötelező olvasányok ugranak be, és nincs semmi mainstream ellenpélda, ami miatt nyitottá válna rá az ember. Az átlagnak csak beugrik egy nehéz nyelvezetű kötelező, majd a második gondolatra egy másik. Az meg senkinek sem vonzó, hogy valami Antigoné-szerű érthetetlen valamit olvasson. Míg regénynél eszedbe jut, hogy, jó, mit tudom én, A kőszívű ember fiai nehezen értelmezhető a nyelvezete miatt, de a Harry Potter az jó volt.

Eposznál az asszociációk szintén ugyanazok. Verses forma, nehéz nyelvezet. Plusz nem is népszerű napjainkban az eposz-írás.

„A dráma színpadi megvalósításra íródott”

Ez nem igaz. Picit bonyolultabb a helyzet.

Kereslet és kínálat. Miért ad adnának ki (vagy írnának meg) valamit, amire nincs igény.

Egyébként szerintem ennyire nem szélsőséges a helyzet. Én nagyon sok verseskötettel találkozom, nem rég akadt a kezembe eposz is (hivatalosan SF regény, gyakorlatban simán elmegy eposznak), esszéket és tanulmányokat sem annyira nehéz találni.

Az olvasók nagy része eszképizmusból olvas, nem pedig azért hogy megerőltesse magát, vagy kihívásokat állítson maga elé.

A regény az, ami kikapcsolja az embereket.