Mit gondolsz erről az irományról?

Nyár eleje

Van valami az Jägermeister-ben és a BlackJack-ben ami fogva tartja az embert. Alapból ha az előbbit egy átlagos 4 centes pohárból isszuk ami előtte hideg vízbe volt áztatva, majd -10C^ fokra le lett fagyasztva, igen kellemes élményt tud nyújtani. Ugyanis az illető, aki az italt a révülés elősegítésére fogyasztja, nem veszi észre, de már a sokadik fagyos pohárkát veszi magához, mondván: “Nem is érzem!”

Ezzel szemben a bögréből való, szoba hőmérsékletű párlat, fogyasztása meglehetősen pórias, legalja szint. Bár én úgy fogalmaznék: “FIATALOS.”

Én magam sem hittem volna el, hogy le fogok érettségizni Matematikából, de ahogyan a bögrém aljáról már a sokadik korty Jägermasitert döntöttem lefelé, már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy: “Azért csak nem vagyok olyan hülye mint mások gondolják.” Sőt ami azt illeti, kifejezetten tetszett ez a gondolat.

-Balázs! 15-re húzol? -kérdezi tőlem a sötétség miatt már inkább barna hajúnak, mintsem szőkének, tűnő fiatal srác, akit mindenki csak Szabikának hív. Ennek kettő oka volt. Először is mert a keresztneve Szabolcs. A KA már csak azért került utána, mert termetéből adódóan nem lehet Szabinak nevezni. Felkelés után is maximum 150cm ről beszélhetünk, így a kisebbítő rag elengedhetetlen olyan társaságban, ahol az átlag magasság: (Szabikát ugye leszámítva) 170centi.

-HADD JÖJJÖN! -lassan már kiabálom a választ, a tőlem körülbelül egy méterre ülő Szabikának. Nem azért mert haragszom rá, vagy ne lehetne hallani egymást. Egyszerűen, jó a hangulat. Természetesen “besokalltam”. Így szokták mondani a BlackJack-ben, amikor 21 nél nagyobb szám jön ki, amikor ráhúzol. Természetesen mivel alkohol is játszik, így amikor valaki veszít, innia kell. Most azt gondolhatod, hogy osztónak lenni biztosan jobb, hiszen ahogy mondani szokás: “The House Always Wins!” De jelen játékunkban az osztó annyit iszik, ahány nyertes játékos van. Jelenleg 5 en ülünk a debreceni Nagyerdőre magunkkal hozott narancssárgás, kissé kopottas, méretéhez képest elég vastag pokrócon. Aki debreceni, az tudja, hogy a Nagyerdő nyáron, közkedvelt a fiatalok körében, mint “szórakozó egység”.

Körülbelül 10 percig keringtünk mire találtunk egy helyet, 3 egymástól ugyan olyan távolságra ültetett, ezzel egy tökéletes egyenlő oldalú háromszöget alkotó fa között. (Matek.) Természetesen a lehető legpontosabban amennyire csak lehet. Ott volt a helyünk.

Ráhúztam 15 re egy 7 est. Nagy nehezen kiszámolom, hogy ez bizony 22, vagyis tényleg több mint 21. Érdemes észnél lenni a barátai mellett az embernek, mert ki tudja, hogy ki akarja éppen leitatni a másikat? Az ember sosem lehet elég óvatos, főleg ha közeli barátokról van szó. Megiszom tehát az utolsó korty italom, majd töltök valami kevésbé erőset. Közben az osztónk Szabika a mellettem ülő Timit kérdezi, hogy kér e lapot, vagy sem. Eközben Timi persze nagy beszélgetésbe elegyedett Lacival valamiről, de persze más senki nem érti miről is van szó. Szabikával egymásra nézünk majd telepatikus úton megbeszeljük, hogy egyedül mi vesszük komolyan a játékot. Tibor aki eddig a telefonját nyomkodta közbeszól, hogy ő elhívta a barátnőjét is, Annát. (De persze csak ha nem baj.) Mindeközben a lány mar javában úton van természetesen. Kiderül, hogy igazából mindenki ismeri Annát csak én nem.

(Lehet késő, de itt jegyezném meg, hogy bármi nemű hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve. A karakterek is csak névről hasonlítanak a könyvben szereplőkkel. Személyiségileg teljesen mások. Kifejezetten ez az Anna)