Az Egri Csillagokban az erőszak, a húsba vágó kardcsapások romantizálása, a brutalitás dicsőítése, a törökök dehumanizálása, a cigányság negatív karakterábrázolása nem hat károsan egy 6. osztályos gyerek személyiségfejlődésére?

Feljebb valaki olyan gyűjtőmunkát végzett, amely igencsak szelektív. Cigány karakterábrázolásban azért ilyenek is vannak a könyvben:

1:

“Dobó azután, ami a katonáknak nem kellett, a raboknak hagyta. Minden rabnak jutott kocsi is, ló is, fegyver is. Mert a vitézeknek a kocsiba fogott sovány parasztlovak nem kellettek.

Ki volt boldogabb a cigánynál! Nagyokat rikkantott. Körülugrálta a neki osztott lovat, szekeret.

Majd visszarohant a fegyverrakáshoz. Ami rozsdás, rossz fegyvert otthagytak a katonák, kincsek gyanánt kapdosta magára. Törökösen kendőt kötött a derekára, és úgy körültűzködte magát mindenféle késekkel, tőrökkel, hogy olyan volt, mint a sündisznó.

Egy tengerinádból font ócska, törött pajzs is hevert ottan. A karjára öltötte. Meztelen lábaira két nagy rozsdás sarkantyút kötött, a fejére meg sisakot tett. Volt annyi esze, hogy alatta hagyta a kalapját is. Azután egy hosszú dárdát kapott fel a földről, és mintha tojáson járna, olyan ünnepi lépésekkel odalejtett a törökhöz.

- Na, Gyamarzsák - mondta az orra alá piszkálva a dárdával -, hogy vagy, te bibas terek?

Hogy erre valamennyien nevetésre fakadtak, Dobó rászólt a cigányra:

- Ne hetvenkedjél, te! Hová való vagy?

A cigánynak egyszerre alázatossá lettyent a dereka.

- Mindenüvé, csókolom kezsit-lábát, ahol muzsikáltatnak.”

2:

“És megindultak a sötétben. Futottak. Legelöl a cigány futott, pedig azt se tudta, hogy miért kell futnia. Bele is bukfencezett egy alvó kutyacsoportba. Egy kutya felsivalkodott, a többi ijedten robbant széjjel.

(…) A cigány elesésére megállt az egész társaság. Gergely nevetett.

- Ördög vigyen el, Sárközi! - mondotta. - Minek futsz ilyen bolondul?

- Ha kergetnek - felelte a cigány feltápászkodva.

- Nem kerget itt már senki.“

3:

“Mindössze egy ember volt a várban, aki az első ágyúlövésre leesett a székről, és jajt kiáltott.

Ha nem is mondom, könnyű kitalálni, hogy kiről van szó.

De bezzeg kaptak rajta a katonák, kihúzták őkegyelmét a zugból. Azon sárga dolmányosan, piros nadrágosan, sisakosan és mezítlábosan felvonszolták a bástyára.

Ott fogta kettő a két szétterjesztett kezénél fogva, kettő a lábánál, egy meg a hátával támasztotta a hátát. S kiabáltak a törököknek:

- Ide lőjetek!

A cigány csak állta, míg töltöttek, de mikor az ágyú megint elsült, kirándult a kezükből, és egy hajmeresztő kétöles ugrással lenn termett az állványok alatt. Ott legelőször is összetapogatta magát, hogy nem sodorta-e el valamijét az ágyúgolyó, aztán futott, mint az agár, az Ókapunak.

- Jaj, jaj, jaj - kiabálta, a fejét a két markába fogva -, hogy a görcs állott vóna a lábamba, mikor ide indultam! Jaj, jaj, jaj! Hogy vakult vóna meg az a bides ló, mikor ide hozott!”

A kérdés tehát, hogy ez a murisan gyáva, bohóckodó de meghunyászkodó karakter akit Gárdonyi következetesen “a cigányként” hivatkozik, nem erősít-e olyan előítéleteket egy 6-odikos gyerekben, amelyek károsak lehetnek mondjuk a cigány osztálytársaikhoz való viszonyulásukhoz.

35:

Vagy épphogy értem, és nem kérhetek hiú illúziókat. Egyébként a kérdésed jogos.

A valószínűsítésemet arra alapítom, hogy a Mo-i magyarok 49%-a (2000-es adat, nem tudom van-e újabb) minősül “könyvolvasónak”. Az esik ebbe a kategóriába aki évente legalább 1 könyvet (bármilyét) elolvas. Ezen könyvolvasók 3,4%-a (2000-es adat) nevezte meg Gárdonyit a legkedvesebb írójaként.

Ehhez képest végzett a “nagy könyv” versenyen az első helyen Gárdonyi itt tárgyalt regénye.

Szerinted mennyire életszerű az, hogy valaki ne a kedvenc írójától válasszon kedvenc regényt? (Biztos van ilyen is, de elhanyagolható arányban).

Azaz a regényt alapvetően a “nem könyvolvasó” rétegek juttatták a dobogó felső fokára, amiből nagy eséllyel következtethetünk arra, hogy ezeknél a szavazóknál nem a sok olvasmányélmény közül való kiemelkedés eredményezte a regényre való szavazást, hanem épp a regény-terjedelmű olvasmányélmények rendkívüli szűkössége.