Mi különbség van e fajta könyvek olvasása során az agyra tekintettel?

Ha nem csak eszképizmusbol olvasol, hanem veszed a fáradtságot hogy ténylegesen értelmezd és elemezd a könyvet, akkor a regény olvasása által fejlődik az analitikus képességed. A regényeknek általában van egy témája, és rá kell jönnöd hogy mi ez a téma. A benne lévő karaktereket elemezned kell önállóan is, és úgy is, hogy hogy kapcsolódnak a témához, vagy egymáshoz. A cselekménynek általában hármas felosztása van, ezt észreveszed? Van, hogy különböző ideológiákat mutat be a regény a karakterek/cselekmény által. Figyelsz ezekre? Még a tipikus tucatkönyvekben is vannak metaforák, és kell gondolkoznod ahhoz, hogy megértsd ezeket.

Ha csak kiolvasol egy regényt, és kizárólag a sztorira koncentrálsz, de nem próbálod "megfejteni", akkor nem valószínű hogy sokat fejlődik a gondolkodásod. Bár jobban igénybe veszi az agyad az olvasás, és a szókincsed is jobban fejlődik, mintha csak filmet néznél, de ha csak passzívan fogadod be a történetet, annak nincs nagy hatása.

A való életben pedig ez azért jó neked, mert nem árt ha el tudsz gondolkozni arról, hogy kit milyen érdekek vezérelnek, miért mondják azt, amit mondanak, honnan vannak az elveik amiket vallanak, milyem hatása lehet annak amit el akarnak érni, stb. Javul a képességed, hogy megértsd a való világot.

A tankönyvek/ismeretterjesztő/tudományos könyvek viszont nem akarják különösebben megdolgoztatni az agyad, hanem csak információkat közölnek, amiket ha megtanulsz, többet tudsz a világról.

Szóval a regény kb olyan mintha kincsre vadásznál egy térkép segítségével, és életrevalóbb, tapasztaltabb leszel mire a sok viszontagság után megszerezed, a tudományos könyvek meg eléd rakják a kincset, és rád bízzák hogy hogy használod.

#5 Példa:

A nagy gatsby könyvben egyszer-kétszer felhozzák, hogy egy óriásplakáton a kép egy óriási szempárt ábrázol, és emellett a plakát mellett mennek el a szereplők időről időre.

Ha passzívan olvasol, akkor nem tulajdonítasz ennek nagy jelentőséget, van egy plakát, van rajta egy szempár, és ennyi.

Ha viszont aktívan olvasol, akkor belegondolsz hogy az író ezt az apró részletet tudatosan tette a könyvbe, és elgondolkozol hogy mégis miért tette bele, miért pont ezt tette bele, miért pont oda tette ahova, stb. Szóval elgondolkozol hogy a szem arra való hogy nézzenek, figyeljenek vele a történetben pedig ez azért releváns, mert gatsby az új "híresség" a városban, és minden tekintet rá szegeződik.

És hirtelen már nem csak egy plakátról van szó, amiről olvastál egy mondatot és máris elfelejtetted, hanem metaforárol aminek a segítségével jobban át tudod élni hogy mi zajlik a történetben, mit éreznek a szereplők, stb.

Röviden a passzív-aktív befogadás az, hogy nem csak elolvasod a sztorit, hanem elemzed is.