Milyen dolgokat utáltok fantasy könyvekben?

Hogy az esetek 99%-ban a fiú/lány elpusztíthatatlan :D

Üdítő kivételek is vannak, de sok karakter kicsit olyan John Wick jellegű, hogy mehet rá egész Középfölde, az orkok, dementorok, vérfarkasok, vámpírok, stb, de ő maximum megsérül, könnyen, közben mellette halomszámra gyűlik a hullakupac :D

- A főszereplő mindig szerelmes lesz valakibe. Ha nem romantikus könyvről van szó, nem bírom a románcot.

- Karakterek indokolatlan mészárlása. Pl. az egyik könyv (nem mondom melyik, mert spoileres) végén a főszereplőkön kívül kb. mindenkit kinyírtak. Olyan értelmetlennek tűnt az egész.

- Nem szeretem végigkövetni a főszereplő kiképzését/felnövését. Kezdődjön úgy a könyv, hogy a karakter már profi abban, amit csinál.

Most hirtelen ennyi, ha eszembe jut még valami, leírom.

Stagnáló civilizációk.

Valamiért fantasyban sokszor évezredes léptékben sem történik az égvilágon semmi technikai vagy társadalmi előrelépés. Kora-középkori technikával királyságok összefogva harcolnak a főellenség hadserege ellen, legyőzik, aztán amikor 5000 év elteltével újjászületik, úgyanazok a királyságok ugyanazzal a technikával harcolnak ellene. Nem találta fel senki az elöl töltős muskétát, nem buktak el birodalmak és jöttek létre újak, nem váltotta fel sehol másik államforma a feudalizmust.

A mi világunkban, ha a technikai fejlődést figyelmen kívül hagyjuk, az elmúlt 2000 éveben háromszor találták fel a demokráciát és a negyedik egész ismert világot a befolyása alatt tartó szuperhatalom (birodalom) korát éljük.

Még eszembe jutott, ill. 4-es eszembe juttatta, hogy a token női szereplőket se szeretem (aki egyetlen nőként csak azért van a főhős csapatában, hogy a főhősnek legyen kivel összejönnie).

2-es voltam

1, Minden cseszett női szereplőt végig kell futtatni a feminista programon. Nagyon csodás, nagyon tökéletes, erős és mindenkinél jobban tud mindent, ezért kell egy nevetséges rajzfilm gonosz férfi, aki elmondja neki, hogy hozzá' mán egy szendvicset, mire a csaj a fizika törvényeit meghazudtolóan leveri és önelégült félvigyorral elsétál.

Persze azért még 6000 alkalommal meg kell említeni, hogy elnyomják, mert nő.

Olyan jó lenne, ha a sok író nem veregetné magát vállon minden alkalommal, hogy milyen felvilágosultak és a nőknek mernének BÁRMI más történetet adni.

2, Bármilyen helyszín, kor, kultúra, időszak, faj, rassz, de a tipikus agyon rágott PC témákat le kell nyomi a torkunkon. Mert a melegek meg a négerek. Ráadásul mindig ugyan úgy;a néger az mindig csak elnyomott kis áldozat, a fehér meg gonosz zsarnok, stb.

3, 1000 év alatt nem tudtak kisakkozni egy problémát, mire megérkezik egy 16 éves falusi kislány, aki morálisan érzékeny és amellett zseni, szóval neki 5 perc alatt megy. Oké. Valószínű.

4, Csak az az író akarjon vicces lenni, akinek tényleg megy. Nem, nem mindenki tud odamondós, frappáns párbeszédeket írni, de mindenki azt hiszi, hogy na ő igen. Ilyenkor jön az, amikor minden karakter úgy beszél, mint egy 14 éves.

5, Nem szeretem a verseket/dalokat. Ha lendületben vagyok az olvasással, csak kizökkent és megint csak azt tudom mondani, hogy a legtöbb író nem annyira jó benne.

6, Igen, tudom, Tolkien kitalált egy nyelvet, ami király. DE! Neki ez volt a szenvedélye és értett hozzá. Nem kötelező elem és felesleges ezen rugózni. Még így is, hogy a Gyűrűk ura hatalmas klasszikus, relatíve kevesen tanulták meg komolyan a tünde nyelvet. Nem fog összedőlni a világ, ha nem lesz minden egyes cseszett sorozatban valami halandzsa nyelv, ami amúgy logikátlan és a fenét sem érdekli.

7, Ugyan ide kapcsolódik, hogy én értem, hogy woldbuilding. De nagyon utálom, mikor azt érzem, hogy az író elveszett a világa felépítésében és azt hiszi, hogy egy agyonírt törénetben a legfontosabb, hogy az olvasó megtudja, hogy az X sivatagi nép történetében a mittudomén milyen politikai rangok hogyan voltak... közben meg a próza egy száraz vacak, a karaktereknek értelmetlen a motivációja, a párbeszédek simán szarok és érdektelenek, a történetnek se füle, se farka... De megtudtuk, hogy a hely gazdaság mozgatórugója márpedig egy ritka növény, aminek a felhasználása...

8, Naaaagyon szubjektív, de grimdark. Félreértés ne essék, van jó grimdark. Van iszonyatosan jó grimdark. De szinte trend már minden történetet nyomasztóvá tenni. Minden karakter igazából egy igazi rohadék, mert az most olyan menő. Aki boldog, vagy jól szórakozik, az lúzer.

na azt én is utálom kilences, de ami vicces, hogy 12-14 évesen is utáltam, ha velem egyidős a hős... pedig elvileg ugye éppen azért írják gyereknek, hogy legyen piaca a fiataloknál, de engem halálra idegelt, hogy én még senkit nem láttam a korosztályomban, beleértve magamat, aki két napnál tovább életben maradna a szülei segítsége nélkül, Hős viszont egyedül nőtt fel és marad életben, de mégis rendezett, civilizált és volt gyerekszobája (árván?!) sok ilyet olvastam és kevés maradt meg, de ami nagyon szúrta a szemem, az a max ride sorozat volt, ahol a legkisebb ötéves, de a 14 éves rangidős tökéletes anyjaként nevelte... pedig amúgy bírtam a könyveket kölyökként.

meg azt is utálom, amikor minden problémára van megoldás, kivéve arra, amire semmi logika nincs, hogy miért ne legyen. (harry potter-miért kell szemüveget viselnie, ami harc közben rohadtul kényelmetlen és amúgy egy jelentős gyenge pontja, egy olyan világban, ahol lehetséges eltűntetni az összes csontodat, majd visszanöveszteni őket ugyanoda?!) hasonló problémakör, nem szeretem, amikor senki nem szenved, semmi nem fáj és minden negatív dolog, ami Hősékkel történik, azonnal megjavul, meggyógyul, elmúlik.

ja és meggyógyul: nem szeretem azokat a részeket, ahol a főhős hosszas gyógyulása és felépülése gondosan le van írva. untat.