Mit gondoltok erről a rövidke irományról?

Sziasztok,

Úgy gondolom így könnyebb ezért szeretném megkérdezni, mit gondoltok róla?

Cím: Nem túl ideális péntek

" … nem tudtam mit mondjak. Beszélgettünk az interneten keresztül, lehet pont ez volt a baj: Interneten keresztül. Szörnyen hiányzott, a többiek már azt hitték valami bajom van, egyszerűen csak Ő hiányzott. A napok teltek, a szokásos rosszat megkaptam a körülöttem lévő emberektől, mégsem vettem figyelembe, mint máskor: csak Ő járt a fejemben. Végre eljött a várva várt nap: Péntek. Már délelőtt sem tudtam mit kezdeni magammal, szinte megállás nélkül arról áradoztam, mennyire várom már a délutánt, mit fogunk csinálni: „kimegyek a szekrényhez, kabát fel s már indulhatok is. Sietek a buszhoz, felülök, a tenyerem már tiszta víz. Amint oda érek, izgatottan fel-alá járkáltam miközben azon gondolkoztam, vajon melyik filmet is nézzük meg. Nem is baj, hogy nem sikerült választanom, majd együtt kitaláljuk. Amint megérkezett, már indultunk is a megállóhoz, vártuk a buszt. Körülbelül háromnegyed óra választott el minket a közös filmezéstől, amit egész eddig vártam.” Valahogy így képzeltem el az ideális péntek délutánt, filmezés, vele. Aztán jött az üzenet melyben kiderült, neki még sincs ma kedve hozzá. Nagyon letörtem. Tudni illik, én egy szeretet hiányos ember vagyok, akinek nagyon sokat jelent egy találkozó, főleg ha ez azzal a személlyel lenne, akit mindennél fontosabbnak tart. És Ő nem egyszerűen fontosabb volt mindennél, Ő volt az egyetlen, aki számított. Próba-szerencse alapon persze elmentem hozzájuk, vártam is egy keveset, nem baj. Mikor megérkezett, meglepetten láttam, hogy vele van a barátnője, aki szintén meglepődött, nem értette miért vagyok ott (mint ahogy én sem, hogy ő miért). Gyorsan kiderült, barátnője úgy gondolta, hogy eljön vele és beszélgetnek még egy kicsit mielőtt haza megy. Meg is történt a beszélgetés, barátnője felszállt a buszra. Mi még váltottunk egy pár szót, próbáltam győzködni, hogy mi lenne, ha mégis csak átjönne –persze nem mondtam akkor, hogy ez nekem mennyire is fájó, hogy lemondta- de neki volt egy sokkal jobb érve: van otthon meleg rántott hús és sült krumpli, na meg amúgy is lusta. Nem látszott rajtam, de úgy éreztem, valami összetört bennem. Rég történt velem ilyen –pontosabban még sosem-, hogy egy tál étel fontosabb lett volna annál, aki iránt valamit érez –félreértés ne essék, nálunk is volt főtt étel-.

Elindultam haza, kicsit meghűlve, lefagyott lábakkal (természetesen a legvékonyabb cipőmet vettem fel) és a tudattal, hogy az egyetlen embernek aki számít számomra, egy a tál étel illetve a lustaság mennyivel is fontosabb volt. "

Várom építő jellegű kritikáitokat, akár tetszett e rövidke írásom, akár nem, írhatjátok nyugodtan itt de ha úgy gondoljátok, írjatok üzenetet. Szeretnék írni többet, ezért várom a kritikáitokat, mi tetszett, min kellene javítanom, értitek :)