Mit írjunk "mondta" helyett?

A magyar nyelvben a cselekvés is lehet idéző mondat.

– Igen – tette le a csészéjét. – Jól hallottad.

vs.

– Igen. – Letette a csészéjét. – Jól hallottad.

Mindkettő helyes.

"– Fel tudja fogni, Mr. Stevens – tette le a varrását Miss Kenton –, milyen sokat jelentett volna nekem, ha önnek tavaly eszébe jut megosztani velem az érzelmeit?"

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

"– Miért ilyen nagy ez a hely? – nézett fel a kék-sárga épületre gyanakvón Marci bá."

Király Anikó: Jó a vége

"– Angouléme – fordult meg a nyeregben a vaják. – Hallgass el."

Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

"– Ez most egy kínos pillanat? – bökte meg Eriket."

Bessenyei Gábor: A háború lelke

Azért ne essünk túlzásba a szinonimákkal sem! Nagyon sokszor csak akadályozza az olvasás gördülékenységét, ha szinonimaszótárat szabadít az ember az idézőmondataira.

Az ilyesmi:

– Azt mondta, mostanra már itt lesz – szólalt meg Anna.

– De hát ismered! – kiáltott fel Peti, és fáradt pillantást vetett az égre. – Sose érkezik meg időben sehova. Nem vagyok meglepve.

– Jó, persze, de nem véletlenül beszéltünk meg egy időpontot! – panaszkodott a lány.

– Tudom, tudom – vigasztalta a fiú.

– Uh, tökmindegy, túlélem – sóhajtott fel Anna.

...borzasztó. Ez nem megoldás a problémára. A "mondta" láthatatlan. Ha repetitívnek érzed, általában nem a szó használatával, hanem a dialógusaid egy-kaptafa felépítésével van a baj.